Az intézkedés fordulatot jelez a városvezetés és a kulturális örökségvédelmi osztály politikájában, amely korábban "az ősi emlékekre helyezte a hangsúlyt, a közelmúlt építészetét pedig hanyagolta" - tudósított csütörtöki számában a Beijing Daily című lap.

A védett státusba került 188 épület között van például iskola, amelyet keresztény misszionáriusok építettek a 19. században, vagy éppen az 1908-ban épült első vízmű, és az 1970-ben megnyitott Peking Hotel.

Az épületek két csoportba sorolhatók. Az elsőbe 39 építészeti emlék tartozik az 1840 és 1949 közötti korszakból, a másodikba pedig 149, a kommunista forradalom győzelme és 1976 között felhúzott épület. "Míg az előbbi csoport a társadalom történeti fejlődését tükrözi, az utóbbi inkább az építészeti tervezés tudományának fejlődését" - idézte a lap Csiu Jüe (Qiu Yue) várostervezési főhivatalnokot.

A kommunista Kína városainak arculatát sokáig a fenyegetően hatalmas méretű tömbházak dominálták. Az impozáns kapualjak, a nagy ablakok és a házfalakra festett egyszerű geometrikus formák manapság már szinte eltűnnek a még magasabb és gombamód szaporodó új toronyházak és felhőkarcolók között. Rengeteg szocreál épületet le is bontottak, mert útjában voltak a két évtizede szédítő iramban haladó modernizációnak.

A kínai főváros vezetése egyébként a történelmi negyed belső udvaros házait és a köztük futó keskeny átjárókat (hutong) is próbálja megmenteni az enyészettől, illetve a rohamtempójú átalakulástól, elég vegyes eredménnyel.