Csak fiataloknak?
Nem vénnek való vidék

Az Oscar-siker után abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a film máris a mozikban, az alapjául szolgáló könyv pedig a könyvespolcokon. Minden úgy kezdődik, hogy Llewelyn Moss talál egy teherautót, amelyet egy csapat hulla őriz. A kocsiban jó adag heroin és két millió dollár pihen. Amikor Moss elveszi a pénzt, olyan katasztrofális erőszakhullámot indít el, melyet még a korosodó, kiábrándult Bell sheriff személyében képviselt törvény sem tud megfékezni. Ahogy Moss megpróbál egérutat nyerni üldözői, de legfőképp egy rejtélyes figura elől, aki pénzfeldobással dönt emberi életekről, a film úgy növi ki a krimi kereteit, és kezd felölelni olyan témákat, melyek egyfelől ősiek, mint maga a Biblia, másfelől véresen frissek, mint a ma reggeli hírek.

És egy részlet a regényből: "Akkor odafordult hozzám és rám nézett. Egyszerre valahogy sokkal idősebbnek látszott. A szeme volt nagyon öreg. Így szólt: azt mondják, hogy a vietnami háború tette tönkre ezt az országot. Én sose hittem ebben a mesében. Azelőtt is elég rossz állapotban volt már. Vietnam csak a hab volt a tortán. Üres kézzel küldtük ki őket. Ahhoz képest már az se sokat számított volna, ha puskát se adunk nekik. Így nem lehet háborúzni. Isten nélkül nem lehet háborúba menni. Nem tudom, mi lesz velünk a következő háborúban. Nem tudom, mi lesz."

No Country for Old Men; amerikai film, 2007 - R.: Ethan Coen, Joel Coen

Meg nem újuló
Vérző olaj

Család, végzet, hatalom: akárcsak a Dallasban. No de ez azért más bajnokság. Kalifornia, századforduló. Bárki megcsinálhatja a szerencséjét, persze csak ha olajhoz jut. A főhős valahai ezüstbányász, akiből nagy hatalmú olajmágnás lesz. Az ilyesmi persze nem megy simán. Hírét veszi, hogy van egy kis városka nyugaton, ahol egy egész olajóceán szökell ki a földből; úgy dönt, hogy fiával együtt nekivág, és szerencsét próbál a poros Little Bostonban. Errefelé az egyetlen szórakozás a helyi templom karizmatikus fiatal papjának miséin való részvétel. Hősünk befut, megcsinálja a szerencséjét, és közben semmi sem marad a régi. Nő a vagyon és nőnek a problémák...

There Will Be Blood - R.: Paul Thomas Anderson

Ezek vagyunk mi?

Pesti eladhatatlan
Don Péter és El-Hassan Róza ötlete alapján

El Hassan Róza képzőművész írja a kiállítás elé: "A Pesti Eladhatatlan kiállítás alapötlete körülbelül egy évvel ezelőtt született meg, amikor Don Péter budapesti gyűjtő és szakíró vásárlási szándékkal többször is meglátogatta műtermemet. Don Péter munkáimat, melyek mellesleg nagyon tetszettek neki, némi ironikus felhanggal tökéletesen 'eladhatatlannak' nevezte. Ebből indultak ki azok a nagyon érdekes beszélgetések, melyek végén felkért, hogy nézzük át gyűjteményét, és rendezzünk közösen egy kiállítást, amelyen Don Péter műtárgyainak és művészeti kuriózumgyűjteményének darabjait egészítenénk ki saját munkáimmal. A kezdeményezéshez a későbbiekben csatakozott még néhány, a témához vonzódó kortárs művész is.

A kiállítás abból a feltevésből indul ki, hogy a tárlaton szereplő tárgyak zöme eladhatatlan, talán túl közel áll a lehetséges vevőkör feldolgozatlan kollektív élményanyagához. Meggyőződésünk, hogy a Pesti Eladhatatlanon látható tárgyak kulturális tudattalanunk lényeges részét tárják elénk, és mélyen tükrözik majd városunk történelmének, kultúrájának és jelenének egy meghatározó részét."

 Március 16-ig; Bp., Olof Palme Ház

Húzónév 1
Arnulf Rainer képei

A kortárs európai festészet egyik legnagyobb alakjának képei először jelennek meg ilyen teljességben a magyar közönség előtt. Arnuf Rainer munkáival mindössze két alkalommal találkozhatott a magyar közönség. Budapesten Klimt átfestett rajzait, Loetz-váza átiratait és a 90-es évek közepén festett fátyolos olajképeit mutatja be a festő. Kuriózum, hogy halotti maszk sorozatából is látható néhány darab. Rainer mellett Szikszai Károly, Nádler István, Kopasz Tamás és Gaál József állítja ki legújabb munkáit. A mélyen emocionális alapú festők gesztusai rímelnek Rainer nyers és durva akcióira. Rainer képei többek között a new-yorki Museum of Modern Artban, a Solomon R. Guggenheim Museumban és a londoni Tate Modernben találhatóak. Munkássága megbecsüléseként 1993-ban New Yorkban Arnulf Rainer Museum nyílt.

Márc.22-ig; Bp. Virág Judit Kortárs Galéria


Húzónév 2
Antonio Briceño

A tavalyi, azaz az 52. Velencei Biennálé egyik sztárja Budapesten, a Galeria White-ban állít ki. A venezuelai fotóművész nagysikerű Gods of America című sorozatának darabjai április 4-ig láthatóak a galériában.

Antonio Briceño 1966-ban született Caracas-ban. Kiállításaival bejárta szinte az egész világot, munkáit számos könyvben és magazinban reprodukálták. Egyedi látásmódja, témái, szuggesztív portréi tették a latin-amerikai fotóművészet egyik kiemelkedő alakjává. Legutóbb az 52. Velencei Biennálén állította ki legismertebb, Gods of America című sorozatát. A fotók olyan amerikai őslakosokat mutatnak be, lélegzetelállító hátterek előtt, akik azokat az istenségeket, ősi szellemeket személyesítik meg, amelyek egykor a mindennapi életük részét képezték. A sorozat az archaikus amerikai kultúrák, és az azokat életben tartó őslakosok előtt tiszteleg.

Febr.28-április 4; Bp. Galeria White

Összkép
Pécsi József fotóművészeti Ösztöndíjasok
Beszámoló kiállítása

© Hermann Ildi

Kincses Károly írja a fiatal Pécsi József ösztöndíjasok kiállításának katalógusában: "Ha valakinek szobrot állítanak, a házára emléktáblát tesznek, akiről utcát vagy netalán tán művészeti ösztöndíjat neveznek el, annak szerintem régen rossz. A fent nevezett eseményekkel szinte egy időben, az a valaki elveszti minden reményét, hogy holtában is ember maradhasson. Olyan, akiről érdemes beszélgetni, akinek munkái, leírt gondolatai itt-ott olvashatóak, végiggondolhatóak, ne adj’ Isten, megkritizálhatóak. Nem. Akinek szobra van, akiről elneveztek valamit, az ki van pipálva, a hálás utókor letudta kötelességét, a többi meg kit érdekel? Adják csak a pénzt, a dumát meg hagyják a francba. Szóval, hogy kit érdekel? Hát engem például." Nos, Pécsi József nevét - ilyen a média - talán az ösztöndíjról ismerik többen, s nem feltétlenül saját életműve jogán. Mindenesetre most a róla elnevezett ösztöndíjasok kiállítása, azaz Bócsi Krisztián, Hermann Ildi, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Magyar Ádám, Pecsics Mária, Rajcsányi Artúr, Varga Gábor Ákos munkái rá is felhívják a figyelmet.

Március 3. -  27.; Bp. Mai Manó Ház


Léghullámsír
Potyautasok (Beheld)

Graeme Miller drámai helysízneket választott műve elkészítéséhez. Olyan helyszíneket keresett fel, ahol potyautasok teste hullott ki landolásra készülő repülőgépek futómüvéből. Tapasztalatát a legteljesebb mértékben próbálja átadni a nézőknek, nemcsak fotót, hanem hangfelvételt is készített a jellegtelen külvárosi vagy erdei helyszíneken, melyeket egy tragédia helyez más perspektívába.

A mű kiindulópontja egy a BBC számára készült hanganyag volt. Graeme Miller négy, London közelében történt eset szubjektív dokumentációjaként a testek földet érésének pontján hanyattfekve az égre felnézve elmondta mit lát és mit érez ezeken a pontokon, ahol egy égből érkező test váratlanul két kultúrát kapcsolt össze; Európáét és az ún. harmadik világét.

Az installáció ezekről a különös pontokról szól, melyeket az áldozatok nézőpontjából, a földről látunk miközben a helyszínen rögzített környezeti zajokat halljuk. A hangot a néző aktiválja a tálakba vetített képek megemelésével.

A művész így ír: "A határon túli Zürichhez közelítve légifolyosók keresztezik egymást fölöttem. Csúcsidőben kétpercenként követik egymást a gépek, a madaraknak csak néhány percnyi csiripelésre marad idejük, mielőtt a következő gép beledörren az idillbe. A horizont elválasztja az eget a földtől, de itt az ég a népesebb, több pénzt költenek odafent mint itt lent.

A gépek ma is ott szállnak el azok felett a helyek felett, ahol a futóművek kiengedése közben az oda elrejtőzött potyautasok teste kihullott. Gépek szállnak el a felett a hely felett is, ahol a 14 éves Solomon Fusi zuhant ki. A közelben temették el, a gránitsírra virágokat és örökmécsest helyeztek. Gyanítom, ő az egyetlen élő vagy holt kameruni ezen a környéken. Halálában megmaradt itt, ahová élve érkezve elveszettnek érezte volna magát."

Március 9-ig; Bp. Óbudai Társaskör Galéria

Tagadd meg atyád...
Max Romeo

Újra divat a reaggae minálunk, a nyolcvanas évek reggae-hajnala után stabilan ragyog a jamaikai nap felettünk. Majdnem pontosan egy évvel Lee 'Scratch' Perry történelmi fellépése után ismét a reggae egyik élő legendája érkezik először Magyarországra. Maxwell Livingston Smith, azaz később felvett művésznevén Max Romeo 1944-ben született, és életének első másfél évtizedét egy cukornádültetvényen élte le.

Romeo a hetvenes évek elején vált a jamaikai reggae kulcsfigurájává, amikor dalaival és személyiségének teljes súlyával belefolyt az országos politikába. Let the Power Fall on I című száma a baloldali Népi Nemzeti Párt (PNP) 1972-es választási indulója lett. A 72-es választások és a következő évek gyilkos küzdelmei a kormányzó JLP és a PNP között meghatározó élményt jelentettek Romeo generációjának.

Számtalan dal örökítette meg ezt a korszakot, többek között Max Romeo kulcsfontosságú dala, a War Ina Babylon. Max Romeo - és Perry - pályfutásának vitathatatlan csúcsa és magismételhetetlen pillanata az 1976-os War Ina Babylon című lemez, ami esszenciális sűrítménye kettejük közös stúdiója, a Black Ark zenei világának. A sikerek ellenére Perry és Romeo útjai szétváltak, az utóbbi New Yorkba utazott, ahol szoros kapcsolatba került a Rolling Stones-szal (!), vokálozott az Emotional Rescue-n, miközben Keith Richards produceri feladatokat vállalt a Holding Out My Love to You albumon (ez utóbbin a reggae új generációjának alapvető producerpárosa, Sly & Robbie is közreműködött).

Azóta Max Romeo számtalan lemezt adott ki, a reggae számtalan al-stílusában kibróbálta magát, kacérkodott az elektronikával, visszatért a gyökerekhez, voltak mélypontjai, majd karrierje ismét a magasba ívelt.

Febuár 28.; Bp., A38

 
Súlyos rakomány a hajófenéken
Ektomorf, Stuck Mojo

Legyünk büszkék a mezőkovácsházi Farkas-fivérekre. Ők ugyanis az Ektomorf alapítói, amely zenekar e pillanatban talán a világon a legismertebb magyar populáris zenei produktum. Igaz, egy sajátos körben ismert csak, a metálrajongók között, de ott aztán...Egyre ritkábban járnak felénk, úgyhogy érdemes megnézni őket, ha éppen Magyarországon koncerteznek. Kemények. Szó szerint. S nem csak a kurzus, avagy a divat kedvéért vegyítik a roma népzenei elemeket a metállal, hanem egyrészt mert maguk is romák, másrészt mert elkötelezettek a zenéjük iránt. Ízlés és arányérzék jellemzi az Ektomorfot, és persze megfelelés a stílus összes szabályának. Súlyos, na.

Még szép, hogy hazánk legsikeresebb metalzenekara, az Ektomorf aktuális turnéján is útba ejti Magyarországot: március 1-én legutóbbi, teltházas koncertjük helyszínén, az A38 hajón szerepelnek ismét. Az Ambushing Europe Tour ráadásul egy igazán különleges amerikai gárdát is magában foglal, így Budapesten köszönthetjük a legendás rap-metál etalonzenekart, a Stuck Mojo-t.

Márc.1; Bp. A38



Zajterápia
DJ Krush

Hideaki Ishi, azaz DJ Krush az elektronikus zene legnagyobb mágusai közé tartozik, azon kevesek elitklubjába, akik - mondjuk Matthew Herberthez, Amon Tobinhoz hasonlóan - kitörtek a szubkultúra keretei közül, és korunk meghatározó muzsikusai között tartják számon őket.

DJ Krush meghatározó közege a hiphop, annak is belassult, bonyolult ritmusképletekre épülő absztrakt válfaja. Krush ezeket gyúrja-keveri-kavarja dzsesszes, drum and bass-zes, breakbeates elemekkel, úgy, hogy a végeredmény egészen különleges, csak rá jellemző, finoman átszellemült anyag lesz. Krush meglepően meditatív művész, zenéiben jócskán felfedezhetők a japán buddhizmus hagyományai, ahogy egyik (legjobb) lemezének címe is mondja: Zen.

Producerként és DJ-ként gyorsan a legnagyobbak közé emelkedett: komoly együttműködésekben vett részt, a Zap Mamától Guruig, melyek megkoronázása a Coldcuttal közös, furcsa dupla koncept-remixalbum, a Back in the Base, ami az absztrakt hiph op megkerülhetetlen mérföldköve.

Ilyen életművel nem csoda, hogy az utóbbi időben inkább önnön emlékművét építi. Japánban nemrég jelent meg három DVD-be sűrített összegző kiadványa, amelynek világpremierje alkalmából nagyszabású turnésorozatba kezdett. Idén februárban Európát veszi célba élő projektjével.

Február 29.; Bp. A38