A kínai városban, mely a Song dinasztia idején (960-1279) az ország fővárosa és a Selyemút egyik fontos

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

állomása volt, a tizenegyedik században telepedtek le zsidó kereskedők. Az eleinte félezer lelket számláló közösség akkor került a figyelem középpontjába, amikor a tizenkettedik század közepén a tradicionális kínai építészet mintájára megépítették saját, pagoda formájú zsinagógájukat. A közösség létszáma és az asszimiláció a 14-15. században érte el csúcspontját: az akkori Ming dinasztia uralkodója megengedte, hogy a kaifengi zsidók felvegyék az Ai, Si, Gao, Zao, Zang, Li és Jin családneveket.

A zsingagógát időközben megtépázta a természet: több ízben is leégett vagy áradás áldozatává vált. Legutoljára a Sárga folyó 1850-es áradása rombolta földig az épületet, ám addigra a közösség oly mértékben asszimilálódott, létszáma pedig úgy megcsappant, hogy a zsinagógát senki sem építette újjá. Az asszimiláció oly jól sikerült, hogy amikor az ötvenes években a megmaradt közösség kisebbségi jogokért folyamodott,  arra hivatkozva tagadták meg ezt tőlük, hogy kínainak néznek ki, kínaiul beszélnek és nem ápolják hagyományaikat.

Ma úgy hatszázan vallják magukat a kaifengi zsidók leszármazottainak. Mose Zang, a közösség vezetője szerint már csak egy hagyományt tartanak, a disznóhúsevés tilalmát, de ezt is főleg azért, mert a városban nagyobb iszlám közösség él. A város lakói mindemellett nem sok különbséget észlelnek a két felekezet tagjai közt: a zsidókat és az iszlám vallásúakat csupán a fejükön hordott sapka színéről különböztetik meg.