Kovács Dénes 47 éven át tanította hegedűsök nemzedékeit a Zeneakadémián, 1967-től főigazgatóként, 1971 és 1980 között rektorként állt a világhírű zenei intézmény élén.

Kovács Dénes a Fodor Zeneiskolában kezdte tanulmányait Rados Dezső növendékeként, majd 1944-től a Zeneakadémián Zathureczky Ede mesterosztályába került, ahol a magyar hegedűiskola alapító géniuszának, Hubay Jenőnek örökségét vehette át. Már pályafutása kezdetét nemzetközi versenyek győzelmei szegélyezték. 1951-ben a Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestere lett, 1955-ben megnyerte a rangos londoni Flesch-versenyt.

Kovács Dénes szólistaként megszólaltatta szinte a teljes klasszikus repertoárt, valamint a kortárs zeneszerzők számos hegedűversenyét mutatta be, illetve vette fel lemezre. Gazdag előadóművészi pályáján jeles nemzetközi sikereket ért el. 

Az elhunyt művész alapította meg a Zeneakadémia Nagydíját és a Kivételes Tehetségű Gyermekek Képzőjét, és az ő utasítására kapott önálló tanszaki rangot a kamarazene. Munkásságát 1954-ben és 1958-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal, 2000-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal ismerték
el, 1970-ben pedig kiváló művész lett.