Újabb teória Chopin titokzatos hallucinációiról
Frédéric Chopin halála óta foglalkoztatja a közvéleményt és a kutatókat, hogy valójában mi okozhatta a 19. század egyik legtehetségesebb zeneszerzőjének korai elmúlását, és életében miért gyötörték hallucinációk. Spanyol kutatók most újabb elmélettel álltak elő: véleményük szerint Chopin epilepsziás volt.
Frédéric Chopin, a világhírű 19. századi zeneszerző és zongorista törékeny és beteges volt: gyakran szenvedett lázrohamoktól, tüdőgyulladása is volt, hallucinációk is gyötörték: mindössze 39 évet élt. Halála óta számos teória látott napvilágot, egyesek szerint bipoláris depresszió, mások szerint szívroham, tbc vagy öröklött tüdőbetegség okozta korai elmúlását. Spanyol kutatók azt állítják: a művész, aki rengeteg gyógyszert szedett, hajlamos volt a melankóliára, valószínűleg epilepsziás is volt.
„Chopin hallucinációit nem az érzékeny lelke, vagy romantikus törékenysége okozta, mint ahogy kortársai feltételezték” - állítja Manuel Várquez Caruncho, a spanyolországi Lugóban található Xeral-Calde Hospital radiológusa, felvezetve egy új elméletet, amelyet a művész levelei, a róla megjelent önéletrajzok, tanulmányok alapján állítottak fel. Noha Chopin boncolási jegyzőkönyve régen elveszett, a kutatók és a történészek az évek során rengeteget írtak egészségi állapotáról: légzési nehézségeiről, gyakori megfázásairól, tüdőgyulladásairól, démonaival folytatott küzdelméről. Szerelme, aki George Sand írói álnéven vált ismertté, többször és részletesen beszámolt a Chopint gyötrő rémképekről, lázrohamokról, arról, hogy a férfi gyakran egy másik világban lebegett.
Várquez Caruncho és Francisco Brañas Fernández neurológus Medical Humanities című orvosi lapban publikált tanulmánya szerint a zeneszerző nem volt skizofrén, mert nem hallott hangokat és pontosan visszaemlékezett vízióira. Arra a következtetésre jutottak, hogy Chopin hallucinációit okozhatta migrén, a számos beszedett - ópiát tartalmú - gyógyszer, sőt, epilepszia is. Az epilepsziát akkoriban még nem diagnosztizálták, száz évvel Chopin halála után írtak róla először. Ennek ellenére nem ő volt az egyetlen 19. századi híres ember, aki feltehetően ebben szenvedett: a kutatók szerint Vincent Van Gogh is epilepsziás volt.
Frédéric François Chopin (eredeti nevén Fryderyk Franciszek Chopin) 1810. március elsején született Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában. Édesanyja lengyel volt, édesapja francia bevándorló. Chopin hétévesen már felnőtt zongoraművészeket megszégyenítő virtuozitással zenélt, később a varsói konzervatóriumban tanult. 1831-ben Bécsbe utazott, majd Párizsba, ahol 1835. augusztus elsején megkapta a francia állampolgárságot. Kortársai közül Hector Berliozzal, Liszt Ferenccel és Robert Schumann-nal is baráti viszonyt ápolt. 1836-ban ismerkedett meg a George Sand írói álnéven publikáló Amandine Aurore Lucie Dupinnel, viszonyuk - megszakításokkal - 1847-ig tartott. Chopin 1840-től sokat betegeskedett, egészsége gyorsan romlott. 1849. október 17-én halt meg Párizsban.