Már a reneszánsz egy jeles képviselőjét, Albrecht Dürert (1471-1528) is aggasztották a hamisítványok – ami valódi veszélyt jelentett akkoriban, mivel nem számított törvénytelennek más művészi munkáját másolni. Elsőre monogrammal próbálta védeni műveit, majd Miksa császár különleges kegyének köszönhetően megszerezte az első copyrightot, amiben finom halálos fenyegetést helyezett kilátásba másolóinak.

Albrecht Dürer sokat dolgozott a nyomtatásban rejlő lehetőségek kiaknázásán. A fa- vagy rézmetszetek alapján készített nyomatok könnyen szállíthatók voltak és viszonylag ésszerű áron kínálták ezeket, ezért a gazdagodó középosztálybeli polgárok szívesen díszítették metszetekkel otthonaikat és üzlethelyiségeiket.

Akkoriban a művészek munkáit kizárólag a templomokban vagy a gazdagok házaiban lehetett fellelni. Dürer metszeteit ezzel szemben úgy árazták be, hogy el is keljenek, éppen emiatt a legtöbb középosztálybeli család meg is tudta vásárolni ezeket - olvasható a Híres művészek titkos élete című könyvben.

Dürer nagyra törő terveket dédelgetett magában: a nyomatok készítését nemzetközi vállalkozássá akarta fejleszteni. Nem várta meg tehát, amíg egy pártfogó vagy egy könyvkiadó felkereste őt a megrendeléssel, hanem népszerű témákat feldolgozva saját szakállára kezdett nyomatokat tervezni és készíteni. Aztán kereskedőket fogadott fel, hogy egész Európában házaljanak a képeivel. Hamarosan Dürer metszetei díszítették a falakat Rotterdamtól Rómáig.

Mégsincs szó arról, hogy ezzel Dürer lealacsonyította volna a művészetet. Sokat fáradozott azon, hogy a művészt ne csupán mesterembernek tekintsék, hanem a szellem emberének is. De amennyire nagy művész volt, legalább annyira értett az üzlethez is. Ne legyen egy szemernyi kétségünk sem afelől, hogy ha ma élne, akkor művei visszaköszönnének a teleshopok kínálatából.

Jó pártfogói voltak

Mint minden sikeres művész-üzletembert, Dürert is aggasztották a hamisítványok – ami valódi veszélyt jelentett akkoriban, mivel nem számított törvénytelennek más művészi munkáját másolni.

Elsőre azzal próbálta védeni műveit, hogy monogramját – a mára már híressé lett nagy D betűt, amely a nagyobb A betű szárai között helyezkedik el – valamennyi metszetére és festményére odarakta, azaz lényegében létrehozta az első kereskedelmi védjegyet.

Sajnos, a monogramot ugyanilyen könnyű volt másolni, ezért hiába segített hírneve öregbítésében, a műveit nemigen védte meg a hamisítástól. Olyannyira, hogy Dürer végül kénytelen volt jogi lépéseket foganatosítani a velencei művész, Marcantonio Raimondi ellen, aki lemásolta a műveit, ellátta őket az ismert AD monogrammal és engedélye nélkül árusította is azokat.

Dürer következő lépése az volt, hogy Miksa császár különleges kegyének köszönhetően megszerezte az első copyrightot, s ezt az 1511-es Mária élete című metszetén már fel is tüntette:

Óvatosan!

„Figyelmezz jó kezű mester, ki a munkának barátja nem vagy, de mások elméjén élősködsz. Ne siess, hogy tolvaj kezeddel munkámat érintsd. Vigyázz! Tán nem tudod, hogy a leghatalmasabb Miksa császár különleges kegyeként a császári birodalom határain belül eme metszeteket más ki nem nyomtathatja vagy az e metszetek alapján elképzelt másolatot nem árusíthatja. Ám ha megvetésből vagy mohóságból mégis így teszel, akkor nem csupán földi javaidat kobozzák el, de tested is halálos veszélynek teszed ki!”