Elnyelt minket a homloklebeny-metszés műsorsávja: az Aktív és a Jóban rosszban között megnéztünk két Bűnök és szerelmek epizódot.

Szemezgetnénk a lelkes beharangozókból:

• „Már a cím is arról árulkodik, hogy egy nem mindennapi izgalmakkal, szövevényes szerelmi szálakkal, és némi krimivel fűszerezett sorozatot láthatnak majd a nézők.” Valóban, a címből éppen ezt olvashatjuk ki. (Szarkazmus.)
• „Még a sokat próbált Serifnek (sic) is megrázó, hogy ezúttal főnöke asszonyát kell szőnyegbe csavarnia.” Libabőrösök lettünk az érdeklődéstől. (Szarkazmus.)
• „Olyan cselekményt raktunk oda, amit én is tátott szájjal néztem,” dicsekszik a producer. (Ez nem tudjuk, hogy micsoda.)

Mi is tátott szájjal néztük. Reality stílussal csomósra kevert zs-kategóriás szappanopera, ultra-alacsony-költségvetésű, gyerekesen ostoba Keresztapa adaptáció Ed Wood rendezésben, parasztbarokkba csomagolt diszlexiás párbeszédek. Mindezek együtt, vagyis: borati csúcsteljesítmény.

Szubjektív és egyben lesújtó véleményünk alapkérdése: muszáj a maradék igényességet is kiirtani a közönségből?

Pesti csípős nyelven: amíg lószar van, addig veréb is van. Sőt, a siker kétségtelen, és az alkotók nem egyedül harcolnak a magyar lakosság komplett elhülyítéséért. Mivel erősödik bennünk a gyanú, hogy e harcban vesztésre állunk, ezért elkezdtük gyakorolni a lelkes nézői levél műfaját. Első lecke: a képzelt emigráns rokon tájékoztatása a felemelő eredményekről.

Kedves Annuska!

Minden nagyon jól érezzük magunkat, Annuska, nem teccenek itt lenni, pedig szépen épül az ország történelmi nagysága, minden ideköt. Különös tekintettel nézve a kulturáltságra tekintettel, ahol sem nem nincs baj, sem nem nincs probléma is, a kereskedő tévék is beismerték, hogy a magyar kulturáltság emelkedőben van, mindenki érezheti a saját vagy más bőrén.

Annuska, nem teccenek itt lenni ezért nem láthatják hogy kimondja a Nemzetség Színháza az igeneket amióta egy hatalmas Igen kerül az élére a közeljövőben. Mert itt az ideje, hogy lássuk a szépet is ha tükörbe nézünk ami a fejlődés kulcsa. Persze vannak még problematikák. A művészet megkerülhetetlen feladata hogy feldolgozza a szembesítést a társadalom problematikáival.

Én bízom a szellemi vezetők karizmában.

TV2

Annuska, teccene látni a médiaforradalmat is meg a vezető karizmákat. Például Nagy Tamás Grande produkcer kitűzte a forradalom zászlaját egy tévésorozatra a Bűnök és szerelmek című műre. Ennek a történetében testesül meg teljes valójában és dokumentarista hangvételében a valóság problematikája amit fent említettem. Szerintem Nagy Tamás Grande forgókönyvében hordja a dramaturgia lángoló marsallbotját, mert azt találta ki hogy a szöveget a színészek röktönzik ami merőben új. Azt mondta a reggeli beszélgető műsorban teljes őszinteséggel, hogy és most idézem, hogy csodálatos mondatok születnek így, amit egy irodalmár a padlásszobában sosem írna le, és itt vége az idézőjelnek mert levitte a hangsúlyt.

Ez igaz is szerintem mert így sokkal valódibb, mondok egy példát. Egy feszültséggel teli nagyon energetikus jelenet konfliktusában, ahol a múlttal szembesülnek a szereplők ezt röktönzik: ”Kussoljon.” „Maga kussoljon.” A padlásíró túl finnyásan elidegenült a valóságtól és nem mondja ki hogy kussoljon maga kussoljon és az igeneket sem de ennek vége! Nagy Grande és Nagy Igen kimondja! A Nemzetes Színházban és Bűnök és szerelemekben is visszatér a valóságos beszélgetés az eluralkodott életidegenkedő baszadékság és/vagy köcsögség helyett ami ha bántja is a fület de valóságos. Mert így beszélnek igaziból az utca emberei.

De nem kell előre szaladni és lelőni a lényegretörést.

Arról szól a Bűnök és szerelmek tartalma és egyben üzenete is, hogy a magyar társadalomnak van még pereme, úgymond széle, ahol a szakadékba tekintve táncolnak sokan mint a Bodzás- klán tagjai ahogy jóban rosszban küszködnek néha megkérdőjelezhető eszközöket választva. A családban az édesanya is beszélő név mert Margónak hívják a nevét, ami azt jelenti hogy lapszéli lábjegyzet.

Barátaim szerint a Bodzás családra egyébként utalás van rá hogy cigány. Úgy hívják a család zömét hogy Lajos, Lorenzó, és Frenki meg napbarnított a bőrük, de ez persze csak súlyozva a zöme a családnak, mert számban kétszer annyi a csöcs mint a férfinév csak nekik az a szerepük hogy de letapiznám őket kivéve aki meghal mert az úgyis öreg.

De egyébként nem negatívumban látjuk ezt az etnikát, mert realistán belülről láthatjuk a mikéntjét a periférián boldogulásnak és bizony itt megvannak a maguk törvényei ami nem feltétlen azonos a többségi társadalmi szabályrendszer szabályaival. Miért, azt senki sem kérdőjelölte meg hogy Győzike sejpít?!

Az van, Annuska, hogy a Bodzásék, élén a mindennapokat csakúgy mint az ünnepnapokat felvállalja felelősségteljesen Lajos a gengszterfő, aki hatvan éves megkérdőjelezhetetlenül főnök és tudja mi a különbség helyes és a nem helyes között, bár a maga világának a törvénye szerint számunkra megrázó következtetések mentén teszi a különbségeket ami alapján dönt és bizony el-eldördül egy visszafordíthatatlan pofon. De azért van szíve amivel tud szeretni udvarias szavakkal hiába lepte el a családi légkört puskapor.

Az van, hogy Bodzás Lajos hatvan éves és ezt úgy ünneplik meg hogy agyonlövik a feleségét a Margót de nem a malaccal egy szobában hanem az alagsori guminők mellett akik reméljük túlélték. A malacot megeszik. Kicsit eluralkodik a pánik a Margó teteme körül és ha nem lenne jelen Serif a verőlegény, aki amúgy egy 150 centis serrano sonka akkor elszabadulna a pánik is. És amikor meghal golyó által Margó akkor a Serif, akinek a nevét nem a buzi szerző írja direkt rosszul, hanem így szerepel mindenhol, becsavarja egy szőnyegbe, de nem sikerül, ezért becsavarja mégegyszer, de ez dokumentarista csavarás mind a kettő, úgyhogy nem vágták ki a rossz csavarást csakhogy a jó csavarással dicsekedjenek.

Aztán Serif a sonka feltűnés nélkül fényes nappal egy baromi nehéz szűnyeggel és két női tűsarkas cipővel kimegy kisteherautót rámolni. Aztán visszamegy és beszélget a családdal.

„Mit csináltál?” kérdezi Lajos. „Beraktam a fagyasztó ládába” „Ne hülyéskedj, abban benne volt a szarvas, amit múlt héten lőttem.” „Kivettem.” „Ti beraktátok az anyámat egy fagyasztó ládába?” –avatkozik a nagyok dolgába a pánikolós Lorenzo. „Sajnos, igen.”

Ebben a jelenetben mindenféle drámai benne van.

Aztán az is van Annuska, hogy több szálon fut a történet. Van egy fiatal két fős szerelmespár akinek éppenhogycsak kibonyólódik a szerelmi csomója. Itt ráutalnak a Rómeó és Júlia szerzőjének, a híres Leonardo DiCaprionak a művére is, a Rómeó és Júliára amikor a szerelmespárból a Rómeó, akit tényleg így hívnak, felmászik egy erkélyre. De lány már Blanka. Blanka édesapja rendőr és Rómeó apja meg Lajos, de ez csak véletlenül derül ki az első részben ami nagyon drámai.

És az is van Annuska, hogy van a történetben egy dél-pesti hobbitlány aki intézetből szabadul és lassított felvétel is van. A hobbit egy strici felé szalad gyorsan csak lelassították filmnyelvileg, miközben tudjuk hogy van egy nyaklánca ami a titokzatos múltból szökkent szárba. A strici becsapja a hobbitot és azt akarja hogy pöcsörésszen egy kocsiban de a hobbitlány nem akarja és elszalad. De a strici a nyakláncát is elveszi aztán utána megy és egy nagyon hosszú üldözési jelenetben mond neki mindenféle baljósat.

Nagyon baljós az orrhangja. Nagyon baljós a kappanhangja. Nagyon baljós a rossz hangsúlyozása.

Annuska, nagyon boldog vagyok a kulturális felemelkedésért, hiszen nem vagyok turista!