A Nyugat vezére Ignotus volt, aki már vagy másfél évtized óta küzdött A Hétben egy új, szabadabb, bátrabb és európaibb irodalmi életért, és szempontokat, mondhatni új poétikát épített ki kritikáiban. (Schöpflin Aladár)

Számos előzmény után 1908. január elsejei dátummal ugyan, de még 1907 karácsonyán megjelent Budapesten a Nyugat című folyóirat. A főszerkesztő Ignotus „beköszöntő cikke egyszerűen azt jelentette, hogy Kelet népe a Nyugat mellett döntött” – ahogy ezt az egyik szerkesztő, Fenyő Miksa megfogalmazta. A másik szerkesztő, 1929-ben bekövetkezett öngyilkosságáig Osvát Ernő volt, aki bár korábban termékeny irodalom- és színikritikus volt, mégsem írt soha a folyóiratba. Legfontosabb feladatának az új tehetségek felkutatását és bemutatását tekintette, megingathatatlan következetességgel ragaszkodott ahhoz a szellemiséghez, hogy a valódi irodalmi értéket nem szabad feláldozni azért, hogy a lap kelendőbb legyen. A finom szerkesztő ezért még Hatvany Lajossal is hajlandó volt párbajozni.

A kor legkiválóbb szerzőinek verseit, novelláit, regényeit (folytatásokban), tanulmányait, kritikáit válogatták össze (a teljesség igénye nélkül) Ady Endrétől Móriczon, Juhász Gyulán, Tóth Árpádon át Kosztolányi Dezsőig. Majd az 1910-ben megalapított Nyugat Könyvtár révén az írók, költők műveit könyv formájában is közreadták.

Tekintse meg galériánkat a Nyugat utolsó számáról!

Borszéki Zsófia

Az olvasók tömege elsősorban Adyt látta a Nyugatban, Adyt, akinek megértéséhez akkor még nem tudott felemelkedni, aki ellen egy az irodalomban példátlan ellenpropaganda folyt, akit minden eszközzel gyűlöletessé igyekeztek tenni a politikai élet hatalmasságai. (Schöpflin Aladár)

A vitákkal terhelt szerkesztőséghez 1913-ban csatlakozott Ady Endre is (aki szerzőként a kezdetektől publikált a Nyugatban), s bár Osvát neve ekkorra már lekerült a címlapról, szerkesztői munkáját töretlenül folytatta. A világháború kitörése a politikai és társadalmi feszültségek mellett a Nyugat létét is veszélybe sodorta. Számos támadás érte a folyóiratot, és pereskedésekre is sor került a háborúellenes művek miatt. (A szerkesztőség mindvégig politikamentességre törekedett, a háború elleni tiltakozásuk egyértelműen pacifista szemléletet tükrözött, a humánum, az érték védelme motiválta minden háborúval kapcsolatos megszólalásukat.)

Egyetértve vele s ellentmondva neki, ő volt mindig a mérték és a példa. (Radnóti Miklós Babits Mihályról)

1917-től Babits Mihály is a Nyugat szerkesztője lett, Osvát 1929-ben bekövetkezett halála után 1933-ig Móricz Zsigmonddal közösen szerkesztette a lapot. De lényeges kiemelni a szerkesztők közül Schöpflin Aladárt, Gellért Oszkárt („költészetének is minden lélegzése egyúttal a Nyugatnak egy lélegzése volt. Szinte valamennyi verse a Nyugatban jelent meg” – írta róla Babits), Hatvany Lajost és Illyés Gyulát is.

Szerkesztői és írói munkájuk mellett, irodalmi esteket, pályázatokat is rendeztek, és bár a gazdasági válság, majd a második világháború a csőd szélére sodorta a Nyugatot, egészen Babits Mihály 1941. augusztus negyedikén bekövetkezett haláláig a folyóirat fennmaradt és mindvégig megőrizte szellemiségét, és a huszadik század legkiválóbb magyar művészeit ismertette meg az olvasókkal. A hegyi költő halála azért is volt végzetes a lapra nézve, mert az ő nevére volt kiadva a Nyugat lapengedélye.

A Nyugat összes számát elolvashatja itt.

(Forrás: PIM – Virtuális Nyugat-kiállítás, OSZK – 100 éves a Nyugat, ünnepi honlap)