Luc Besson Visszavonulása után talán könyvekkel folytatja © Forum Film

Luc Besson: Nem, de tudom miért kérdezi. Mindenki azzal jön, hogy tőlem lopták a film elején látható parkour jelenetet. Nos, valószínű, hogy a Yamakasi című filmem nélkül ez a fajta mozgáskultúra nem került volna be a mainstream médiába, de szerintem ez egyáltalán nem baj. Mondjuk azt nem bántam volna, ha valahol megemlítik, egyfajta tiszteletadásként, hogy közöm volt a jelenethez. Cserébe remélem a James Bond rendezőjének is legalább olyan gyakran teszik fel ezt a kérdést, mint nekem.

Az Arthur az utolsó filmje rendezőként, és néhány évvel ezelőtt azt mondta, nem tartja magát jó rendezőnek a saját elvárásai szerint. Most, hogy rendezőként befejezi pályafutását, elégedettebb önmagával?

Azt mondanám, hogy jobb rendező lettem. A filmkészítés nagyon-nagyon bonyolult dolog, sokszor előfordul, hogy én azt mondom a filmemmel, hogy kék, de a nézők pirosat látnak. Hosszú évek gyakorlata kell hozzá, hogy az ember képes legyen azokat az eszközöket kiválasztani és használni, amivel az üzenete úgy jut el a címzetthez, ahogy azt eltervezte. Mostanában azt hiszem, amit kéknek mondok, azt kéknek is látják az emberek.

Ön szerint melyik a legjobb filmje?

Talán a legutóbbi három. Így a végére jöttem bele igazán…

Az Arthur elsősorban gyerekeknek szól s Önnek van négy lánya meg egy fia. Kikérte a véleményüket, hozzájárultak valahogy a filmhez? Esetleg valamelyik lánya hatással volt a hercegnő szerepének kialakítására?

Nem mondhatnám. Soha nem egyes embereket figyelek meg, inkább általában próbálom befogadni, ami körülöttem van. Nagyon szeretem a gyerekeket nézni, nem csak a sajátjaimat, úgy általában örömmel figyelem őket. Például nem tudok betelni azzal, ahogy alszanak, a kezük itt, a lábuk ott, félig lelógnak az ágyról; ember, mennyire jól érezheti magát valaki, aki ennyire képes ellazulni!

A gyerekei látták a filmet?

Igen, még Satine is, aki csak 3,5 éves.

És nem félt a gonosztól?

Egyáltalán nem. Figyeltem közben, és csak egy helyen félt, nem az animációs alakoktól ijedt meg, hanem amikor Arthur még kisfiúként a sötétben lopakodik a folyosón, hogy ellopja a kulcsot, amit pedig megtiltott neki a nagymamája. Ez sokkal mélyebben érintette, egyrészt a sötét miatt, másrészt mert valami tiltottat csinált. Ott tényleg félt. A gonosz figurákat egyébként szándékosan kicsit viccesre csináltuk, hogy a kisebbeknek ne legyenek annyira ijesztőek.

Az utóbbi években, különösen az Arthur könyvek és a film kapcsán igencsak felelősen nyilatkozik. Olyan komoly témákról beszél, mint a rasszizmus, a környezetvédelem, az ifjúság jövője, és ha jól vettem észre, ezek a gondolatok megjelennek a filmben is.

Igen, ahogy öregszem ezek a dolgok egyre fontosabbak. Azt látom, hogy a gyerekek számára kevés dolog maradt, amiért lelkesedhetnek. A politikusok hazudnak, a sportolók doppingolnak, a szüleik folyton dolgoznak, nem kapnak elég útmutatást. Nem lehet nem észrevenni, hogy a mozi milyen hatással van a fiatalokra, a vásznon azok a hatalmas hősök példaképek lehetnek. Ezért éreztem fontosnak, hogy az Arthurban megjelenjen a rasszizmus kérdése, de az osztozás, a kitartás, a célok elérése, a szavunk megtartása és a környezet tisztelete is.

De ha nem rendez több filmet, hogyan kívánja ezt továbbvinni?

Nem tudom még, talán könyvekkel, talán más módon. Egészen biztosan találok rá megoldást.

Ön egészen okos forgatókönyveket írt a saját filmjei számára. És írt néhány nem annyira okos, de persze szórakoztató sztorit más filmekhez. Ez azt jelenti, képes szándékosan gyengébb minőséget létrehozni?

Ugye maga sem főz mindennap csodás ebédet, elég azt egyszer egy héten, vasárnap. Hétköznap általában elég egy szendvics, néha egy sima vajas kenyérrel is beérjük. Így vagyok én is a filmekkel, előfordul, hogy egyszerűen csak szórakozni és szórakoztatni akarok. Amikor a Taxi forgatókönyvét írtam, annyit nevettem, hogy néha muszáj volt megállnom és lehiggadnom, hogy folytatni tudjam. De az ilyen típusú filmek hatását se becsüljük le. Maradjunk a Taxinál, a bugyuta fehér rendőr és a talpraesett algériai sofőr kettőse például jelentősebb hatású volt Franciaországban, mint azt a film minősége egyébként indokolná. Sokan nem akarták elfogadni Samy Nacerit a főszerepre. Azonban én ragaszkodtam hozzá, ezért muszáj volt megfenyegetnem az akadékoskodókat, hogy elmondom a médiának, a származása miatt elleneznek egy színészt. Azt gondolom, hogy ezzel egy folyamat indult meg, Samy mellett egyre több algériai származású színész kapott komoly szerepeket, sztárokká váltak az utóbbi időben. Ezek a fontos dolgok, nem a hírnév, meg a pénz, hanem, hogy olyasmit csinálhatok, aminek hatása és értelme van.

 Kádár Mónika