Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Magyar posvány, pillanatok alatt lecsengő botrányok, szellemi nyomor, pofátlan politikusok és az őket is alulmúló választók. A Kerényi-ellenkiállítás után három alkotó – Marabu, Pápai és Toguro – vállalkoznak arra, hogy egy kiállítás keretében lazán beolvassanak a jelenlegi politikai vezetésnek. Kórrajz a hatalomról és rólunk április elsején, „Abszurdisztán nemzeti ünnepén”.
„Előbb-utóbb mindenki szaros lesz, aki a politika közelébe keveredik” – nyers, sarkos konklúziója egy beszélgetésnek, amit három közéleti-politikai karikaturistával – Marabuval, Pápaival és Toguróval - folytattunk. Mi mindenesetre velük beszélgetve nem éreztünk bűzt. Vasárnap nyíló kiállításuk előtt osztották meg velünk, mennyire könnyű, mennyire más, mint korábban, és mennyire érdemes ma reflektálni a közéleti eseményekre. Schmitt, Orbán, Kövér és a választók is kereszttűzbe kerülnek – téma van bőven, a rajzok is nagyobbat szólnak, mint a szöveg, a kép mégis lehangoló.
„A politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni” – egy Charles de Gaulle mottót kiválasztva a három alkotó három különböző úton olvas be a hatalomnak. Marabu a politikust is empátiával rajzolja meg, az éles kontúrokat humorral oldja. Nála nincs helye az indulatoknak, kiegyensúlyozott, konszolidált. Neki az a fontos, hogy amit rajzol, igaz legyen. Azt mondja, ő nem művész, hanem újságíró. Mégis ráaggatták már a „nemzeti legény” és a „liberál bolsi” címkéket is.
Pápai szatirikus, provokatív, kegyetlen és durva is tud lenni; a magát leginkább ecsetkezelő emlősként emlegető Toguro pedig – akinek a nevét többek között a Kerényi-ellenkiállítás szerveződésekor ismerhettük meg, és aki saját bevallása szerint csupán turistaként mozog a karikaturisták világában – impulzív, vad és nyers.
Ezzel teljes összhangban fogalmazza meg, mit is várhatunk tőle: „Ha valaki maga alá fosik, akkor nem fogom azt mondani, hogy de csúnya lett ez a puki, hanem ki fogom mondani, hogy te befostál. Tőlem ennyit lehet várni, nem fogok mismásolni.”
Fröcsögés, bujkálás
Toguro részben ennek is, főként mégis inkább a helyzetnek köszönhette, hogy a Kerényi-ellenkiállítás után borítékban juttattak el neki egy kilőtt vadász- lőszert a következő üzenettel: „Hazaáruló, mocskos zsidó, takarodj Izraelbe festeni!”
A festőművészt nem rázta meg az ügy: „Nem vagyok az az alkat, aki ettől megijedne, de legalább adtak volna mellé költőpénzt és repülőjegyet.” Azt mondja, amikor még semmit nem lehetett tudni a kiállításról, már akkor támadták és indult a fröcsögés.
Bár Marabu és Pápai évtizedek óta benne vannak a szakmában, nem tapasztaltak hasonlót, legfeljebb némi „szájkaratét”, az viszont belefér, sőt. Jó, ha más is elmondja a véleményét. Épp ezért a kiállítás kapcsán is felmerült az alkotókban, vajon előjönnek-e az árnyékból a jobboldali karikaturisták? Lesz-e reakció.
„Ezek a vélemények most artikulálatlanok a közéleti karikatúra világában: ha valaki jobboldali, akkor nem politikai karikatúrákat rajzol, vagy ha mégis, inkább megrendelésre. Talán mert a politizálás méltatlan a művészetéhez” – magyarázza Pápai, majd azt is hozzáteszi: „Most izmosabbak a témák, és nagyobbat szólnak, de nem kéne feltétlenül baloldalinak, vagy liberálisnak lennie a politikai karikatúrának.”
A trambulinról pisálás művészete
„Ilyen világot mi még nem éltünk meg, ahol ennyire harciasan lépnek fel a politikai szereplők, ezért a reakció is egészen más” – mondja Pápai. S bár szerinte általában fontos, hogy hatalom alatt a mindenkori hatalmat értsük, a mostani helyzet mégis különleges, ezért az ő munkái a kiállításon kifejezetten az Orbán-kormányra fókuszálnak majd.
Marabu másban látja a helyzet különlegességét. Szerinte az, ami most zajlik, nem új, hanem a '90-es évek eleje óta épül. „Korrupció és lopás korábban is volt, csak akkor még sumákolni kellett a jogsértésekhez. Régen is minden politikus belepisált ebbe a közös, nagy medencébe, de most már ezt a trambulinról is megtehetik, nem kell titkolni, vagy zavarba jönni tőle.” Toguro úgy érzi, arra megy ki a játék, hogy a jelenlegi hatalom bebizonyítsa: „Gyurcsányék hülyék voltak? Mi tudunk hülyébbek lenni. Nemzeti színű hülyék.”
A jelen Tocsik-ügye
Az alkotók szerint a politika azért is engedhet meg magának egyre többet, mert a közvélemény egyre hamarabb tér napirendre a botrányok fölött. Pápai úgy látja, „a jelen Tocsik-ügye a plágiumügy, ami egy sajtótörténeti mérföldkő”.
Toguro ennél is továbbmegy: szerinte a Schmitt-ügy „a nemzet történelmében egy példa nélkül álló értékvesztés, és a pofátlanság netovábbja. (A beszélgetés felvételekor még nem volt nyilvános a Schmitt-jelentés, és nem fosztották meg az államfőt doktori címétől – a szerk.)
Marabunak ennek ellenére nem a hatalommal van problémája, hiszen – ahogy fogalmaz – a hatalomba közülünk kerülnek az emberek. „Amiben húsz év alatt keservesen csalódtam, az nem a politika, vagy a politikusok, hanem a választók. Elképesztő, hogy a politikusokat alulmúló minőségű választóink vannak, magamat is beleértve. Hiába rakódik le az a sok apró botrány és hír az emberek tudatában, nem befolyásolja őket.”
Azt mondja, az emberek mentalitásának szerves része lett a bűnbakképzés: szemellenzővel bolyonganak, és mindig valaki ellen szavaznak; pesszimista utálkozáshullám csapja őket ide-oda. Marabu szerint mindent az oktatással lehetne megváltoztatni, Toguro viszont abban hisz, hogy az értékrendet és a szellemi támogatást otthonról kéne hozni.
„Egyelőre ott tartunk, hogy még nem teremtődött meg az igény a dolgok kijavítására, ezért végig kell szenvednünk a most következő elég nehéz időszakot. Ez nem még nem a legalja” – fűzi hozzá Pápai, aki mindig tudna elképzelni rosszabbat. Azzal kapcsolatban pedig, hogy lehet kirobbanni a holtpontról, komoly a pesszimizmus.
Jó magyar dagonya van
Marabu szerint folyamatosan hígul az ország műveltsége és intelligenciája. „Tömegek csúsztak le a semmitmondó szellemi nyomorba. Posványosodás van, de nem csak Magyarországon, ez nemzetközi jelenség.” Épp ezért szerinte a humort is egyre kevesebben értik. „Ez egy intellektuális terület, ahol nagyon könnyen elcsúsznak az emberek.”
„Megy össze a Gutenberg-galaxis, és nem látok kitörést a holtpontról. Jó magyar dagonya van, ami egyre zavarosabb lesz” – veszi át a szót Toguro. Kérdés, ha ilyen súlyos a helyzet, várnak-e bármilyen pozitív hatást a rajzaiktól. Marabu azt mondja, már nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy egy közéleti-politikai rajzzal valamilyen hatást ér el, vagy megváltoztatja valakinek a gondolkodását. „Viszont ha valaki úgy gondolkodik, mint én – szeretné a jobbat, vagy a szebbet –, annak meg tudom erősíteni a munkáimmal az érzéseit és a gondolatait. Szellemi társat talál, érzi, hogy nincs egyedül.”
„Gyerekkoromban mindig azt éreztem, hogy valami jó felé közeledünk, most viszont egyre inkább kezdem érezni, hogy minden jelszó ellenére gellert kapva pörgünk vissza Keletre, lassan olyanok vagyunk, mint a volt Szovjetuniónak egy kis járása. Hány ember kezében van ma Magyarországon a gazdaság, a kultúra vagy a sajtó?” – teszi fel a kérdést Marabu, Toguro pedig válaszával tovább mélyíti a krízishangulatot: „Még egy-két intézkedés, és ott leszünk, mint Észak-Korea vagy Kína.”
Akkor miért?
A politika egyre pofátlanabb, az ország kultúrszintje zuhan, markáns hatásban nem bíznak az alkotók, ezért azt is jogosnak tűnik megkérdezni, miért maradnak mégis a közéleti munkáknál.
Toguro 2009-ben vágott bele a groteszk karikatúrák világába a Korruptivity nevű társasjáték illusztrátoraként, azóta pedig benne ragadt. Gabriel Garcia Marquezt idézve azt mondja: „ha nem mászol bele a politikába, akkor a politika mászik beléd”, akár kapálás közben is. Ezért ő inkább kiadja magából: „A legnagyobb ihletadó mindig is a politika marad számomra és a korrupció, ez az, ami kivetkőzhetetlen. Mindennek az alfája és omegája.”
Marabu viszolyog a politikától, és ha tehetné, nem ezt rajzolná, de erre van igény. „Emiatt kénytelen vagyok követni az eseményeket, de ez csak egy része az életemnek, én nem csak Marabu vagyok.” Pápai él legintenzívebben ebben a világban, napi szinten reflektál a közéleti eseményekre, húsz éve napilapozik, ezért őt a lapzárta ihleti. A másik két alkotó azt mondja, neki jól áll ez a harc, de ez alkati kérdés is. Könnyű benne kiégni.
A kiállítás április 1. és május 10. között tekinthető meg a Pedál Caféban.
