Jönnek az oroszok!
Megkezdődött a novemberig tartó, magyarországi orosz kulturális évad. A mai oroszországi kultúra hihetetlenül izgalmas, változó, a műfajok, művek és megszólalásmódok tekintetében rendkívül sokszínű korszakot él.
Novemberig - nagykanállal |
A hattyúk tava című előadással hétfőn kezdődött meg a magyarországi orosz kulturális évad Budapesten; a darabot a Kreml Balett művészei adták elő a Magyar Állami Operaházban. A novemberig tartó rendezvénysorozat negyvenkét programot foglal magában, tizennégy városban csaknem száznyolcvan orosz művészt láthat a közönség. A magyarországi programsorozattal csaknem párhuzamosan, február óta zajlik Oroszországban a magyar kulturális évad, amely az év végén kiállítással zárul Szentpétervárott. |
A magyarországi orosz program igyekszik elszakadni a protokolltól; a kortárs kultúráról is megpróbál valamiféle képet adni. Bence Ottó, a Hungarofest Kht. ügyvezető igazgatója elmondta, a program összeállításakor igyekeztek egyensúlyt találni a kortárs kulturális értékek és a nagy tradíciójú műfajok között, Oroszországot mint értékeiben megújulni képes országot szeretnék bemutatni. Hozzátette, hogy augusztusban-szeptemberben inkább a populáris, alternatív rendezvényekre koncentrálnak, sokat várnak például a Budapest Parádétól, amelyen az orosz kultúra egy hatalmas technokamionon jelenik meg, és itt lesz a világ talán két legidősebb techno-DJ-je is, mindketten elmúltak hatvanévesek.
A Dj's Krugozory egy klubban (Geneva Night Club;Narva, Észtország) Augusztusban nálunk nyomulnak © geneva.ee |
A Marica grófnő előadására nyolc orosz tévétársaság volt kíváncsi, de azt, hogy ennek nyomán a kortárs magyar kultúra produktumaira hosszú távon mennyien lesznek kíváncsiak, csak az idő mondja meg.
Azonnal sikeresek voltak azonban azok a programok, amelyeken az orosz művészek mintegy bemutatták a magyarokat saját közönségüknek. Ilyen volt - Szvák Gyula elmondása szerint - jónéhány jazz koncert; az ott ismeretlen magyar jazz zenekarokat neves orosz zenészek prezentálták, s ezzel közel is vitték őket saját publikumukhoz.
A magyar fél intézményi szintű kapcsolatokban érdekelt - mint Szvák Gyula vázolta - s az efféle együttműködések fenntartását sokkal fontosabbank ítéli, mint az egyszeri megmutatkozást. Eleve olyan ötleteket támogattak, amelyek ilyen kapcsolatokra épültek. Példáként a kinti magyar évad februári nyitóeseményét említi, a Magyar királyság két császárság között című kiállítást az orosz Állami Történeti Múzeumban, a Vörös téren. Az Állami Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósult meg a tárlat, amely a napokban zárul. De jó példa lehet az a kiállítás is, amely a szentpétervári Ermitázsban nyílik ősszel. A világ egyik legfontosabb múzeumába nem lehetne "csak úgy" bejutni egy magyar tematikájú tárlattal. A Bécs-Budapest-Szentpétervár kiállítás - amely a három város fémjelezte művészetet térképezi fel a XIX. és XX. század fordulóján - azonban mégis megvalósul, nem utolsó sorban azért, mert számos rangos intézmény érintett benne. S persze azért is, mert a Monarchia és a "másik nagy" birodalom összefüggésrendszerébe ágyazza a századfordulós művészetet.
Valóban az a kérdés az efféle kulturális reprezentációban: mi marad meg belőle, mennyire alakulnak ki napi szintű kapcsolatok az egyszeri eseményekből? Az orosz évad itteni beharangozó-eseményei mindenesetre még nem jeleztek áttörést ezen a fronton. A Kongresszusi Központban zajlott XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Oroszország volt, ám az orosz stand inkább egy nyomdaipari szakvásár bemutatójára emlékeztetett, semmint a világ egyik legnagyobb irodalmi kultúrájának megjelenésére. S csak halkan tesszük hozzá: a ma Európa-szerte sztáríróknak számító s nálunk is kult-figuráknak tekintett Vlagyimir Szorokin, Viktor Pelevin, Ljudmila Ulickaja, Vlagyimir Kaminer ezúttal nem voltak itt. De ne legyünk ünneprontók! Részben, mert Jevgenyij Popov és Tatjana Tolsztaja például itt voltak - Ulickaja pedig egyszer már szintén Budapest vendége volt - s most, folytatásként betekintést kapunk Kelet-Európa ma egyik legizgalmasabb kulturális színterének életébe. Lássuk a medvét!
Tavasztól őszig: a hvg.hu az orosz kulturális évad programjai között szemléz.
július 7-21.:
Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál, Szombathely
Jevgenyij Nyesztyerenko operaénekes kurzusa.
Nyesztyerenko a konzervatórium elvégzése után 1963-ban debütált Gremin szerepében. 1970-ben megnyerte a moszkvai Csajkovszkij Énekversenyt. Leningrád után a Moszkvai Bolsoj Színház énekese lett, és hamarosan nemzedékének vezető basszistájává vált. Fellépett többek között a New York-i Metropolitanben, a Londoni Covent Gardenben, a Milánói Scalában, Bécsben, Barcelonában, Rómában és a világ számos jelentős operaszínpadán.
augusztus 5-26.:
Válogatás a XX. sz. szovjet politikai és konzum plakátjaiból – az ARC plakátkiállítás kertében.
Felvonulási tér, Dózsa György út
Válogatás az elmúlt évtizedek mozgósító erejű forradalmi plakátjaiból, a háborús évek, a honvédő háború és az újjáépítés drámai dokumentumai, a kommunizmus építésének magasztos pillanatai és brezsnyevi pangás éveinek népnevelő falragaszai.
augusztus 27.:
Orosz Kamion a Budapest Parádén
Andrássy út – Felvonulási tér
Dj's Krugozory (Látókörök): Dj Borisz és DJ Georgij
Borisz Mihajlovics és Georgij Vsevolodovich – a legidősebb DJ-k Oroszországban, és talán a világon is.
A közönség minden rétege – a diákoktól a üzletemberig – örömmel fogadja őket. Felléptek nagy előadóhelyeken és kis esti mulatságokon. A fellépéseik zenei palettája igen széles, mivel a progresszív house-tól a garage stíluson át a disco- és latin-amerikai dallamig minden megtalálható zenei tárházukban
szeptember 28 – október 2.:
Válogatás Szergej Eisenstein grafikáiból
Pécs, Ifjúsági Ház
A kiállításon Szergej Eisenstein 92 rajza látható, melyeket az alkotó személyesen ajándékozott Ligyija Ivanovna Naumovnának (született Zsarovának), a „Rettegett Iván” című film jelmeztervezőjének a film Alma-Ata-beli forgatása idején (1942 és 1944 között).
október 17. – 18.
A szentpétervári Dogyin Színház vendégjátéka
Csehov: Ványa bácsi
Budapest; Thália Színház
A Malij Drama Tyeatr 1944-ben alakult az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár). A háború után létrehozott színháznak se meghatározott művészi műsora, se saját épülete nem volt, ezért a megye városaiban és falvaiban mutatták be műveiket. Lev Dogyin 1974-ben rendezte meg első munkáját a Malij Drama Tyeatrban, Karel Čapek írása alapján A Rabló címmel. Dogyin azonnal magára vonta a közönség és kritikusok figyelmét, eredeti szemléletmódjának és színpadi stílusának köszönhetően.
Lev Dogyin 1983 óta a mai napig a színház művészeti igazgatója. Jelenleg a Malij Drama Tyeatr Oroszországban és nemzetközi szinten is nagy elismertségnek örvend.
Dogyin egyik kilencvenes évek eleji, budapesti vendégjátéka, a Gaudeamus, amelyet színművészeti főiskolásokkal készített, felrázta az akkori hazai közönséget. Az előadás intenzitása, humora, a játszók virtuóuz prózai, énekes és hangszeres (!) teljesítménye sokak szerint igazi kihívás a magyar színházi közegnek: hol tartunk ehhez képest?