Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az olajtársaság új egysége Közép-Európa legnagyobb kapacitású gyára ebben a műfajban, napenergiával veszi ki a vízből a hidrogént, így a termelés nem bocsát ki káros anyagot. Ami zöld hidrogén itt elkészül, azt a Mol a finomítói tevékenységéhez használja majd fel - mert hogy az most teljes egészében szürke, vagyis károsanyag-kibocsátással készült hidrogénnel megy. Az átadón ott volt Lantos Csaba energiaminiszter is, aki szerint az üzem jót tehet majd az ország energiaszuverenitásának.
Hamarosan üvegházgáz kibocsátása nélkül készült hidrogént is képes lesz gyártani a Mol, csütörtökön ugyanis átadták a százhalombattai Dunai Finomító első zöld hidrogén üzemét, mely Közép-Európa legnagyobb kapacitású ilyen egysége. A lépés most még aprónak tűnik, mégis jelentős, hiszen a dekarbonizáció felé vezet, hangsúlyozta az ünnepélyes átadó minden megszólalója.
Köztük volt Lantos Csaba energiaügyi miniszter is, aki felidézte: ő ott volt Kardoskúton, az ország első hidrogénüzemének átadóján is, de az új gyártóegységek – mert valójában két, egymással mindenben megegyező struktúráról van szó – kapacitása annak már a tízszerese. Ami itt elkészül, az nem hidrogénautókat hajt majd, hanem a Mol használja fel házon belül, az olajfinomításhoz.
Az olajtársaság új, 10 megawattos hidrogéngyára már évi 1600 tonnát tud termelni, de ez még így is csak a finomítói tevékenységhez felhasznált gáz 3-4 százalékát teszi ki. A finomításhoz ma napi 110 tonna hidrogént használnak fel, és az most még mind szürke, vagyis legyártásakor a víz elektrolíziséhez olyan áramot használnak fel, melyet károsanyag-kibocsátással termelő gázerőművekben csiholnak.
Lantos kiemelte, hogy Magyarország üvegházhatású gázkibocsátása a világ kibocsátásának csak 0,15 százaléka, de arra is emlékeztetett, hogy 2050-re nekünk is karbonsemlegessé kell válnunk. Arról beszélt, hogy Magyarországnak fontos az elektrifikáció, de az energiaszuverenitás is, és utóbbi eléréséhez azt az áramot, amelyet felhasználunk, minél nagyobb arányban itthon kell megtermelnünk.
Az energiaminiszter azt magyarázta, hogy Magyarország ma 64 százalékban importból kénytelen fedezni az energiaszükségletét, ezt jó lenne lejjebb nyomni, és hacsak a Mol nem talál új, jelentős gázmezőket itthon – amire sok esély nincs – akkor nagyon rá kell feküdni minden lehetséges, új energiatermelési irányra, a zöld hidrogén márpedig ilyen.
Beszédet mondott az átadón Molnár József, a Mol-csoport vezérigazgatója is, aki azt mondta,
ezzel a technológiával olyan mértékű károsanyag-kibocsátás csökkenést érnek el, mintha egyik napról a másikra nagyjából 5500 gépjárművet kivonnának a forgalomból.
Molnár azt is elmondta, hogy Százhalombatta után a csoport másik két üzemanyagtermelő egységébe – Rijekába és Pozsonyba – is elviszik a technológiát, hogy a fenntarthatóbbá tegyék az üzemanyaggyártás folyamatát.
A földgáz alapú hidrogéngyártás emissziója jelenleg a Mol-csoport teljes szén-dioxid-kibocsátásának egyhatodát teszi ki. Az új üzem évi 1600 tonnás zöldhidrogén-termelése viszont azt jelenti, hogy a Dunai Finomító éves szén-dioxid-kibocsátása 25 ezer tonnával csökken.
Hogy működik?
Az üzem az amerikai Plug Power elektrolizáló rendszerét alkalmazza, kiépítése 22 millió euróba került. Az év második felében kezd el termelni, most még a tesztkörök folynak. Legutóbb a szivárgási tesztekkel végeztek, vagyis megnézték, nem csöpög-e valahol a struktúra. Nem csöpögött.
A zöld hidrogén üzem egy emeletes és egy egyszintes konténer, melyeket egymáshoz kapcsoltak, és mindez még kiegészül egy harmadik, szintén konténerszerű elemmel. És, mint említettük, ugyanebből van még egy ugyanilyen, a másiktól mintegy 10 méterre, a kettő együtt adja ki a teljes üzemet.
Az egyszintes konténer egy konverter: a közeli napelemparkban megtermelt energia ide érkezik, a váltóáramot itt az elektrolízishez szükséges egyenárammá alakítják át. Az emeletes konténerben a felső szinten a csapvíz tisztítása folyik, az alsó szinten pedig a lecsorgatott, már teljesen sómentes, ultratiszta víz szétbontása történik. Az alsó szinten öt elektrolizáló egység lesz, egy egységben pedig 129 elektrolizáló cella fér el.
Az egy pillanat alatt bekövetkező elektrolízis 85-90 százalékos hatékonyságú. A felszabaduló hidrogént a központi konténerben még két lépésben tisztítják, majd onnan már egyből a Mol csőhálózatába fogják nyomni, hogy a szürke hidrogénhez becsatlakozva ellássa szerepét a finomításban.
A felhasznált vízből az oxigén kéményen száll ki a konténerből, 1 tonna hidrogén előállításával 8-9 tonna tiszta oxigént is termel az üzem. Magát a folyadékot még nem engedik a csatornába, hiszen, mivel a hatékonyság nem 100 százalékos, maradt még benne kivonni való hidrogén. Az elektrolízis közben viszont 65-ről 70 Celsius fokosra hevült, először ezért visszahűtik. A hűtőberendezés szintén a központi konténerben áll, ebben glikol nevű hűtőfolyadékkal csökkentik a víz hőmérsékletét. A felmelegedett glikolt pedig egy külön léghűtőrendszerrel visszahűtik – ez a rendszer már említett harmadik, konténerszerű eleme.
Amint megvan a hűtés, a vizet visszacirkulálják – tisztítani nem kell, hiszen már ultratiszta – és jön a következő elektrolízis. 100 literből 10-15 litert recilkulálnak, mert még bontható. Közben az emeletről folyamatosan érkezik mellé a friss, megtisztított víz. Óránként 265 köbméter víz folyik át, illetve cirkulál a rendszerben, addig köröznek, míg minden hidrogént ki nem nyernek belőlük, ezután viszont mennek a lefolyóba.
A fent leírt rendszer és a vele szemben felhúzott ikertestvére együtt 10 megawatt kapacitású, ám a zöld hidrogén gyártása óránként mégis 12 megawattot fogyaszt. A plusz kettőt a folyamatirányítás és a segédrendszerek – főként a glikolos hűtőrendszer – viszik el. A konténereket majd távműködtetéssel irányítják a finomító vezérlőterméből. Üzemelés közben ember nem is léphet be, ha működés közben kinyílik a konténerek ajtaja, a gépek leállnak. De ez majd az év második felétől lesz érdekes, a Mol szakemberei addig is ellesznek a szerkezetek tesztelésével és beállításával.
