Március közepén nyújtották be társadalmi egyeztetésre, azóta pedig a parlament elé is került az a törvénymódosítási javaslat, amely többek között módosítaná a versenytörvényt is. Ennek keretein belül megszületne a hazai versenytörvényben eddig ismeretlen alapvető jelentőségű vállalkozás (AJV) fogalma, egy ilyen társaság esetében pedig különleges jogokat kapna a Gazdasági Versenyhivatal, végső soron pedig az állam. 

Alapvető jelentőségű vállalkozások

Már arról is a GVH dönthetne versenyfelügyeleti eljárás keretein belül, hogy mely cégek tartozhatnak az alapvető kategóriába. Ehhez a Versenyhivatalnak vizsgálnia kellene az adott vállalkozás

• piaci részesedését,
• pénzügyi erejét,
• vertikális integráltságát,
• releváns adatokhoz való hozzáférését,
• az általa nyújtott szolgáltatás vagy általa gyártott áru gazdasági jelentőségét,
• a harmadik felek beszerzési és értékesítési piacokhoz való hozzáférését befolyásoló tevékenységét.

Az nem egyértelmű, hogy pontosan milyen határértékek, kritériumok alapján kerülne egy cég az AJV kategóriába, ami azért sem mellékes, mivel a versenyhatóság esetükben húsba vágó kérdésekben dönthetne. A javaslat alapján többek között megtilthatja a vállalkozásoknak, hogy a saját ajánlatukat kedvezőbben kezeljék az üzletfeleik ajánlatánál, valamint az üzletfelei által gyűjtött adatok felhasználását is erősen korlátozhatja; illetve „amennyiben az alapvető jelentőségű vállalkozás nem tudja ellátni a működését, vagy olyan helyzetbe kerül, amelyben fennáll annak közvetlen veszélye, hogy nem tud eleget tenni kötelezettségeinek”, akkor a GVH az ellátásbiztonság érdekében kötelezhetné

• az érintett cég tulajdonosait a társaságban meglévő tulajdonrészük részben vagy egészben történő értékesítésére;
• a társaságot eszközök átadására kijelölt szolgáltatónak költségalapú díj melletti üzemeltetésre;
• a társaságot vezető testületében más vezető állású személy megválasztására vagy kinevezésére;
• tagsági részesedések más tulajdonosok részére történő átruházását, és felfüggesztheti a tagsági részesedéshez kapcsolódó szavazati jogokat;
• az igazgatóságot a közgyűlés összehívására.

Fazekas István

Lex SPAR nincs, gumiszabály van

Több versenyjoggal és versenypolitikával foglalkozó szakértőt is megkerestünk, hogy megtudjuk, mire számíthatunk az új szabályozástól. Az nem tűnik valószínűnek, hogy a kormány és a SPAR közötti konfliktus állna a törvénymódosítás hátterében, mivel a jogszabály kidolgozása már korábban elkezdődött, ráadásul a SPAR-ra nehezen húzható rá az „alapvető jelentőségű” jelző, hiszen egy üzlet bezárása nem veszélyezteti a gazdaság működését.

A törvényjavaslat megfogalmazása ugyanakkor meglehetősen rugalmas, így sok mozgástere marad a GVH-nak azzal kapcsolatban, hogy mely ágazatokra alkalmazza a szabályozást. A kormány és a versenyhivatal indoklása szerint a hatóság preventív hatáskörei bővülnek a módosítással. Az ehhez hasonló, előíró (ex ante) szabályozások azokra az iparágakra jellemzők, ahol nincs valódi verseny, például a víziközművek piacán vagy a néhány szereplő által uralt telekommunikációs piacon. Ezeket az ágazatokat azonban ágazattól függően gyakran nem a GVH, hanem más hatóságok, például az energiahivatal vagy a médiahatóság felügyelik.

A rugalmasság előnye, hogy a versenyhivatal gyorsan lereagálhatja az egyes piacok változásait. Egy-egy versenyjogi eljárás évekig is eltart, és mire a döntés megszületik, az adott piac szereplői a kárt már elszenvedték. Az ilyen esetekben akár indokolt is lehet egy széleskörűen alkalmazható, preventív eszközt biztosítani a versenyhivatal számára. 

Egy ilyen eszköz megfelelő alkalmazásához ugyanakkor elengedhetetlen a megfelelő jogi garanciák biztosítása és a független bírósági környezet. Azzal kapcsolatban, hogy ezek mennyire teljesülnek, eltérnek a szakértői vélemények. Egy általunk megkérdezett versenyjogász szerint az elmúlt években a bíróságok „kitanulták a versenyjogot”, felnőttek a feladathoz, hogy a GVH-t ellenőrizzék, azonban így sem lesz egyszerű a vállalatok helyzete a döntések felülvizsgálata során, mert a törvényjavaslat kevés támpontot nyújt számukra.

Annak, hogy a GVH diszkrecionálisan dönthet, hogy kire alkalmazza az új szabályozást, veszélyei is vannak. Abban a szakértők nagyrészt egyetértenek, hogy a törvénymódosítás a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnél alacsonyabb beavatkozási küszöböt szab meg a versenyhivatal számára. Ezt az eszközt akár azokban az esetekben is alkalmazhatja, amelyekben az elmúlt években a már hatályban lévő versenyfelügyeleti eszközök kevésnek bizonyultak. Ilyen például a cementpiac, amelynek visszafoglalásáról tavaly novemberben Lázár János építési és beruházási miniszter beszélt. A piac három szereplője ellen a GVH még 2020 októberében indított versenyfelügyeleti eljárást, az eljárást azonban most kedden, három és fél év után megszüntette. Amennyiben a cementgyártókat alapvető jelentőségűnek ítéli meg a GVH, az új eszközökkel akár kötelezheti is a tulajdonosokat tulajdonrészük értékesítésére.

Rigó Csaba Balázs, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke

MTI/Lakatos Péter

Német minta, EU-s jogharmonizáció

A GVH és a törvényjavaslat indoklása egyaránt kiemelte, hogy hasonló szabályozás van érvényben Németországban is. A módosítás abban is hasonlít a németországi helyzethez, hogy a versenyhivatal ott is diszkrecionális jogkörökkel rendelkezik. Ami azonban kétségbe vonhatja a párhuzam létjogosultságát, az a két országban tapasztalható intézményi környezet. Míg Németországban viszonylag biztos intézményi garanciák vannak arra, hogy a hatóságok nem élnek vissza egy ilyen eszközzel, addig itthon ez kevésbé tűnik egyértelműnek, ez látszik abból is, hogyan alkalmazzák más hatóságok, például a médiahatóság a hasonló jogköröket. A Telexnek nyilatkozó, a javaslatot véleményező szervezetek is éppen azt vetették fel, hogy nem érthető, mi alapján határoz meg majd a GVH ilyen AJV-címkét, mi alapján lép fel ezen cégek ügyeiben, valamint az akár tulajdonjogot is érintő szabályok nem illeszkednek az Alaptörvényhez és az uniós joghoz.

Ráadásul önmagában az, hogy egy másik országban is van hasonló szabályozás, nem feltétlenül jelenti, hogy az a magyar jogkörnyezetbe is könnyedén beilleszthető. A magyar jogalkotás gyakran kedve szerint válogat a nemzetközi példákból, így egyes jogszabályok hiába felelnek meg akár szó szerint más országok törvényeinek, olyan kombinációban sehol nem működnek, mint itt. A hazai jogalkalmazást ráadásul jóval erőteljesebben áthatja a politika, mint akár Németország, akár az angolszász országok esetében, ezért is nehezen legitimizálható egy átemelt jogszabály azzal, hogy az említett országok jogrendszerében is szerepel.

A kormány indoklása kitér az EU-s jogharmonizáció szempontjára is, ezzel kapcsolatban a szakértők véleménye is megosztott. Többször szóba került az EU-s digitális piacokról szóló jogszabály (DMA): a DMA hasonló elven működik, mint az alapvető jelentőségű vállalkozásokra vonatkozó rész, ugyanakkor kifejezetten a techszektorra fókuszál, és jóval konkrétabb kritériumok mentén határozza meg azokat a „kapuőröket”, amelyekre vonatkozik a szabályozás. A tagállamok szintjén az elmúlt években megfigyelhető egy trend a DMA-hoz hasonló, de több ágazatra kiterjedő szabályozások bevezetésével kapcsolatban, ebbe illeszkedik a mostani magyar jogszabály is az egyik általunk megkérdezett versenyjogász szerint. A szakértő hozzátette, hogy az ilyen preventív eszközök egyébként is csak az elmúlt néhány évben lettek népszerűek a versenyjogban, a DMA is ennek a trendnek a része. Mások szerint ugyanakkor a DMA-val kapcsolatban „szóba se jöhet” a jogharmonizáció, hiszen az EU-s jogszabály alapján a nemzeti versenyhatóságok már most is indíthatnak eljárást.

Több szakértő szerint a tulajdonjognak a jogszabálytervezetben felvázolt korlátozása akár EU-s szintű problémákat is felvethet, és kötelezettségszegési eljáráshoz is vezethet. A törvénymódosítás szerint a GVH akár tulajdonrészük értékesítésére is kötelezhetné az alapvető jelentőségűnek ítélt vállalkozásokat, például akkor, ha veszélyeztetik az ellátásbiztonságot. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a törvényjavaslat indoklása a teljes törvénymódosításra vonatkozik, nem kifejezetten az alapvető jelentőségű vállalkozásokkal kapcsolatos részre.