Leonardo DiCaprio Nem rutingyakorlat

A színhely mi egyéb lehetne, mint az USA-ba hajdanán kitántorgott írek szűkebb pátriája, Massachusetts, azon belül is a fellegvár, Boston. Innen futott be az elnöki székbe JFK, s ez a Jack Nicholson által ezüstvászonra vitt keresztapa, Frank kiskirályságának terepe. Ez már nem a maffia születésének kora, nem is az aranykorának tekinthető ’50-es vagy a lassú hanyatlás időszakaként emlegetett ’70-es évek. A nagyvonalú, elegáns, menő bárokba és borbélyüzletekbe járó régi vágású gengszterek napja végleg leáldozott. Az öregedő Frank Costello eme, kihalófélben lévő generáció utolsó mohikánja. Emberei kemény zenét hallgató, peremkerületi lumpenprolik, akik üzleteiket lepukkant csehókban bonyolítják. A maffiának immár nincs hatalma a középosztályosodott ír átlagpolgár felett. Helyette az új, közel-keleti és latin-amerikai bevándorlókat, a pitiáner helyi bukmékereket, striciket, dealereket sarcolják. Ha más nem is, brutalitásuk azért a régi.

Ám most Frank nagy dobásra készül, s ebben kulcsszerepe van protezsáltjának, aki gyerekkorától mentoraként tisztelte, és akit ő épített be az állami rendőrség soraiba. Matt Damonról a Tehetséges Mr. Ripley óta tudjuk, milyen zseniálisan alakít beteges hazudozókat s ezúttal Colin Sullivan, a kettős életű rendőrtiszt szerepében domborít. Amikor a Leonardo DiCaprio játéka révén életre keltett Billy Costigan a State Police által megbízott ügynökként mélyre ereszkedik az alvilág lajtorjáján, hamar rájön, a vén keresztapa embere a rendőrségen azon dolgozik, hogy őt lebuktassa. Innentől a nívós krimi-thrillerek szabályai alapján haladunk a némileg rendezői fusimunkának tűnő, enyhén sablonos végkifejlet felé.

Részlet a filmből Nicholson is elemében

Scorsese választása annyiban telitalálat, hogy egy, a bűnözés és a bűnüldözés napszámosai között egyaránt felülreprezentált közösségről van szó. Mindenesetre a DiCaprio által formált karakter a szerep sajátosságai miatt folyamatosan átsüt a vásznon, míg Damoné csak a végén, de akkor nagyon. Ugyanis másképp reagálnak a helyzetre, tégla- (azaz a rendőr-bűnöző zsargonban: patkány) mivoltukra. Costigant megviseli, hogy bűnözőt imitál, mi több, a küldetés érdekében maga is verekszik, kínoz, bestiális gyilkosságokhoz asszisztál. Rémálmokkal küzdő gyógyszerfüggő lesz. Lehetőséget biztosítva DiCaprio-nak, hogy végleg eldobja a szirupba mártott tinibálvány pózait. Sullivan demenciája más. Ő hideg profizmussal szövi hálóját, ám a végén, mikor egész világa (benne a számára apafiguraként megjelenő Frankkal) összeomlik, kitör belőle a látensen mardosó frusztráció. Mivel hogy ebben a filmben végül még a legromlottabb gonosz is be lesz csapva, átverődik, kiábrándul a betyárbecsületből. Mindazonáltal ők ketten együtt hozzák ki a téglát, betekintést engedve a besúgás, a jó vagy rossz ügyért dolgozó informátor (spicli, ügynök) lélektanába.

Akikért még érdemes jegyet váltani: a faragatlan és megvesztegethetetlen ír zsarut játszó Mark Walhberg, és az Elnök embereiből ismert Martin Sheen - hogy csak két jeles mellékszereplőt említsünk. Különben pedig már csak azért is muszáj ezt a filmet végignézni, mert a nagyfilmes amerikai maffiatéma végnapjait éli. A Sopranos értékes, nézhető, időnként zseniális formában váltotta aprópénzre a legendákat. És innen már nemigen létezik visszaút. A gengszter rapzenés MTV-klipek által felturbózott popkulturális ikonná alakult. Lassú őrségváltás keretében, kultikus rosszfiúként mindinkább átadja helyét a terroristának, lásd például a 24-et, mely a tévéképernyőről határozottan a mozi felé igyekszik. A Tégla Scorsese jól sikerült kísérlete, hogy ezt a folyamatot, ha csak két és fél óra idejére is, de felfüggessze.

A Tégla
The Departed - feliratos amerikai filmdráma, 153 perc, 2006
R.: Martin Scorsese; szereplők: Leonardo DiCaprio (Billy Costigan),
Jack Nicholson (Frank Costello), Matt Damon (Colin Sullivan), Martin Sheen (Oliver Queenan), Vera Farmiga (Madolyn), Mark Wahlberg (Dignam), Alec Baldwin (Ellerby)