A Pesti Hírlap 1911. december 24-ei számába Molnár Ferenc és Heltai Jenő írt Körkarácsony címmel „aktuális operettet”. A címoldalon és az utána következő lapokon a karácsonyi mellékleteket és lapszámokat parodizálják, a feltűnően buta körkérdésekre adott még feltűnőbben buta válaszokkal. A korlátozottan vicces írás egyik „körkérdésére” a kitalált primadonna azt válaszolja: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.” De a közhelyek kifigurázása közben azt a kissé vészjósló megjegyzést is észrevehetjük – 32 hónappal az első világháború kitörése előtt -, hogy „Igenis, lesz háború.”

Mindez nem teljesen véletlen: Olaszország csak pár héttel korábban vont össze két hadtestet az osztrák határszakaszon, mire az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetősége védelmi intézkedéseket tett. Mindez azért érdekes, mert Olaszország ekkoriban még a hármasszövetség tagjaként a monarchia szövetségesének számított, bár már az is jól látszott, hogy Róma közeledik az angol-francia antanthoz. (A hamarosan kitörő világháborúban pedig tényleg az angolok és franciák oldalán küzdenek majd az olaszok.)

Vannak persze Molnár és Heltai írásában tréfásnak szánt szóviccek, így a primadonna kedvenc könyve a „csekk-könyv”, kedvenc virága az igazgyöngy, kedvenc zeneszerzője Ibsen Henrik, és kedvenc állata a hermelin – „jóval halála után”.

Folyékony szappan és dízelmotor

Molnár és Heltai gúnyolja írásában a karácsonyi lapszámok vastagságát is, amit a Pesti Hírlap megjelenése is igazol: a szokásos 96 (!) oldalas vasárnapi szám helyett ugyanis 1911. december 24-én - a „boldog békeidők” prosperitását jelezve - 192 nyomtatott oldalon jelent meg a napilap. Természetesen az oldalak nagy részét hirdetések töltötték meg - zsúfolásig. Például már ekkor lehetett „Beau Brummel” folyékony szappantartót és szappant vásárolni, amelyet „1 Gallon kb. 4 liter űrtartalmú bádogkannákban” szállított ki a cég a megrendelőknek. Megemlíthetjük persze a Moskovits Anatomiai Czipőgyár reklámozott fióküzletét az Erzsébet körúton, de hirdettek bécsi cégek is a lapban, így Osers és Bauer „kizárólagos motor-gyárosok” dízelmotorokat árultak a Podmaniczky utcában.

A hirdetések között már-már legendás termékek és boltok is feltűntek, így a Diana sósborszesz vagy a „Gólya” Áruház a Nagymező utcában (itt „baby-fehérneműt”, „blousokat” és ridikülöket lehetett többek között vásárolni).

Megemlíthetjük azt a félkolumnás óriáshirdetést is, miszerint Darányi Miksa „Számoló és látható írásu összeadógépei nem szorulnak reklámra”, vagy a Hydroxygéngyár R.-T. hirdetését, hogy vegyünk „Oxygén”-t, „Hydrogén”-t vagy „Nitrogen”-t, a „legtisztábban előállítva”, méghozzá a „Vörös Pálné-utcában”, a IV. kerületben. (Ma ez a Veress Pálné utca az V. kerületben.)

Nyomott politikai hangulat

Az 1911-es karácsonyon azonban érezhető a nyomasztó politikai hangulat, vagyis száz évvel ezelőtt sem volt vidám a helyzet Magyarországon. Kormánypolitikus alig nyilatkozott ekkoriban a helyzetről, többnyire a döntéseket megakadályozni próbáló ellenzéktől volt hangos a sajtó. A politikai helyzetről meglepő módon „A helyzet” című írásban olvashatunk a Pesti Hírlap második oldalán. A cikk alcíme pedig: „Karácsonytól karácsonyig”.

Az írásban felsorolják a politikai patthelyzetre jellemző dolgokat: az előző, az 1910-es karácsonykor még az ellenzék parlamenti „bank-obstrukciója” (politikai döntést lelassító eljárása) volt emlékezetes, 1911-ben azonban már technikai obstrukció zajlott, elsősorban a véderőjavaslatok ellen. Ezt ugyan pár hétre felfüggesztették a költségvetés elintézése miatt, de persze a lap sem túl optimista: az obstrukció visszatérést jósolja – nem kellett ehhez egyébként túl nagy tehetség.

A választójogról ekkoriban (is) sokat vitatkoztak. Elképesztő javaslatok láttak napvilágot, a választókerületek manipulált megszabása, a részvételhez szükséges életkor minél magasabbra emelése vagy más, foglalkozási megkötések csak illusztrációk a választójog korlátozására kitalált módszerek közül. Jól látszott mindebből, hogy a magyar vezető politikusok, a hatalmi elit jelentős része még mindig elzárkózott az általános, titkos és egyenlő szavazástól, inkább hajlott a tekintélyuralom felé, ami majd csak a trianoni összeomlás után, a Horthy nevével fémjelzett korszakban épül ki igazán, de már az első világháború előtti években megvoltak erre a törekvések.

1911-es tervek a mai Árpád-hídra és a Csepeli Szabadkikötőre

De térjünk vissza 1911 karácsonyára: mit terveztek ekkor a szakminisztériumok, amelyek nem akartak belefulladni a pártpolitikai mocsárba? A Pesti Hírlap 3. oldalán megjelent összeállítás szerint a kereskedelmi minisztérium új hidakat tervezett. Így Komáromba Vág-Dunahidat, Vágsellyére Vág-hidat szántak. A budapesti Lánchíd felújítását szintén tervbe vették. Egy új pesti átkelőhely, az „Ó-Budát és Hungária körutat összekötő új Dunahíd” elképzelését is felvázolták. (Ez alighanem a mai Árpád híd elődje volt.) Záhonyban emellett Tisza-hidat terveztek.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

HVG Archív

A „mesterséges víziutak fejlesztésére” szolgált a Duna-Tisza és a Duna-Száva hajózó csatorna kiépítésének elgondolása, és egy budapesti kereskedelmi kikötő létesítése is felmerült. Ez minden bizonnyal a mai Csepeli Szabadkikötő előzményének tekinthető.

Védelem a „pornografikus termékekkel szemben”

Az igazságügyi minisztériumban a „tengerészeti ügyekben való bíráskodásról” készítettek javaslatokat, ez pár évvel Trianon előtt igencsak furcsán hangzik, természetesen ekkoriban még álmukban sem gondolták volna a tisztviselők, hogy munkájuk kárba vész majd.

Az a terv sem biztos, hogy sikeres lett, amely a közoktatási minisztériumban született, és amely szerint „Gondoskodni fognak az ifjúságnak a pornografikus termékekkel szemben való védelméről.” Ehhez képest a pénzügyminisztérium tervei az „új nyugdíjtörvényről” és az „általános jövedelmi adó életbeléptetéséről” unalmasnak mondhatók.

De mit csináltak azok, akiket nem érdekelt ez a fajta politika?

Makó város kereskedői például karácsony napján ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy az újévi ajándékozásokat teljesen beszüntetik és e helyett jótékony célra évente nagyobb összeget áldoznak. Ezt a mozgalmat országossá akarják tenni – erről a Pesti Hírlap 1911. december 27-én számolt be. (A hvg.hu-n korábban már többször írtunk arról, hogy az ajándékozás Magyarországon sokáig nem a karácsonyhoz kötődött, a kollektív ajándékozások többnyire az újévhez, a gyerekek megajándékozása pedig sokáig a Mikuláshoz volt köthető.)

A magyar király, aki történetesen Ausztriában inkább császár volt, ekkoriban még mindig Ferenc József volt, és bár éppen náthában szenvedett, azért részt vett a bécsi karácsonyi ünnepségeken. A Pesti Hírlap szerint „Schönbrunnt a karácsonyi ünnepek alatt tömegesen látogatta a közönség. Az emberek aggódó arccal néztek fel a kastély ablakaira, de megnyugodva és jókedvvel távoztak, amikor megtudták, hogy az uralkodó jobban van.”

Három évvel később a császár és király „mindent megfontoltan és meggondoltan” vezényelte bele az Osztrák-Magyar Monarchiát a pusztító első világháborúba, amely maga alá temette a dualisztikus rendszert.