Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy San Diegóban élő fotós, Tim Mantoani lencsevégre kapta a világ legismertebb, leghíresebb fotóinak készítőit, akik ugyan beírták nevüket a történelembe, arcukat mégis csak kevesen ismerik.
Ki ne emlékezne a „tankos férfira” a Tienanmen térről 1989-ből, vagy az afgán lány megkapó portréjára, ami a National Geographic címlapján jelent meg 1985-ben? Egy San Diegóban élő fotós, Tim Mantoani megkereste azokat a fotósokat, akik egykor a világot bejáró, felkavaró társadalmi, közéleti pillanatokat örökítettek meg, majd rávette őket, hogy híres képükkel álljanak modellt neki. Behind Photographs (magyarul Ami a képek mögött van) címmel Mantoani kötetbe szedte az elkészült anyagot.
Az albumban szereplő Polaroid-képek eredetije lövésenként 200 dollárba került. Mantoani öt év alatt közel 150 portrét készített. Bemutatta többek között a „tankos férfi” megörökítőjét, Jeff Widenert. Az amerikai fotóriporter képe a kínai tankok előtt álló férfiról 1989-ben készült, a pekingi Tienanmen téri diáktüntetés idején, ami vérengzésbe torkollott. Bill Eppridge a legendás bokszoló, Muhammad Ali Sonny Liston elleni győzelmét örökítette meg legendásá vált képén.
A riadt tekintetű lány, akit a pakisztáni menekülttáborban kapott lencsevégre Steve McCurry fotós, az egész világot megbabonázta. A kép története azért is foglalkoztatta az embereket, mert olyasvalakiről készült, akiről senki nem tudott semmit. Kilétét rejtély övezte egészen 2002-ig, amikor a fotós, McCurry - hosszas kutatás után - rátalált Sharbat Gulára. A 17 évvel korábbi portrét újabb követte, amin már jól látszott, hogy a háború és a menekültlét hatására mennyire megöregedett az egykor csillogó szemű 13 éves kislány. (A kutatómunkáról Az afgán lány nyomában címmel dokumentumfilm is készült.)
Tim Mantoani könyvéről elmondta: világhírű fotósokat akart bemutatni, olyan művészeket, akik a többség számára „arctalanok”, noha egész életüket a fotózásnak szentelték - írta a Wired. Mantoani hangsúlyozta: manapság, amikor egy digitális kamerával már szinte bárki készíthet jó képet, különösen fontos, hogy a társadalom megértse, az ikonikus fotókat nem gépek, hanem emberek készítették.
Elsőre Mantoaninak sem sikerült mindenkiről jó fotót készítenie, amikor például Steve McCurry meglátta a róla készült portrét, azonnal elmondta, mi nem tetszett neki: a feje felett túl nagy üres teret hagyott Mantoani. Az instrukciói alapján készült el a végleges, könyvben is látható kép. Mantoani szerint ezek a beállások felértek egy-egy mini workshoppal.
