Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyre nehezebben találja helyét a budapesti folklórban a Petőfi Csarnok. Az új vezetés nem tud elszakadni a porosodó hőskor árnyékától, érdemi váltás nélkül viszont menthetetlenül dugóhúzóba kerülhet a kultikus szabadidőközpont.
Lassan másfél éve annak, hogy a Cortina Service Kft. átvette a Petőfi Csarnok üzemeltetését, amelyet egyébként egy hónapja már Petőfi Rendezvénycsarnoknak kell hívni. A cég 2009-től működteti a szebb napokat is látott kulturális központ oldalában található, a városligeti kutyasétáltatókat kiszolgáló éttermet, kávézót, 2012-től pedig az egész ingatlanért felelős. Tornyai Tibor és Nagy Károly, a cég tulajdonosai a teljes komplexum üzemeltetési jogának megpályázásakor komoly ígéretekkel kötötték magukat gúzsba, melyeket a váltás utáni időszakban csak részben sikerült tető alá hozniuk.
Lassan, kecsesen
A Fővárosi Közgyűlés 2011 szeptemberében egyöntetűen döntött úgy, hogy a Petőfi Csarnok üzemeltetési jogát a megújulás érdekében a bérleti jogra pályázó Györkefalvi és Társai Kft., a Dynamo Kft., a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány és a Kérügma Kiadó Bt. alkotta konzorcium, valamint a Cortina Service Kereskedelmi, Vendéglátó és Szolgáltató Kft. közül az utóbbinak ítéli.
A Petőfi Rendezvényközpont marketing- és programigazgatója, Erdélyi Ferenc szerint a közönség elfelejtette a Petőfi Csarnokot, ezért újra fel kell fedeznie. Ráadásul a koncertszervező cégek is elpártoltak a PeCsától, mert szerinte az előző üzemeltető Petőfi Csarnok Nonprofit Kft. vezetése azt kommunikálta, vége a csarnoknak, és bezárják, esetleg le is rombolják. Az győzelem hírével az új vezetés az addigi Petőfi Csarnok Nonprofit Kft. munkatársainak felmondott, bár néhányukkal – munkáltatói köteléken kívül – máig együttműködik.
Tornyaiék a pályázatban vállalták, hogy havonta nettó 1,6 millió forint bérleti díjat fizetnek, mely az infláció mértékével emelkedik. Emellett szintén szerződésbe foglalták, hogy saját forrásaik terhére felújítási és beruházási munkálatokat fognak elvégezni 310 millió forint plusz áfa értékben, ráadásul a Cortina Service Kft. a csarnok átvételekor köteles volt összesen bruttó tizenkétmillió forintnyi megszerzési díjat, illetve óvadékot is fizetni.
Nagy Károly, a Cortina Service Kft. ügyvezetője az induláskor az MTI-nek úgy nyilatkozott: "A Petőfi Csarnok egész eddigi működése során sok tízmilliós nagyságrendű állami támogatást kapott, valamint nem számítottak fel bérleti díjat sem a helyszín használatáért. Mi nem vagyunk jogosultak semmiféle működtetést segítő kiegészítésre vagy kedvezményre.”
Ennek fényében bizonyára Nagyot is kellemes meglepetésként érte, mikor a 100 százalékban a Magyar Állam tulajdonában álló Széchenyi Tőkealap-Kezelő Zrt. egyszercsak ötvenkilencmillió forint kihelyezett tőkével támogatta a vállalkozását, illetve átvállalta a felújítási költségek egyharmadát is.
A Petőfi Rendezvényközponttá avanzsált szórakozóhely létjogosultsága mára erősen megkérdőjelezhető, ám a vendéglátó-ipari vállalkozásként bejegyzet Cortina Service Kft.-t köti a Zuglói Önkormányzattal kötött szerződése: papírforma szerint a csarnok ilyenképp vett kálváriája akár tíz évig is elhúzódhat.
A legenda visszatér
"Ahogy a pályázati kiírásban és a szerződésben is szerepel, a PeCsa Music Hallnak is sokszínű, eklektikus kulturális programokat kell biztosítania. Szervezőink vegyesen kerülnek ki a Petőfi Csarnok korábbi stábjából és saját csapatunkból, ez biztosítja, hogy a Petőfi Csarnok jól bevált programjai és a PeCsa Music Hall újításai jól megférjenek egymás mellett” – fejtegette anno Nagy a koncepciót. Tudni kell, hogy a kilencvenes évek közepétől kezdve a PeCsa már csak afféle időszakos koncerthelyszínként üzemelt, ahova külsős szervezésben érkeztek épp úgy remek, mint csapnivaló zenei és kulturális programok. Ezen felül a klubfunkciókat is ellátó kávézóban megalakulásától kezdve a Városligeti Sörsátor régi motoros mentalitása dominál, így annak programja nagyjából ki is merül a P Mobil-emlékest és a Madarak bulizenekar rotációban ismétlődő zenés-táncos műsoraiban. A négyezerötszáz fős szabadtéren az elmúlt egy évben volt pár divatközeli kezdeményezés: fellépett a Carbonfools, a Colorstar és egyéb rádióbarát zenekarok, ám a Budapest Park és a Zöld Pardon újranyitásával az MR2-kompatibilis produkciók elszipkázódtak, a PeCsának pedig maradt a “Legenda visszatér”-szlogenű Deák Bill-életműkoncert.
Illegális bolhák
Kitűzött cél volt a harmincévesnél fiatalabb közönség megszólítása is, mely a klasszikus mód, külsős rendezvényként megvalósuló Mumford and Sons-koncerthez hasonló felemás igazgyöngy megmozdulásokon túl, valljuk be, nem igazán sikerült. Még a Méta táncház legényfogó rakottszoknyásainak kétes csoportosulását beleszámítva sem találni olyan programcsokrot, mely lehetővé tenné egy aktuális törzsközönség egészséges kialakulását.
A helyzeten az sem javít, hogy a műfajában valóban nagy múltra visszatekintő PeCsa bolhapiacon az Erzsébet téri Kultúrzsibi megjelenésével párhuzamosan tragikusan deformálódott a kincskereső érdeklődők és kínai alsóneműk kényes egyensúlya. A bolhapiac főszervezője, Papp Péter mindezek ellenére nem érzi úgy, hogy bármit is temetni kéne. “Az Erzsébet téri bolhapiac alapvetően más célközönséget mozgat, én is jártam már ott, és hogy őszinte legyek, csalódtam: a földön árulnak, és elég nagy a káosz, én biztos, nem azt mutatnám meg egy külföldinek” – ecsetelte a hvg.hu-nak, és habár szerinte is nőtt a ruhákkal kereskedők száma, “sokkal nagyobb problémát jelentenek a Városligetet valósággal elárasztó illegális árusok, akik mindenféle engedély nélkül rendeznek ócskapiacot”. Papp saját bevallása szerint nem szeretne semmilyen más rendezvénnyel sem konkurálni, mivel meggyőződése, hogy “a jó dolgok megférnek egymás mellett”.
A célközönség tehát alkalmi kivételekkel, de meglehetősen messze esik az urbánus vigalmi normáktól, mely – habár nem emberiség elleni bűn – nagyban hozzájárul a Petőfi Rendezvényközpontnak a budapesti kulturális élettől való teljes szeparálódásához.
A régi, jó dolgokból
Az új vezetőség másik határozott törekvése volt, hogy egy egységes, új dizájnt ajándékozva a komplexumnak, igazi brandet hozzanak létre. Az akarat erősségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a kezdeti PeCsa Music Hall név és spagettilogó árnyát maguk mögött hagyva az üzemeltetők június 29-vel a három fokkal autentikusabb Petőfi Rendezvényközpont elnevezésre tértek át, amitől persze nem lesz a Városligetben Syma Csarnok, de második repülési kísérletnek azért megteszi.
Az ingatlan felújítása az eredeti elképzelés szerint egy ötéves intervallumon belül, több ütemben történne. Első körben az elektromos hálózatok, a csarnok szellőzőrendszere és a kültéri vizesblokkok lettek rendbe hozva, az egykori vásárcsarnoknak készült főépület egyelőre romos, kelet-európai bájjal tartja magát. Innen szép nyerni.
