Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha nem elég vastagak a falak vagy túl kíváncsiak és idegesek a szomszédok, van különbség egy diszkrét és egy magát hangosan vállaló nő között.
A diszkrét nőt Sade Adunak hívják, és valahol Angliában rejtőzködő, nyugodt életet él, többnyire: jóban van a tejessel, bedobják neki az újságot, nem ismeri fel, akinek nem kell felismernie, ennyi. Egyszer, tévedésből valaki Núbiai oroszlánnak nevezte: ez hízelgésnek első hallásra nem rossz, ám amikor jobban belegondol az ember, az jön be, hogy a világ jelentős oroszlánjai mind hímneműek, beleértve Potrien őrmestert, az állatok királyát is.
A szakember erre abbahagyta a kulturálisan is indokolatlan hasonlatot, és ettől kezdve gyémántnak – méghozzá csiszoltnak és elegánsan megmunkáltnak – kezdte el nevezni, valamint briliáns énekesnőnek. Legyen elég annyi: Sade Aduval kapcsolatban nincsenek érvénytelen jelzők. Azt pedig, hogy milyen élőlény ő, meg lehet hallgatni a Morning Bird-ben és a The Moon And The Sky-ban, és hogy ezen kívül mi minden van még a torkában – csak a szélsőértékeket tekintve –, ahhoz a By Your Side ajánlható. Sade a hírnevét a Smooth Operatorral alapozta meg, és ha már megszerezte, többé nem is akarta lejjebb adni. Természetesen az összes slágere rajta van a most megjelent Bring Me Home/Live 2011 gyűjteményen.
Regina Spektor New York-ban lézengő független előadóművész hölgy, ami azt jelenti, hogy még nem adott el elég hanglemezt ahhoz, hogy valahol New Englandban kastélyt vásároljon magának. Spektor azzal keltett feltűnést, hogy az első, nagy kiadónál megjelent albuma borítóján (Soviet Kitsch – a név persze Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényére utal, tehát itt is kell számolni az intelligencia hányadossal) a vörös hadsereg sapkájában fényképeztette magát, a szájához pedig vodkás üveget emelt.
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Spektor a vörös hadsereg híve vagy alkoholista lenne, hanem a zenéjét is átitató férfias erőt és krakélerséget akarta vizualizálni. A lány a lüktető Poor Little Rich Boyban egy fakanállal csapkodta zongorát: a „nem tudta adekvát módon megközelíteni a hangszerét” mondatot alighanem erre értette Woody Allen, aki rendületlenül rajong az ilyen Allison Putchnik zsánerű művésznőkért.
A Soviet Kitsch-en teljesen szabadon engedte a fantáziáját, ezt a kiadója sem ellenezte, ezért születhetett egy olyan lemez, ami a szomszédok bosszantására összegyűjtötte a magát zongorán kísérő furcsa lány valamennyi hangját: csörömpölést, sikongatást, dühkitörést.
Bár igazából nem tudta megismételni ennek a lemeznek a sikerét, nem érdektelen, amit most, innen az olcsó helyekről kapunk. Spektor a What We Saw From The Cheap Seats borítóján matróznak és liftesfiúnak öltözött.
Amennyiben az újabb kulturális üzenetet elkapásával akarunk visszahízelegni neki, akkor kijelenthetjük: Erik Satie A mester és margarita olvasgatása után, de még felkelés előtt a vidámabb tablettáját vette be, tévedésből. Spektor a dalok szerzése, kiválogatása és előadás közben ide-oda kapkodott, ezért van a lemezen, a nyugtalan lány művészi elrendezésében Norah Jones-os dal (Small Town Moon), Alanis Morissette-es (Open), Piafos (Don’t Leave Me/Ne Me Quitte Pas) és Spektoros. Az Oh Marcello felvonultatja mindazt, ami Spektorban egyedi, a finomkodó zongora játékból hirtelen kirobban egy karambol a szemközti sarkon, beatboxszol, a legmélyebb regiszterekkel játszik. A Ballad Of A Politician pimasz, tényleg ezektől vennél használt autót? tipusú dal.
Azért este felé megint Sade, a közép-angliai menyét bújik elő, hogy keces, hajlékony testével gyorsan és észrevétlenül átszökelljen az autók még meleg motorház tetőin, aztán a kíváncsi és romantikus férfiak örömére megjelenjen a tv képernyőjén. Sade hűséges tuaregjei kíséretében a két éve megjelent Soldier of Love alkalmából turnéra indult, járt Budapesten is, ahol nemcsak a finom szövésű díszletfüggönybe burkolózva bűvölte el a közönségét, hanem akkor is, amikor démonként kitekeredett belőle, és bemutatta a csendet, zörejeket, neszeket, a messziről érkező, így már lehalkuló vadállati hangokat tartalmazó műsorát.A Bring Me Home kiadvány egy koncert DVD-t – rajta van a 2011-es turné majdnem teljes anyaga – és egy kicsit rövidebb CD-t tartalmaz, ami a legjobban sikerült felvételekből válogat.
