A hvg.hu üzleti podcastjének, a Mérlegennek legutóbb Shane Tusup volt a vendége, aki bár tanul magyarul, az üzleti terveiről inkább anyanyelvén, angolul nyilatkozott, ezért a beszélgetésnek ezt a részét most magyar átiratban is közöljük. Azok, akik szeretnék meghallgatni az angool eredetit, ide kattintva, vagy a cikk végén is megtalálják a Mérlegen adását.

hvg.hu: Magyarországon elsősorban úszóedzőként ismerhetik, de a válása után vállalkozásainak ez a része megváltozott. Miért döntött úgy, hogy mégis Magyarországon marad?

Shane Tusup: Karrierem legelején, amikor épp lediplomáztam és elkezdtem a mesterképzést, az egyetemen után Magyarország volt az első otthonom a főiskola után, az első hely, amely kitárta a karjait előttem. Rengeteg lehetőséget kaptam, megkaptam a szabadságot, hogy kialakítsam a saját módszereimet, hogy mit akarok csinálni, utazhattam, rengeteg erőforrás és támogatás állt a rendelkezésemre. Nemcsak a sportági szervezetek vagy egyesületek részéről, hanem az emberektől is, mindenki segítőkész és támogató volt körülöttem.

Nyilvánvaló volt, hogy ez egy különleges hely, és talán Magyarországon kevésbé látják, de külső szemszögből az is tisztává vált számomra, hogy hihetetlen, lenyűgöző tehetségeink vannak nemcsak a sport, de a gondolkodásmód, az intelligencia és munkamorál tekintetében is. Ami a sportot illeti, talán harmadikak vagyunk világszinten az olimpiai érmek tekintetében.

Alig 10 millió ember itt, meg mondjuk további öt világszerte. Annyira jó, hogy ennyi tehetségünk van itt, és ezt meg kéne mutatnunk a világnak.

Magyarország nagyon gyorsan az otthonommá vált, hiszen nagyon sok mindennek válhattam a részesévé, viselhettem a nemzeti színeket, a zászlót, és a Himnusz nagyom hamar az én himnuszommá is vált. Gyermekként arról álmodtam, hogy az amerikai himnuszt hallgathatom a dobogón állva, de végül akkor sírtam el magam, amikor a magyart hallottam.

Igazán különleges volt számomra, hogy valami ilyesminek a részévé válhattam, ilyen fantasztikus emberekkel. Magyarország különleges hellyé vált a számomra.

Nem akarok nagyképű lenni, de amikor elkezdtem kitalálni, hogy mihez is kezdjek, azzal tisztában voltam, hogy megvan a tehetségem ahhoz, hogy átküzdjem magam az amerikai üzleti élet versenyén. De tudtam azt is, hogy fontos számomra a nemzetköziség.

Ezért egyrészt fontos számomra, hogy üzletelhettem Olaszországban egy harmadik nyelven keresztül, letárgyaltam szerződéseket, szerveztem rendezvényeket és megjelenéseket Kínában, aztán hazatértem az Egyesült Államokba, vagy próbáltam üzleteket kötni Japánban, ahol ennek nagyon sajátos módja van. Másrészt pedig ez [Magyarországra költözni] egy nagy lehetőség volt. Nagyon nagyra tartom a nemzetköziséget, mert azt az érzést kelti az emberben, hogy bármire képes. Nem kell tartania semmitől, bármilyen kihívásra készen áll, elkezdi befogadni és magával vinni a kultúrát. Egy teljesen új változatává válhat önmagának.

hvg.hu: Feltűnt, hogy többes szám második személyben beszél „rólunk”, magyarokról.

Shane Tusup: Igen.

hvg.hu: Mégis angolul beszélgetünk. Hogy áll a magyar nyelvvel?

Shane Tusup: Dolgozom rajta. Már egyetem alatt is próbáltam némi magyart magamra szedni, amikor elkezdtünk együtt dolgozni [Hosszú Katinkával], már tudtam, hogy Magyarország az életem része lesz.

A magyart menőnek tartottam, szemben a spanyollal, ami szintén fontos volt az életemben, hiszen a szüleim pólóztak, ott pedig fontos a spanyol nyelv az argentin kötődés miatt.

Magyarország viszont már a kezdetektől fogva nagyon tetszett, a kultúra, minden. Amikor idejöttem, az ország iránti tiszteletből is szerettem volna minél többet megtudni. És ha már az ország részévé válhattam, képviselhettem a nemzetet, szerettem volna jobban megtanulni a nyelvet, de sajnos korlátos idő állt a rendelkezésemre.

Négy év nagyon szűkös volt ahhoz, hogy elérjük azt a sikert, amit kitűztünk magunk elé, és ha sikerül, akkor van még nagyjából 4 újabb év, ennyi. Ez rengeteg nyomás és hatalmas rohanás.

Minden nap, óra és perc nagy jelentőséggel bírt. Hajnali négytől éjfélig dolgoztam nap mint nap, szünet nélkül. Rengeteg munka folyt a háttérben, nemcsak az üzleti oldalon, a medence mellett és az edzőteremben, de sokat kellett tanulnom is. Olyan kérdéseket kellett megfejtenem, amelyekre nem tudtam a választ, csak azt, hogy keményen kell dolgoznom, hogy megtaláljam.

Sajnos a magyar nyelv a 11 év alatt mindig háttérbe szorult valami sürgősebb miatt. Szerencsére most a Magyar Iskolával dolgozhatok, akik segítenek az időbeosztásomba illő módon megszervezni a dolgokat. Így végre nem marad ki az oktatókkal végzett munka, nagyon sokat segítenek, hogy folyékonyan beszélhessek magyarul, szóval lassan, de haladok.

hvg.hu: Nehezebbé teszi ez a magyarországi munkát?

Shane Tusup: Igen, nehezebbé teszi. Őszintén szólva sokkal nehezebb magyarul üzletelnem, mert nem tudok mindent magam intézni. Viszont ez azt is jelenti, hogy mindent sokkal alaposabban meg kell terveznem. Biztos alapokra kell építenem a cégeimet, mindenkinek tudnia kell a szerepét, a szabályokat, tiszta hierarchiára és kommunikációs csatornákra van szükség, hogy a nyelv ne jelentsen akadályt. Nem vehetem át egyszerűen mindenkinek a feladatát, nem irányíthatok minden apróságot, szükség van egy bizonyos fokú bizalomra. Ez nehéz, mert a megfelelő emberekre van szükség, a megfelelő tehetséggel és hozzáállással, de bele is kényszerültem a jó döntésekbe, mert nincs más választás, ha nem akarom, hogy néhány éven belül visszaüssön. De ha meg tudom csinálni kicsiben, akkor nagyban is működni fog.

hvg.hu: Magyarország azért sem tűnik egyértelmű választásnak, mert nem volt mindig jó itt a sajtója, és elég ellentmondásos az ön magyarországi megítélése. Hogyan látja a sajtót és önmaga megítélését a sajtóban?

Shane Tusup: Egyszerre áldás és átok. Nem tudom melyiknek hívhatnám, de olyan dolog ez, amivel együtt kellett felnőnöm, és amiből tanulnom kellett. Szerencsésnek tartom magam, hogy rögtön az első valódi munkám ez volt, otthagytam az egyetemet, hogy átvegyem a dolgok irányítását, szinte hátra se néztem.

Egy jó példa az a rólam készült fotó, ami egyben az egyik kedvenc sportfotóm is, ahogy ünneplem az első általunk megdöntött hosszúpályás világrekord utolsó métereit. Ezt a rekordot ekkoriban megdönthetetlennek tartották, a világbajnoki döntő estéjén úgy voltunk vele, hogy valószínűleg nem sikerül, de próbáljuk meg, hátha, hiszen ha összejön, nagyon nagy eredmény lenne, gyakran viccelődtünk is vele a családban. Itt döbbentem rá, hogy meglehet, de 2 tizedmásodpercen fog múlni. A sportban sosem tudhatod, hogy lesz-e még egyszer ilyen esélyed, közbejöhet egy sérülés, vagy bármi… És amikor az utolsó 5 méteren elfogott a felismerés, hogy „te jó ég, egyetlen tempón múlhat”, üvölteni kezdtem, hogy meglesz, nem tudom mennyivel, de meg kell, hogy legyen, mert ez az, amiről álmodoztunk.

Fontosabb volt számunkra, mint az olimpiai arany, mert ezzel történelmet írhattunk. Persze, előbb-utóbb megdöntik, de arra az időszakra történelemmé válik. Az olimpiai aranyat valaki biztos megnyeri aznap, csúcsformába kell lenni hozzá, de valaki biztos nyerni fog. Az NBA-ben vagy az NFL-ben is az egyik csapat mindig győz. Lehet, hogy nem ők a legjobbak, de aznap ők nyernek, teljes joggal. Viszont a világrekord az világrekord, azt jelenti, hogy a történelem egy pontján te voltál minden idők leggyorsabbja az egész világon.

Szóval üvöltöttem ott a piros sapkámban, ezt lefotózták, aztán azóta ezt használják gyakorlatilag az összes rólam szóló negatív cikkhez.

Az a legviccesebb, hogy 5-10 másodperccel azután, miután elkészült a fotó, a medence mellett már azon gúnyolódtak, ahogyan ömlöttek a könnyeim, mert ahogy [Katinka] megérintette a falat és megállt az óra, elbőgtem magam. A 2012-es olimpia után még a visszavonulást fontolgattuk, de 3 évvel később megdöntöttük a világrekordot. Azok után, amin keresztül mentünk, csak sírni tudtam. Mindenki azzal húzott, hogy te jó ég, te most tényleg sírsz? De nem törődtem e megítélésemmel, csak sírtam. Szerintem ez a tökéletes példa erre. Nagyon szívszorító, hogy ilyen negatív dolgokra használják ezt a fotót, amikor edzői karrieremben az egyik legszebb dolog volt látni, ahogy [Katinka] ezt megcsinálta.

FERENC ISZA / AFP

hvg.hu: Katinkával egy márkát is felépítettek, az ,,Iron Lady”-t, amiben tulajdonképpen a sportoló volt a termék. A helyzetet sokan úgy látták, hogy ön az, aki ,,eladja” a sportolót. Mit szól ehhez az értelmezéshez?

Shane Tusup: Azt gondolom, hogy ha megnézzük a legjobb példákat, legyen szó edzőről vagy menedzserről, üzleti gondolkodásmódra van szükség. Az edzőség valójában nem az edzésmunkáról szól, ebben az értelemben sosem edzősködtem igazán. Nem is ezt a szakmát tanultam, egészségügyi végzettségem van, tanultam pszichológiát és üzletet.

Sosem volt cél, hogy edző legyek. Ez csak bevállaltam, amíg edzőt kerestünk, és végül nem találtunk senkit, aki illeszkedne a rendszerünkbe, szóval folytattam. Szerencsére egész jól csináltam, ami nyilván egy plusz volt, de alapvetően mindig üzleti oldalról néztem a dolgokat.

Gyakran elmondom, hogy nagy különbség van aranyérem és aranyérem között. Az egyik valami, amit az ember hazavihet a szüleihez, a családi ebédekre, mindenki boldog. Együtt ünnepelik élete eredményét, hogy elérte a célt, amit kisgyermekként kitűzött maga elé, és amiért 27-30 évet feláldozott. El akarta érni és el is érte. Félreértés ne essék, ez egy lenyűgöző teljesítmény.

De ott van az aranyérem másik oldala, amit nehéz szavakban átadni. Olyasmi, ami meghaladja az idő múlását, nem túlzok, ha azt mondom, megváltoztatja egy ország sorsát. Ha márkát tudsz köré építeni, be tudod mutatni a kemény munkát, amivel járt, az áldozatokat, amiket meg kellett hoznod, akkor a márkával építhetsz egy képet, egy példaképet.

Más márkákkal kell együttműködni, okosan felépíteni a márkádat és bemutatni magatokat. Ha ezt meg tudod tenni, egy egész fiatalabb nemzedékre lehetsz hatással, sőt, szerencsés esetben több nemzedékre is. Nem csak a sportolót kell megmutatni, mert egy fiatal úszóra nyilvánvaló, hogy hatással lesztek.

A lány, aki most döntötte meg a 400 vegyes világrekordját, 8 éves volt az előző rekorddöntéskor. Most 16 éves, és 8 évesen látta, ahogy Katinka világrekordot úszik. Nagy öröm számomra, hogy elmondta, hogy amikor látta Katinkát úszni az olimpián, azt mondta a szüleinek és az edzőjének, hogy ő is így akar úszni. Nyolc évesen új útra lépett, és legalább olyan sokoldalú úszó lett, mint Katinka, vagy talán még annál is sokoldalúbb. Mi megváltoztattuk ennek a fiatal sportolónak az útját, ő pedig hatással lesz a még fiatalabb gyerekekre.

Akik példaképként tekintenek rá, azok lehet hogy mással foglalkoznak majd, nem kell, hogy úszás legyen, vagy foci, vagy kosárlabda. Amiket a példaképeiktől a sporton keresztül megtanulnak, azt majd alkalmazzák az üzletre, vagy a médiában, vagy akármilyen szenvedélyükre. Ugyanazokkal az alapokkal, amelyeket a példaképeiktől eltanultak, hatással lesznek a világra. Lehet, hogy egy napon ez ment meg minket a klímaváltozástól, vagy ez juttat el minket a Marsra, vagy vezet egy olyan orvosi eszköz feltalálásához, ami életeket menthet. Nem tudhatjuk előre, hogy mi fog következni belőle, de mégis ez a legfontosabb része az egésznek.

Persze az üzleti oldal is fontos, támogatja a sportolót. Az úszás nem egy olyan jövedelmező sportág, mint mondjuk a foci, ahol hosszú karrierek vannak, és amikor kiégnek, még vannak alternatíváik. Vagy ott a kosárlabda, ahol addig játszanak, amíg a testük lépést tud tartani. Az úszásban az átlagos életkor sokkal alacsonyabb, 23-24 év, ez az a kor, amikor az emberek befejezik az egyetemet. Lehet, hogy hajlandóak még egy évet feláldozni a karrierjükből, mert mondjuk még egy év és olimpia, de két-három év általában már túl nagy áldozat. Kikerültek az egyetemről, ahol megkaptak minden a támogatást, és most hirtelen maguknak kell mindent fizetniük. Profik lesznek, saját bevétellel és saját kiadásokkal, nem biztos, hogy megéri két-három évet feláldozni bármiért, akár az olimpiáért is, ami a legtöbb sportolónak egyébként nem túl jövedelmező.

Persze ez sem garancia, de az anyagi források bevonásával lehetősége nyílt a sportolóknak tovább az úszásnál maradni, ami több nyilvánossággal, több márkaépítési lehetőséggel jár, az emberek jobban megismerhetik a sportolókat, akik ezáltal nagyobb hatással tudnak lenni a fiatalabbakra.

Minden sportágnak nagy hatása van. Egy jó példa erre, hogy mennyit tanultam LeBrontól. Mindenki szerint megszállott vagyok LeBronnal kapcsolatban, de azt gondolom, hogy ő egy remek példakép, remekül kezelte a dolgokat. 16-18 éves kora óta követem őt, láttam, ahogy felnőtt és keresztül ment mindenen. Amit tanultam tőle, azt nem a kosárlabdára alkalmaztam, hanem az úszásra és az üzletre, vagy épp arra, hogy hogyan legyek itt Magyarországon és kezeljem a sajtót, ahogyan LeBronnak is kezelnie kellett 16 éves korától. Ő az első kosárlabdázó ekkora szupersztár státusszal, Instagrammal, Twitterrel meg a megállás nélküli hírciklusokkal. Folyamatosan áramlik az információ, míg mondjuk Jordan idejében még csak a főműsoridős hírek foglalkoztak vele. Láthattam, ahogy valaki más keresztül megy valami hasonlón, láttam, hogy ő hogyan kezeli azt, ahogyan halad előre a karrierjében.

Alkalmaztam, amit LeBrontól láttam, és remélhetőleg valaki látta, ahogy felépítjük az Iron Lady márkát, és rájött, hogy igenis lehet márkát építeni egy sportágban, amely nem a nagy pénzekről híres. Okos és kreatív megoldásokkal fel lehet valamit építeni, és remélhetőleg ezt továbbviszi először pár fiatal, majd az egész lépésről lépésre kinövi magát, és talán adtunk valamit a világnak, ami nyomot hagy maga után.

hvg.hu: Hogyan tudta megkeresni a saját pénzét, felépíteni a saját karrierjét egy olyan sportágban, amely nem arról ismert, hogy nagy pénzeket mozgatna meg?

Shane Tusup: Nagyon okosan kellett megválasztanunk a megjelenéseket, a fellépéseket, a különböző együttműködéseket.

hvg.hu: Kapott fizetést, mint stábtag?

Szerencsés helyzetben voltam, mert együtt dolgozhattam az úszószövetséggel, tagja voltam a nemzeti edzőprogramnak, illetve egyesületi tag is voltam. Amikor létrehoztuk a saját egyesületünket, az további forrásokat tett elérhetővé, általában együttműködési megállapodásokon keresztül. Ez kapcsolódik ahhoz, amiről korábban beszéltünk, ellentmondásos volt ugyan a megítélésünk a sajtóban, de elég pozitívum volt ahhoz, hogy felépítsünk egy jó márkát egy példakép köré.

Az én szemszögömből nézve ez egy páros munka, ahol mindent együtt csinálunk. Ha valaki Shaqről vagy Koberól beszél, ott van mellettük Phil Jackson, kölcsönösen fontosak voltak egymás számára. Együtt értek el sikereket, persze az változott, hogy épp kinn van a hangsúly, de együtt voltak a legjobbak. A csapatot kell márkaként bemutatnunk, a Lakerst, nem csak LeBront. Egy szélesebb képet mutatunk, okosan kell felépítenünk a céget, megválasztanunk, hogy mely termékeket helyezzük előtérbe, hogyan és kikkel működünk együtt, hogyan kapcsolunk össze különböző termékeket, vagy dolgozunk együtt nemzetközi partnerekkel. Mindez egy csomó nyilvános fellépést hozott, amit nagyon élveztem.

Nekem a dolgok egészét kellett néznem és nyitottnak kellett lennem bármire. Ha azt mondják, hogy tartanom kell egy egyórás motivációs beszédet, akkor megteszem. Ha az Audi vagy a Mercedes odajön hozzánk, hogy tartsak nekik egy workshopot, megteszem. Csináltam ilyet korábban? Nem. Meg tudom csinálni? Persze! Leülök és megtanulom, hogyan lehet a legjobban workshopot tartani, hogyan férnek bele az ötleteim ebbe a formátumba, meg hogy hogyan is néz kis egy ilyen egyáltalán. Ez alapján  már meg tudom csinálni a saját szakmai workshopomat, és bátran kiállok és megtartom. Igazából erről szól az egész, magunktól kellett rájönnünk mindenre és felépítenünk egy márkát.

hvg.hu: Úgy írta le magát, mint aki mindenhez ért valamennyire.

Shane Tusup: Ez teljes mértékben igaz, gyakran mondom ezt magamra.

hvg.hu: De ez azt is sugallja, hogy semmihez nem ért igazán.

Shane Tusup: Ez is pontosan így van.

hvg.hu: Hogyan lehet önt így komolyan venni, amikor úgy tart szakmai műhelyt egy nagy vállalatnak, hogy még soha nem csinált ilyet korábban?

Shane Tusup: Azt gondolom, hogy tényleg szinte mindenhez értek. És ezt nem csak magunk közt szólva mondom, hanem nagyon is büszke vagyok rá. Gyerekként is azt mondtam, hogy mindenhez érteni akarok, a szüleim viccelődtek is ezzel, hogy milyen jó, hogy erre ilyen hamar rájöttem. De nem mondanám azt, hogy közben semmihez nem értek igazán.

Jó tanulónak kell lennem minden területen. Ahogy azt már a nyelvtudás kapcsán elmondtam, az én helyzetemben nagy okosan kell megválasztanom a körülöttem lévő embereket. Szakértőkre van szükségem, akik többet tudnak nálam, akikre tudok támaszkodni. Tisztában vagyok a jogi dolgokkal, tanultam az egyetemen, el tudok menni Olaszországba vagy Kínába, és képbe leszek azzal, hogy hogyan születik egy szerződés, milyen záradékok kerülnek bele. Nem félek egy szerződéstől vagy egy bírósági eljárástól. De azzal is tisztában vagyok, hogy ha sikeres akarok lenni abban, amit csinálok, akkor szükségem van mellettem egy nagyon jó vállalati jogászra, aki képes ügyelni a részletekre.

Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb mindenben, képesnek kell lennem félretenni az önérzetemet. Szóval mindenhez értek, igen, de ez nem egó. Tudom, hogy van egy jó márkám, de ettől még nem uralhatok minden helyzetet, hallgatnom kell a többiekre, le kell tudnom ülni beszélgetni és ötletelni velük, együtt kell tudnunk dolgozni. Szükségem van egy jó pénzügyesre, hogy amikor leteszek egy költségvetést vagy egy pénzügyi tervet az asztalra, azt egy szakértői szem is lássa, mert lehet, hogy csak hasraütésszerűen írtam be számokat, vagy túl derű- vagy borúlátó voltam.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy én vagyok a tengely, ami körül forog a kerék. De a kerék formája ugyanolyan fontos, mint ami forgatja. A szakértők körülöttem rendben tartják a kereket, mindannyian nagyon fontosak, én pedig a kapcsolódási pont vagyok közöttük. A jog, a pénzügy, a marketing és az értékesítés mind rajtam keresztül ér össze. Az edzős példához visszatérve, ha egy jól működő csapatot akarok vezetni, képesnek kell lennem bármelyik szerepet felvenni, vagy bármelyik pozícióra beugrani a kosárlabdapályán, ahogy épp a szükség hozza. De arra is képesnek kell lennem, hogy rászóljak arra, aki nem jól végzi a dolgát. Ahogyan ők is rám kell, hogy szóljanak.

Az üzlet számomra csak egy újabb sportág, és muszáj mindenhez értenem benne.

hvg.hu: Számos, nagyon különböző ágazatban van üzlete. Árul gineket, van autómosója és jelen van az étkeztetésben is. Miért teríti szét az energiáit ilyen sok területre? És honnan jöttek ezek az üzletek? Egyszer csak kitalálta, hogy akar egy kávézót, vagy csak adódott egy lehetőség?

Shane Tusup: Bizonyos mértékben igen. Persze ez csak a vicc része a dolognak, őszintén szólva nem egészen így volt. Adott öt terület, amik különbözőnek tűnnek, de valójában nem azok. Igazából ezt ketté lehet bontani.

Egyrészt a sporttal kapcsolatos oldalra, amely mindig is közel állt hozzám, talán inkább mondanám hobbinak. Persze ez is üzlet, és jól is megy, kiváló termékeink vannak, amelyek nagyon sokat segítenek azoknak a sportolóknak, akik korábban nem fértek hozzá ilyesmihez. Vannak edzés előtti és utáni krémeink. Három év és hét sportág hatvan sportolójának tapasztalata, visszajelzése alapján készítettük, hogy élsportolók igényeihez igazíthassuk. Először mi küldtük ki nekik, most már ők kérnek belőle egyre többet. Teszteltük orvosokkal és csapatokkal is. Rengeteg kutatás és kísérletezés áll mögötte, sokszor kellet visszatérnünk a laborba, hogy megnézzük, mi miért működik. Nagyon szeretném ezt eljuttatni a sportolókhoz, szóval ez inkább a szenvedélyről szól. Nem hagyhatom ott a sportot, miután annyi mindent tanultam belőle, felépült rengeteg kapcsolat és bizalom, ami azóta velem maradt. Ez az oldala a dolgoknak inkább szórakozás.

Emellett mindig is szerettem volna egy luxusmárkát építeni. Nem a Louis Vuittonról vagy a Gucciról beszélek, hogy ráragasztunk egy jól hangzó nevet és egy nagyobb árcédulát. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a Louis Vuittont, kiváló termékeik vannak, de én elsősorban a minőségre gondolok. Hogyan tudnám beletenni egy márkába mindazt, amit szeretek a Louis Vuttonban? Minőséget akarok, olyan termékeket, amelyek jobbá, könnyebbé teszik az életet és jó élményt nyújtanak a fogyasztónak, bármilyen iparágról legyen is szó.

hvg.hu: Mindegy, hogy milyen terület vagy iparág, csak a minőség számít?

Shane Tusup: Igen, ezzel akartam foglalkozni, új irányokba akartam nyitni a márkával. A Black Diamond Luxury Lifestyle márkához jelenleg négy különböző termék tartozik, amelyek látszólag függetlennek tűnnek egymástól, de ahogy piacra dobjuk őket, elkezd összeállni a kép. Az első, amely a legfontosabb számomra, a gin. Megjelentünk a szesziparban, éppen folyamatban van az egyesülés az eredeti, skóciai szeszfőzdével. Összeolvadunk egy, nagy nemzetközi céggé, ami fantasztikus, hiszen a jövőben egyszerre főzhetünk majd Magyarországon, ami mindig is a célunk volt, illetve Skóciában, ahol ennek hatalmas hagyományai vannak. Felhasználhatjuk két szuper, idősebb úrnak a szaktudását, akik elképesztő szenvedéllyel rendelkeznek a lepárlás és a mögötte álló tudomány, a mögötte álló kutatás és fejlesztés iránt. Egyre több olyan terméket gyárthatunk, ami kreativitást és leleményességet sugároz, és megpróbálhatunk létrehozni a klasszikus termékekből is valami különlegeset.

Ott van emellett a kávéüzemünk, ami mögött szintén nagyon sok kutatás-fejlesztés áll a személyes kóstolástól a százalékok finomhangolásáig. Egy nagy és hirtelen ugrás volt ez a kávéipar működésébe, de nagyon szeretem a kávét, szóval nagy öröm számomra, hogy ezzel foglalkozhatok. Nem kávégépeket akarunk csinálni, hanem kávét. Ugyanaz a helyzet, mint a gin kapcsán, kizárólag a termékkel akarunk foglalkozni. Az igazán jó érzés az, amikor látjuk az átfedést a termékeink között. Vannak szuper koktéljaink egyszerre kávéval és ginnel, és elkezdtük megérteni a fogyasztók gondolkodását, hogy mire van szükségük reggel, vagy hogy mit fogyasztanának szívesen este. Két egészen különböző iparág fut össze.

A Skybarban pedig mindez összeállhat, kihagyhatatlan lehetőség volt. Úgy éreztem, hogy itt tökéletes hangsúllyal fér meg minden, a kávé, a gin, az éjszakai élet, a környezet, a látkép, a vendéglátás, sokszínű, szuper ételek, és ez az az élvezet, ami tényleg luxust és minőséget hoz az emberek életébe. Nem kell, hogy nagyon drága legyen, de lehetőséget nyújt, hogy otthagyják a munkát és jól érezzék magad, vagy randizzanak egy különleges helyen. Az egész összeáll ebben a háromszögben, és valami pluszt tud nyújtani.

Ebbe az irányba próbálunk terjeszkedni, aztán persze ott van az autómosó, ami az emberek szemében egy egész más dolog. De én úgy látom, hogy ha valaki elmegy dolgozni, nem akar az autója miatt aggódni. Akinek családja van, annak a gyerekek után is takarítania kell a kocsit, ami néha úgy néz ki, mintha bomba robbant volna benne. Hadd tegyük rendbe a kocsidat, amíg dolgozol. Egy kemény munkanap után olyan jó érzés lesz beszállni a tiszta kocsiba, mintha most hajtanál ki a szalonból. Ha valaki el akarja vinni a feleségét vagy a párját egy randevúra, jó érzés egy tiszta autóba beültetni őket. Megszabadítjuk az embereket ettől a stressztől, egy új fajta minőséget hozunk az életükbe. Akármilyen kérés vagy igény van a fogyasztó részéről, mi megértjük, partnerek vagyunk velük. Ha kell, elhozzuk a kocsit az irodától, visszavisszük, bármi, hogy semmi gondjuk ne legyen vele. A célunk ezzel az egésszel az volt, hogy elsősorban a fogyasztók számára nyújtsunk egy magasabb szintű szolgáltatást, ne csak az autó legyen tiszta, persze annak is makulátlannak kell lennie.

Így áll össze a kép, az alapötletben, hogy az életedet akarjuk jobbá tenni, legyen szó szeszesitalokról vagy egy gyors kávéról az interjúd vagy podcasted előtt. Különböző napszakokban más-más formában, de minőséget és jó tapasztalatokat nyújtunk a fogyasztóknak, és az egész összeáll. Ehhez persze meg kell érteni a különböző piacokat, és itt segít, ha mindenhez értek egy kicsit, mert szeretek vele foglalkozni.

hvg.hu: Ez így tálalva nagyon egyszerűnek hangzik, de mi történt Törökbálinton, ahol az autómosója csak egy hónapig tartott nyitva, illetve tervben volt egy étterem is, amely ki sem nyitott végül?

Shane Tusup: Talán érthető, ha sorozatvállalkozóként hivatkozom magamra. Egy holdingtársaság tulajdonosa vagyok, és ezzel próbálunk különböző üzletekbe belevágni. Olyan ez, mint egy sakktábla. Folyamatosan lépünk a bábukkal, stratégiai játékot játszunk. Tudjuk, hogy milyen célt szeretnénk elérni, és hol láttunk ehhez egy jó lehetőséget.

Még most is úgy gondolom, hogy [a törökbálinti] kiváló lehetőség volt, csak nem a megfelelő helyen vagy időben. Körülöttünk mindenhol építkezések folytak, nem lehetett látni, hogy a mi épületünk már nyitva van, kevesebb ember járt arra, a környék többi része pedig még tulajdonképpen üres volt.

Egy hónap alatt befuccsolt Shane Tusup luxus autómosója Törökbálinton

Éttermet is akart működtetni a városban, de az a biznisz már a megnyitóig sem jutott el.

Ezek persze csak részletek, de úgy alakult a helyzet, hogy stratégiai okok miatt el kell halasztanunk a projektet. Olyan ,,vörös zászlókat”, borús jeleket vettünk észre, amiknek nem tudtunk örülni.

Ezek a projektek olyanok, mint az úszómedence. Előbb-utóbb be kell ugranod, de előbb érdemes a lábujjadat belemártani, hogy felkészülj a víz hőmérsékletére, és ne ugrás közben vedd észre, hogy milyen forró vagy hideg a víz. Tudnod kell, hogy mibe vágsz bele, és a játék része, hogy néha fel kell áldoznod egy gyalogot ahelyett, hogy a királynőt kockáztatnád. A játék elején belefér egy gyalog elvesztése. Nem ideális, és ha lehet, szeretnéd az összes bábút megtartani, de nem szabad félni a veszteségektől, ha stratégiailag az a helyes lépés, és tudod, hogy fel tudsz majd állni belőle. Számunkra ez egy stratégiai döntés volt, nem pedig veszteség, csak egy lépés hátra.

Az itteni autómosót a főbérlővel együttműködve elköltöztettük az Agora irodaházba, az üzlet többi részének pedig továbbra is keressük az ideális helyet.

hvg.hu: Tehát úgy gondolja, hogy ez elsősorban az időzítésen múlt?

Shane Tusup: Igen, sok vörös zászló szembejött, de az időzítés volt az egyik fő indok. Miután elkezdtük ezt a projektet, a gazdasági környezet jelentősen megváltozott, és ez nem feltétlenül a mi lassúságunknak tudható be.

Amikor beköltözhettünk a vadonatúj épületbe, láttuk a lehetőségeket, és persze láttuk a kockázatokat is, de ezek ekkor még inkább sárga zászlók voltak, nem tudhattuk, hogy pirosba vagy zöldbe fordulnak át, úgy éreztük, érdemes megpróbálni. Rátettük a lábunkat a gázra, hogy ha zöldre vált a lámpa, rá tudjunk taposni. Ha pirosra vált, akkor oké, ez van, kockáztattunk egyet.

Szoktam viccelődve szerencsejátékosnak is hívni magam, mert bizonyos értelemben a vállalkozás stratégiai szerencsejáték. Ez része az üzletnek, ahogyan a sportnak is része, csak ritkán nézzük ebből a szemszögből. Melyik versenyszámban van a legjobb esélyem az olimpiai aranyra? A versenyzők ez alapján választják meg, hogy hol indulnak, nem az alapján, hogy melyik a kedvenc számuk. A kosárlabdában is attól függ, hogy milyen pozícióba kerülsz, hogy kivel játszol együtt. Ha ott van a csapatodban LeBron, csak félreállsz. Nem mindenki akar centert játszani, szóval azt és úgy kell játszanod, ami a legjobban illeszkedik a csapatba. Szerencsét próbáltunk itt, jó helyzetben voltunk, de elkezdtek gyűlni a vörös zászlók, a negatív jelzések, és nem működött minden úgy, ahogy szerettük volna.

hvg.hu: Sokat emlegeti ezeket a bizonyos ,,vörös zászlókat”, tudna konkrétumokat mondani?

Shane Tusup: Van egy része, amelyről inkább nem beszélnék, mert jó kapcsolatban vagyunk a főbérlővel, és nem lenne korrekt vele szemben. Ezek olyasmik, amire nekik sem volt befolyásuk. Szerintem Törökbálint, illetve a vidék tökéletes az ilyen projektekhez. Nagyon tetszett nekem, hogy milyen sokan költöznek ki Budapestről az agglomerációba, olyan ez, mint az amerikai külvárosok. Én Amerikából jöttem, ismerem az elővárosok világát, amíg apám New Yorkban dolgozott, mi Long Islanden éltünk. Los Angelesben is a tengerparti külvárosokban laktunk, míg szüleim bejártak a városba dolgozni.

Szerintem itt is nagy lehetőség van az elővárosokban, ami ki is lesz használva.

Valakinek oda kell menni elsőként, de a dolgoknak a megfelelő sorrendben kell történnie, és a jelenlegi gazdasági környezet, ha mondjuk az éttermeket nézzük, nem túl kedvező. Kevesen nyújtanak kölcsönt éttermek indításához, nem lelkesednek a befektetők az ilyen üzletekért, legyen szó akár a Skybarról, bár azt nem is hívnám étteremnek. Túl sok minden történik egyszerre a gazdaságban, amik önmagában is egy vörös zászló. Törökbálint egy lehetőség, de csak a megfelelő időben.

Világszinten ott volt a háború, a járványnak is elhúzódó hatásai voltak a gazdaságra, a tőzsdepiac még az USA-ban is fel-le ugrál, vagy jön a visszaesés, vagy nem. Láttuk ezeket a tényezőket, amiket nem tudunk irányítani, és akkor még nem is említettük az olyan helyi gondokat, mint amikor egy építkezés két éves csúszásban van, és eltakarja az egész utcafrontot. Figyelembe kell vennünk, hogy mire van, és mire nincs ráhatásunk. Nem tudjuk irányítani a piac többi részét. Sok minden van a befolyásunkon kívül, ezért képesnek kell lennünk gyorsan meghozni a megfelelő döntéseket. Ilyen döntés volt az is, hogy a többi projekt biztonságát helyeztük előtérbe.

Ekkor még nem jelentettük be a Skybart, de már azon volt a hangsúly. Ez valami fantasztikus lehet, ha összeáll a kép a ginnel és a kávéval, amikor a másik projektünk elkezdett csúszni, akkor nehezen, de úgy döntöttünk, hogy ezt szeretnénk jobban. Nagyon szerettük a másikat is, már voltak fotóink a beltérről. De az autómosót el lehet költöztetni, és ha az étterem itt és most nem megy, akkor is beindulhat később. El kellett halasztanunk, hogy ne kockáztassuk a többi üzletet, a gin jól megy, díjakat nyer, a Skybar hihetetlen lesz, tizenkettedik emelet, teljes panoráma, szenvedélyem az a projekt. Nehéz döntés volt, de lemondtunk az étteremről. Az olimpián is történt ilyen, le kellett mondanunk a 200 pillangóról. Nagyon nem akartam, kerestem a kifogásokat, hogy miért ne, de meg kellett hozni a nehéz döntést. Ez az egész nem a veszteségekről szól, hanem az üzletről. Le kell mondani bizonyos dolgokról, ha tudjuk, hogy hatással lesz a többi tervünkre, és nem olyan lesz, amilyennek szerettük volna. Ez egy ilyen időszak volt, több problémába futottunk egyszerre, és nehéz döntést kellett hoznunk. Nekem pedig vezetőként feladatom meghozni ezeket a döntéseket.

hvg.hu: A legtöbb cége a hivatalos nyilvántartások szerint gyakorlatilag veszteséges. Milyen időtávon válhatnak ezek nyereségessé?

Shane Tusup: Ezek a cégek még mind nagyon újak, de már kezdenek beindulni. Ha megnézzük például a gint, még épphogy csak piacra dobtuk az első verziót, ami még nem is a kész termék. Ez az első termékünk és büszkék is vagyunk rá, de még nem végleges. Az igazi remekmű október végén vagy november elején érkezik. Egész végig azon dolgoztunk, a mostani csak egy első próbálkozás volt, nem számítottunk rá, hogy díjakat fog nyerni. Forgalomba hoztuk, bemutattuk, visszajelzést gyűjtöttünk, de még nem reklámoztuk komolyan, csak megnéztük a közvélemény, az éttermek, bárok reakcióját. Most meg próbálunk minél többet gyártani az eredeti recept alapján, mert piacon kell tartanunk, nagy, nemzetközi érdeklődés van iránta.

hvg.hu: Jövőre?

Shane Tusup: Különböző az egyes cégek helyzete. A kávé nekem és az üzlettársamnak, Sándor Ivánnak is egy szenvedélyprojekt, szeretjük a kávét, nem akarunk a gépekre koncentrálni. Azt akarjuk, hogy ezzel a részével kávézók foglalkozzanak, ők értenek hozzá, mi nem. Mi a minőséghez, az ízhez, a profilhoz értünk, az ételekhez és az italokhoz, az ezzel járó élményhez. A kávégépekre meg fókuszáljanak ők, hiszen nekik a kávéfelszolgálás a szenvedélyük. Csináltunk egy fantasztikus kávékapszulát, ami persze sosem lesz olyan, mint a frissen őrölt kávé, de a lehető legközelebb jutottunk hozzá. Az, hogy ezt eljuttassuk az emberekig, a szenvedélyről szól, nem pedig a kávégépek eladásáról.

Az ilyesmi lassabban épül fel. Sok minden pedig csak a Skybarral fog beindulni, az említett két üzlet is kapcsolódik hozzá. Magyarországon körülbelül évi 5 millió turista fordul meg, ha ennek csak tizedét, vagy egy százalékát el tudjuk érni, akkor hatalmas nemzetközi közönségnek mutathatjuk be a gint. A gin egyébként az összeolvadásnak köszönhetően gyorsabban beindult, de ez egy csomó további akadállyal járt, például az átvilágítással és a nagy nemzetközi cég létrehozásával kapcsolatban. A sikerhez szükség volt erre, meg is lepődtünk, hogy mennyire jól ment, de minden összeállt és erősebben tudtunk nyitni a vártnál.

A kávénak lehet, hogy több időre lesz szüksége, de nem jár sok közvetett költséggel, a kereslet függvényében tudunk pörkölni, annyit termelve, amennyire épp szükség van. A gin beindulóban van, futnak be a megrendelések a nemzetközi vállalatoktól, a Skybar pedig még meg sem nyílt. Nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van még, a cégek még piacra sem léptek, vagy csak áprilisban indultak, úgy, hogy a kulcstermék csak ősszel érkezik.

A sportkrém sincs még forgalomban, csak közvetlenül sportolóknak ajánljuk egyelőre. Ha szükségük van rá, eljuttatjuk hozzájuk, de még nem elérhető a nyilvánosság számára. Még itt is gyűjtjük az utolsó visszajelzéseket a végleges verzió piacra dobása előtt, hogy biztosan azt tudjuk nyújtani, amire a sportolóknak szükségük van ahhoz, hogy Magyarországot képviseljék, vagy épp a fiatalabb nemzedék példaképeivé válljanak. Stratégiai lépésekben haladunk, és hajlandóak vagyunk a hosszabb utat járni ahelyett, hogy minél előbb pénzt termeljünk. A gyors pénzszerzés is nagyon fontos persze, de ez egy hosszú távú terv, és mi nagyban gondolkozunk, azt akarjuk, hogy mindez jól, összhangban működjön.

hvg.hu: Mit gondol, a neve segít az üzletben? A kávé, a gin, az éttermek piaca egyaránt telített, segít az, hogy ön Shane Tusup?

Shane Tusup: Igen, szerintem segít. Ajtókat nyit ki, párbeszédeket indít be. Kreatívan kell hozzáállni, és félre kell tenni az egót. De valóban segít, csak fel kell ismernem, hogy hol és milyen helyzetekben. Volt, hogy nem segített vagy nem volt rá szükség. Ha az én arcom segít, hogy az emberek kipróbálják miatta a gint, ha segít, hogy részt veszek egy kóstoláson, leülök velük beszélgetni, vagy kérhetnek egy közös képet, akkor örömmel megteszem. De ha a gin maga nyit ajtókat, azáltal, hogy olyan ízt és profilt kínálunk, amit senki más a piacon, annak még jobban örülök. Annak is, ha beindul és külön márkaként befut a DMND Gin, a Black Diamond Coffee vagy a Black Diamond Luxury Lifestyle. Boldog leszek, ha valaki más lesz ennek az arca, más lesz ott a hirdetéseken, az egóm ilyenkor háttérbe szorul.

Ha az ismertségem segít, akkor ez is egy erőforrás, amit felhasználhatunk, ha nem, akkor az üzlet megy tovább és ugyanúgy el kell végeznem a legfontosabb feladatokat. Jó, hogy van egy ilyen eszközünk, és néha segít, de van, hogy nincs hatása vagy akár még árt is a vegyes megítélésem miatt, lehet, hogy valaki épp emiatt nem akar kapcsolatba kerülni céggel. Fontosnak tartom, hogy megismerjenek az emberek, hogy lássák, nem csupán az vagyok, akinek a média beállít. De ettől még ez egy plusz, csak meg kell találnunk a felhasználásának a legokosabb módját, ahogyan azt minden mással is tesszük.