A Coldplay Mylo Xyloto-turnéja minden idők egyik leglátványosabb showja. Aki ott volt, azt mondja, a koncertet valószínűleg az űrből is látni lehetett, aki nem volt ott, megnézheti a most megjelent dvd-n. Mi van egy parádés show hátterében? A Coldplay négy tagja elmondja.
Mi volt a Mylo Xyloto-koncertek legmaradandóbb pillanata?
Chris Martin, ének, gitár, zongora: Minden show különböző, de mindegyikben az a legfelemelőbb, amikor felgyulladnak a színpadi fények. Mindenki, aki dolgozik a shown, vagy nézi azt, ezért az egy pillanatért van ott. Ez a legcsodálatosabb érzés, ami az együttlétről, a lehetőségekről szól, és ez az igazi adrenalin a zenésznek és a közönségnek.
Ugyanolyan izgatott vagyok, mint bárki más, és ugyanez az izgalom fog el, amikor mások koncertjét nézem. Imádom ezt a pillanatot. Ez arról is szól, hogy képes vagy-e bírni energiával másfél órán át, mert ha nem vagy elég óvatos, akkor nem lesz olyan az előadás, amilyennek lennie kellene.
Amikor iskolás voltam és három hónapon át koncertjeink voltak, erre az egyetlen pillanatra vártál. A koncert felépítésénél, előkészítésénél emiatt az egy pillanat miatt izgulok, és ezzel nemcsak én vagyok így: minden miatt pánikolunk, minden apró jel mögött valami üzenetet látunk.
Esni fog, a hangfalak nem működnek, Will (a Coldplay dobosa - a szerk.) karperece nem túl szoros-e, mert attől megőrül. Nem tudom, milyen problémák merülhetnek fel, a technikusaink túlságosan magukkal vannak elfoglalva, és nem figyelnek eléggé, hogy megfelelő legyen a világítás, vagy Jonny ujjai túlságosan gyorsan mozognak, és mivel túl sok hangot penget le, nehéz lesz őt követni. Aztán valami varázsütésre a kezdésre minden probléma megoldódik.
A showra készülődés a reggeli ébredéssel kezdődök, már akkor elkezdek gondolkodni rajta. A fellépés olyan, mintha egy albumot adnál ki. Talán Bruce Springteen mondta egyszer az E Street Bandnak: a mai lehet az utolsó koncert is. Mi most vagyunk a legjobb passzban, nincs más dolgunk mint jól érezni magunkat, bűntudat nélkül.
Melyik a világ legjobb koncertközönsége?
C.M.: A Mylo-turné az első, ahol végig az emberek szemébe néztünk, amikor játszottunk. Amikor csak egyszer nézel valakinek a szemébe, csak egyszeri a szemkontaktus, de mi ezúttal az igazi kapcsolatra törekedtünk. A kedvenc városunk a Glastonbury Fesztivál, ami egy sátorváros, és csak 3-4 napig áll évente, de rájöttünk, vannak helyek még a világon, ahol a közönség igazi vokalista, és ez a hely: Madrid volt.
Guy Berryman, basszusgitár: Glastonbury valóban az a hely, ahol mindig nagyon szívesen látnak minket. Nincs a világon még egy ilyen fesztivál. Nagyon nehéz lenne bármely más fesztiválnak ehhez hasonló történetet összehozni, és azt az erős érzelmi töltetet, különleges atmoszférát, amit az ottani közönség sugározni képes a fellépők felé. Mindig azt akartunk, hogy a közönség a show része legyen.
Jonny Buckland, gitár: A Mylo Xyloto albummal az volt a célunk, hogy mindent szétrobbantsunk. Felvettünk egy izgalmas művészt, Parisnak hívják, továbbá egy dizájnert, Mistyt: az volt a dolguk, hogy fessenek át minden közelünkben lévő dolgot. A gitárokat, a lámpákat, a hatalmas százméteres drapériát, amit háttérként használtunk. Mire észbe kaptunk, tényleg mindent átfestettek, és végül ez a dühöngő, mégis rendezett színorgia a show fontos részéve vált.
Birtokba akartuk venni az egész stadiont, azt akartuk érezni, hogy teljesen a miénk. Az ilyen előadás sorozat hatalmas vállalkozás. Minden geg más, minden közönség más, minden stadion más. Ez a valaha játszott legnagyobb geg. Mindig foci és krikett felszereléssel utazunk, sokszor focizunk a turnén, a személyzet az ellenfél. Akkor vagyunk a legjobbak a színpadon, ha előtte jól lefárasztottuk egymást.
Tényleg úgy érzem, egy föld körül keringő csapat vagyunk, egy család, egy cirkuszi család, a cirkuszigazgató pedig a menedzserünk, Dave Holmes. A mi dolgunk, hogy játsszunk, az játszunk, ami jól néz ki, és jól is hangzik, az övé pedig, hogy elvigyen oda, ahol éppen lennünk kell. 60 kamionnal utaztunk, repülőt, autót, vonatot ás helikoptert használtunk, de rakétára egyszer sem ültünk.
Ez izgalmasnak és nagyszabásúnak tűnik, ugyanakkor elég személytelenül hangzik. Egy ilyen turnéból teljesen ki kell zárni a magánéletet?
Will Champion, dob: A Mylo volt az eddigi legjobb turnénk, minden tekintetben. Az első naptól kezdve keményen dolgoztunk, és Phil Harvey, valójában az ötödik bandatag, ebben különösen nagy szerepet játszott, ő a kormányrudas, mellesleg: az első, az eredeti menedzserünk. Ő fizetett az első lemezünkért, ő hozta össze az első londoni koncertet, egy közülünk, az összekötő kapocs köztünk és a világ között.
Ezen a turnén 25 országban jártunk és 120-125 koncertet adunk. A legnehezebb, hogy távol vagy az otthonodtól. Amikor Las Vegasban léptünk fel, kaptam egy telefont, hogy az egyik gyerekem kórházba került. Nincs annél rosszabb, amikor megtudod, hogy az, aki hozzád a legközelebb áll segítségre szorul, és te nem tudsz segíteni..
G.B.: A legnagyobb újításunk a karperec, amit mindenki megkapott a bejáratnál, és ezzel nemhogy részese lehetett a koncertnek, hanem a főszereplője. Minden néző a fény eredője vált azzal, hogy egy sok-sok színes izzót tartalmazó a csuklóján. A személyzettel próbáltuk ki az ötletet, és mindannyiunknak tetszett, de mivel nem volt elég karperecünk, az ötlet mégsem működött igazán. Rájöttünk, nem pár száz darabra van szükségünk: azt akartuk, hogy mindenkinek legyen egy a csuklóján, mert csak így működik a dolog. A turné kezdetére hatalmas dobozokban ott volt 1 millió darab.