Lanza nemcsak arról híres, hogy még nevesebb elődje, Enrico Caruso méltó utódjaként tartották számon, hanem arról is, hogy – előbbivel ellentétben – ő zenés filmjeivel aratta zajos sikereit. A két műfaj, a könnyeden szórakoztató musicalfilmek és az igényesebbnek tartott operák világának merev elkülönítése magyarázhatja azt, hogy a Várnai Péter zenetörténész szerkesztésében 1975-ben kiadott Operalexikon említést sem tesz Lanzáról. A tenorról cikket olvashatnak a csütörtökön megjelenő HVG-ben, e felületen a YouTube-on elérhető felvételeiből szemezgetünk.