Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A fiúm mellkasára egy sertésborda plusz két csirkecomb van tetoválva. Rendben van ez így? Szex, halált okozó golflabda, pornó a számítógépen, alvajárás, túl sok alkohol. Van megoldás? De mennyire. Ennyi használható tanácsot még dr. Veres Pál sem adott a Magyar Ifjúságban és az Ifjúsági Magazinban. Visszatérnek a régi szép idők, amikor minden merevedési panaszra volt jó megoldás.
NemDoktor Ozzy Osbourne nem jó családapa, viszont példás pederaszta, alkoholista, drogista. Az eszét elvesztette, a humorát sosem. Nagy túlélő, aki szelleme és teste karbantartását úgy segíti elő, hogy nem eszik húst. Naponta kétszer biztosan nem. Nem irigy mások sikereire, hipochondriájára, betegségeire, az utolsó szolidáris generáció tagja. A hetvenes években a legtöbb csaj egy jó kefélés után mindig cigarettára gyújtott. De nem azok, akik vele feküdtek le: ők a mentőt hívták. Ettől kezdve a mentősök lettek Ozzy legjobb barátai.
Egy beteg embertől, aki otthon van a szexben és a fehérvérsejtjeiből már vontak ki DNS-t, mindenki szívesen elfogad tanácsokat. Ozzy ebben a műfajban kisportolt személyiségnek számít. Hivatalosan két alkalommal kellett volna újraéleszteni, de nem tették meg, mert a vizsgákat teljesítő, papírral praktizáló orvosok jobbnak látták pusztulni hagyni e férget.
Ozzy életben maradt, ezzel kiszúrt mindenkivel. Ahogy múltak az évek, tűrhetetlen krakélerségét, minősített impertinenciáját spin doktorok szalon- és képernyőképessé tették: így lett ő előbb a teli szájjal kacagó amerikai családok krézisráca, majd az MTV közvetítésével Európában is idézgetett jelenség, akit a teljes alommal együtt egészen közelről meg lehetett tekinteni az Osbournes-showban. Az sem volt akármi. Osbourne Evelynke és Osbourne Győzike a világ szeme láttára lefutotta a vásott kölkök maratonját: popsztárok, cella-, majdpedig buckalakók lettek, innentől együtt lógnak a hírnévdrogon.
Ozzynál senki nem tudhatja jobban, az embereknek segítségre van szükségük. Az ötlet, hogy jótanácsai – amelyek persze mindegyike egy újabb deviancia kialakulásának első lépcsőfokai, mert a biztatás így hangzik: hülye vagy, próbáld ki, egyszer élünk – magazinokban rovatszerűen jelenjenek meg, nem új. Előtte is sokan mondták, a konyak, a tégla, a citrom vagy a kokain sok mindenre jó, bár azt utóbbi egy csomó országban illegális. A szerző semmit nem tud a molekulákról, az egyenletekről, a periódusos táblázatról, de tud egyet, s mást a kémiai anyagokról: ezekből annyit fogyasztott, amennyi az amerikai katonai laboratóriumokban dédelgetett patkányoknak is becsületére válna.
Elég sok poén foglalkozik a könyvben, különösen a fülszövegben azzal, hogy Ozzynak nincs képesítése se erre, se arra. Természetesen nemdoktor, és mivel nincsenek meg a doktorsághoz szükséges vizsgái, a tanulmányai kötelezettségeit nem teljesítette – sőt, semmilyen más tanulmányi vagy egyéb kötelezettségeit sem – hivatalos iratain, leszámítva a pár millió példányban megjelenő magazinokat és ezt a könyvet, nem használja a dr.-t. Az orvosi-pszichológiai praxishoz szükséges ismereteket életmenet közben szerezte, éppen ezért mindenkit intenek attól, hogy a páciense legyen. A legeslegfőbb tanács megegyezik a Jackass figyelmezetésével: Ne próbáld ki, a saját felelősségedre sem.
Mondjuk, annak nincs nagy tétje, hogy Salvador Dalí is összedobott valami ilyesmit, meg Alex Kapranos a Franz Ferdinandból gasztró rovatot vezetett, Bono a helyes életvitelről papol, ami nemcsak azért hangzott hamisan, mert ilyen életvitel nincs, hacsak valaki nem hord állandóan napszemüveget. Keith Richardsnak is van egy kézikönyve arról, mit tenne Ő, ha az Ön helyében lenne. Például: mit csinált volna Keith Ozorán? Valószínűleg azt írta volna, a leghelyesebb a barikád mindkét oldalán egyszerre elhelyezkedni: így jut is, marad is, akinél volt, meg akik vitték.
A Rolling Stone-ban és a Sunday Times Magazine-ban megjelent írások gyűjteménye, a Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy című könyvben olvashatók, ezek az emberi faj legjobb esetei: barlangrajzok a tökéletes emberi hülyeségről, infantilizmusról, kíváncsiságról, a lemondásról, valamint mindezekkel összefüggésben a barna zacskó fejre húzása előtti maradék esélyről, hogy a választ Ozzytól kapjuk meg.
Kedves Dr. Ozzy! Hogyan dönthetném el, hogy veszett vagyok-e? A válasz, emlékezetből: Orvoshoz kell fordulni, nem szabad megvárni, amíg vonyítani kezdesz a Holdra. Mi a teendő, ha sokat iszom és reggel iszonytatóan áll a cerkám? Hallott már ilyet? Hallott: „Amennyi alkoholt életemben megittam, már annak is örültem, hogy van farkam. A merevedésről ne is beszéljünk.” Ért lányproblémákhoz is. Drágaranyos Dr. Ozzy! A szemöldöktépkedéstől tüsszögni kezdek. Jajmostmilegyen? „A rossz hír az, hogy csak úgy szüntetheted meg a problémát, ha abbahagyod a tépkedést.”
A földön egyébként sok zseniális idióta élt, él és élni fog – ez a könyv halhatatlanságának egyik garanciája. Ozzy példái, az emberiség lejárt kisjogdíjú hőseinek rövid és pontos kórisméit is tartalmazzák. Képtelen vagyok féken tartani az indulataimat, írja valaki valaki Yorkshire-ből. Nem vagy egyedül, válaszolja a doki. Jeanne D’Arc nem véletlenül végezte máglyán abban az életkorban, amikor a hasonló korú kislányok még Justin Bieberrel bíbelődnek. Mozart? Figyelemhiányos, Tourette-szindrómás hülyegyerek. Bruhaha. Pitagorasz? LSD-vel teletömött agyas görög.
Az olvasás előtt nem kell csinálni semmit, főleg tilos kikérni kezelőorvosok, gyógyszerészek, akármilyen kamarába tömörült ember véleményét, mert amikor a szakemberek nem a tv-ben szerepelnek, otthon a vackaikban beteg emberek ők is, nyilvánvalóan. A Bízz bennem… maga a receptkönyv, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni. Ha majd az lesz, minden gyerek és felnőtt szabadabbnak és jókedvűbbnek fogja magát érezni, és akkor könnyebben megtanulhat sakkozni.
Magyarországon a tényleges használati értékkel bíró tanácsadó rovatokat, nem beszélve a könyvekről, nagyon el szokták szúrni – valójában nincs is ilyen műfaj –, mert ahhoz, hogy ilyen jól sikerüljön, merésznek, gátlástalannak, szellemesnek, önironikusnak, felszabadultnak kell lenni. Nem kell szégyellni azokat a szavakat, amelyek mindenkiben ott vannak, általában az ajkuk pereméig el is jutnak, aztán valami miatt visszaszívják a gyomorba, amiből aztán bélfertőzés lesz. Ilyen visszanyelt szavak: leszopod, diphallia, halszagú vagina, flebotómia, spániel, és még további több ezer, eddig eltitkolt szó.
Ozzy, és a négerként közreműködő, a Parkinson-kóros művész írászavarát egyengető Chris Ayres ragyog, mint Einstein, aki egyszer egy kihívásokkal küszködő egyetemista levelére (Kedves Einstein, problémáim vannak a matematikával, mit tegyek?) ezt írta vissza: Drága barátom, higgye el, az enyémek nagyobbak.
Szóval, e kis kitérő után azt akartuk mondani: ez a könyv egyszerre való az éjjeli szekrényre (jól elfér Krúdy Álmoskönyve mellett), a klotyóra, csajozáshoz (ehhez elég megtanulni belőle néhány jó mondatot), hátizsákba, kávéházi asztalra a leckekönyv alá, (anti)rasszista tüntetésre, tábortűzhöz, ahol rasszisták a Guantanamerát éneklik. Bármikor elő lehet kapni, és jól fog mutatni a munkahelyi McMeló borjúbokszban számodra kijelölt helyen is, hadd lássa mindenki: hozzád bizalommal fordulhat, te is Dr. vagy, már tudsz segíteni.
