Nagyon megdöbbentett Faludy halála, hiszen talán ő volt az utolsó a magyar irodalomban, akit ifjúkorunk óta személyesen ismertem - mondta Fejtő Ferenc Párizsban élő történész, kritikus, esszéista, akit budapesti tartózkodása során ért Faludy György halálhíre. 

A 97 éves Fejtő Ferenc arra emlékezett, hogy ő maga annak idején az elsők között gratulálhatott Faludynak a Villon-fordításokért, s fiatal kritikusként módjában állt költői kvalitásait elismerni egy 1937-ben kiadott antológia előszavában, amelyben a magyar költészet akkori ifjú titánjai mutatkoztak be.
 
Sokszor találkoztunk és vitatkoztunk, s annak idején igyekeztem őt akkori legjobb barátommal, József Attilával összebékíteni, más felfogásuk volt ugyanis a fordításról. "József Attila jónak találta Faludy verseit, de ezek közé sorolta a Villon-fordításokat is, nem pedig a Villon-költemények visszaadásának. Faludy azzal védekezett, hogy ő elsősorban Villon szelleméhez akar hű maradni. Hogy ebben az igyekezetben saját személyiségéből többet adott bele, az más kérdés. Faludy szerint Villon nem utasította volna el az ő fordításait" - emlékezett Fejtő.

Az emigrációban, mint mondta, időnként találkoztak, hol Párizsban, hol Londonban, de végül útjaik elváltak, majd Magyarországra való visszatérésük - a rendszerváltozás - után "többször volt nagyon élvezetes találkozásuk".

"Faludy különleges jelenség volt a magyar irodalomban, leginkább Szomory Dezsőhöz hasonlíthatnám a régiek közül, akinek ugyancsak különösen nagy sikere volt a női olvasók körében" - helyezte el Faludyt a magyar költők sorában. Amit legjobban becsültem benne a képzelőtehetségén kívül, az az élete végéig egészségesen maradt humora volt. Szórakoztatni akart, ugyanakkor tehetsége volt a szórakozás művészetéhez - idézte fel a költő alakját Fejtő Ferenc. 

"Fáj a halála, habár nagyon sokat élt a szó minden értelmében" - mondta Nádas Péter író. Mint fogalmazott, Faludy Györgynek gazdag, fájdalmakkal és küzdelmekkel teli élete volt; "a XX. század egyik nagy mesélője" egy terjedelmes, forrásértékű életművet hagyott hátra.

"A magyar nyelven írt költemények között mindig lesznek Faludy György-sorok, versek, és ezt úgy hívják: halhatatlanság" - mondta Gyurkovics Tibor író, a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Kamaszkorom kedvence volt. Villon balladái Faludy György fordításában, "átköltésében" nagyobb hatást tettek rám, mint az összes többi magyar Villon-fordítás - mondta, felidézve, hogy fiatalkorában borosasztalokon állva szavalta a Haláltánc című balladát. 

"Hogy ez a csúf rendszerváltás hogyan szabdalta fel az irodalmi frontokat, az ma már engem nem érdekel" - szögezte le Gyurkovics Tibor, aki irodalmilag, költőileg a legkedvesebb embernek nevezte Faludyt. Költői nyelvhasználata "fanyar, pikáns, szeszes, erős" volt.  "Azon ritka magyar poéták közé tartozott, aki bátor volt, ha kellett, az igazságtalanságig bátor" - hangsúlyozta.

Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke szerint nagyon nagy személyiség és nagyon nagy költő ment el, akit sokáig fogunk gyászolni és hiányolni. "Életműve megmarad nekünk, de helyettesíteni nem tudja." Az elnök felidézte, hogy az idei erdélyi írótáborban 1956-tal kapcsolatban is emlegették Faludy Györgyöt, akiről mindig azt hitték, hogy örök életű. 

A költő verseit csaknem négy évtizede előadó Hobó elhunyt barátjára emlékezve elmondta, Faludy György volt az, aki miatt 12 évesen a költészet felé fordult. Igaz, hogy csak 1988 óta ismerhette őt személyesen, de Haláltánc című versének élménye végigkísérte egész eddigi életét. Utalt arra, hogy az Új Színházban évek óta műsoron van a Faludy-est. A költő fiatalabb korosztályokhoz való viszonyáról szólva azt mondta: "Gyurka bácsi" ugyan már benne volt a korban, ám ez az ő esetében nem számított semmit. 

Földes (Hobó) László elmondta, hogy vasárnap este a Hobo Blues Band Faludy-esten emlékezik a költőre Budapesten, a Gödör Klubban.