Kacha kamionsofőr, és július óta az A5-ös autópálya gräfenhauseni pihenőhelyén él, a frankfurti repülőtér közelében. Több mint nyolcvan teherautóvezetővel közösen sztrájkol. Követelésük, hogy a Mazur lengyel fuvarozócég fizesse ki az elmaradt járandóságukat. A sofőrök szinte kizárólag kelet-európaiak: elsősorban grúzok, üzbégek, ukránok és törökök.
A gräfenhauseni pihenő nem először szerepel a híradásokban: már tavasszal is sztrájkoltak ott kelet-európai kamionsofőrök a kifizetetlen bérek és a sanyarú munkakörülmények miatt. A lengyel munkáltató akkor verőembereket küldött rájuk, hogy visszavegyék a gépkocsikat, emiatt a rendőrség beavatkozására volt szükség. Akkor öt hétig tartott a hatvan sofőr munkabeszüntetése: a speditőrcég végül csak megbízói nyomásra engedett, miután kezelhetetlenné váltak a szállítói késedelmek. Azt, hogy a problémát nem sikerült tartósan megoldani, jól mutatja, hogy néhány hónappal később a gräfenhauseni parkoló ismét megtelt veszteglő kamionokkal.

Már az éhségsztrájk is megvolt

Kacha három éve dolgozik a Mazurnak. Napi 80 euróért keresztbe-kasul utazza egész Európát. „Mindig késve fizetnek, és többször is tisztázatlan okokból vontak le összegeket a béremből” – nyilatkozta a férfi a Deutsche Wellének a munkaadójáról. Elmesélte azt is, hogy volt, amikor hónapokig nem kapott fizetést. Kacha egészen hétfőig – közel egy héten át – éhségsztrájkolt 29 másik sofőrrel együtt. Időközben az éhezéssel orvosi tanácsra felhagytak, a sztrájkot azonban tovább folytatják.


Roman 2023 március közepe óta dolgozik a Mazurnak, és egészen augusztus 3-ig volt úton a cég megbízásából. Állítása szerint a lengyelországi vállalat időközben mintegy hatezer euróval tartozik neki. Főleg Németországon, Ausztrián és a Benelux-államokon keresztül vezetett eddig az útja, és a megállapodás szerint naponta több mint 80 eurót kellet volna kapnia. De valójában megilletné a németországi minimálbér is. Roman követelései azonban szerények: „Nem várom el, hogy úgy fizessenek, mint egy németet, de ingyen senki sem akar dolgozni. Csak azt kellene kifizetniük, amit megígértek.”
Roman hónapokon át lakott a kamionjában. A Mazur ezalatt egyszer sem fizetett neki szállást – pedig a sofőrök szállodai elhelyezésére két hét vezetés után minden munkáltató köteles.

„Nincs pénz!”

Az autópálya két oldalán veszteglő teherautókon transzparensek tájékoztatnak a sztrájkról, póznákon grúz és üzbég nemzeti színű zászlók lengenek. „A Mazur tartozik. És nem fizet.” – olvasható az egyik teherautó ponyváján.


Egy másik ponyvára plakátokat ragasztottak, amelyeken az olvasható, hogy mely cégek dolgoztatnak a Mazur-csoporttal. Köztük vannak Németország legnagyobb vállalatai: a Deutsche Bahn, a DHL, az Audi, a Dachser Logistik és mások. Ezeknek a nagyvállalatoknak az etikai kódexében szerepel, hogy mit várnak el az üzleti partnereiktől: „az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a munkavégzésre vonatkozó alapvető normákat”, valamint azt, hogy „becsületesen, felelősségteljesen és tisztességesen járjanak el” üzleteik során.

„Ezek ragadozók!”

A valóság azonban, miként azt a tíz hete sztrájkoló járművezetők érzékelik, elég messze van ezektől a hangzatos kijelentésektől. Járműveik pótkocsijai a nappalijuk, asztalnak raklapokat használnak, székek helyett ládákon ülnek. A teherautók mellett gázfőzők állnak, amelyeken legfeljebb tésztát lehet főzni vagy konzervet melegíteni. Fürdeni csak kannából tudnak, törölközőiket és mosott ruháikat a kamionajtókon szárítják. Dolgukat a parkolóban felállított mobilvécéken végzik, az egyetlen zuhanyzó folyamatosan üzemképtelen. A túlélés érdekében gyakran improvizálniuk kell. „A vizet először megmelegítem egy kannában a napon, aztán behúzódok egy üres pótkocsiba, felakasztom a kannát, aláállok, úgy mosakszom” – magyarázza Roman.
A vezetőfülkékre cetliket ragasztottak: mennyivel tartozik a munkáltató az egyes sofőröknek. A teljes összeg meghaladja a félmillió eurót. A lengyel cégnek azonban esze ágában sincs fizetni. „Ezek ragadozók!” – fogalmaz a Mazur vezetőségét emlegetve Edwin Atema, a Holland Szakszervezeti Szövetség (FNV) és az Európai Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének helyszínen lévő tagja. Ő képviseli a sztrájkoló sofőröket a munkáltatójukkal folytatott vitában, amely a Mazur Group képviselői szerint már nem a munkajog, hanem a büntetőjog körébe tartozik. A vállalat ugyanis „büntetőfeljelentést tett zsarolási kísérlet, a járművek és áruk kisajátítása, valamint lopás miatt” – írták a DW megkeresésére. Közölték továbbá, hogy az ügyben a lengyel és a német ügyészség is vizsgálódik. „Ezen kívül a felmerült költségeink megtérítésére irányuló polgári jogi keresetet is benyújtottunk a sofőrökkel szemben” – nyilatkozta a cégcsoport.

A szállítmányozás rendszerében van a hiba

Arra a kérdésre, hogyan érhet véget ez a sztrájk, Atema szakszervezeti képviselő azt válaszolta: „Könnyen. Konkrétan tíz percen belül, amennyiben a német fővállalkozók, akik megrendelték ezeket a szállítmányokat, közvetlenül kifizetik a sofőröket”. Atema már megkereste azokat a vállalatokat, amelyeknek az árui Gräfenhausenben vesztegelnek. Eddig csak két osztrák fuvarozó cég volt hajlandó fizetni – egyenként 20 ezer eurót. Ezen kívül ígéretet tettek arra, hogy befejezik együttműködésüket a Mazurral. „A többi nagy halnak most ugyanezt kellene tennie” – állítja Atema.


A gräfenhauseni sztrájkok lerántják a leplet az európai közlekedési ágazat működési viszonyairól és ráirányítják a figyelmet a szektorban uralkodó embertelen körülményekre. A „főbűnösök” egyértelműen a fővállalkozók, akiknek kötelező lenne megreformálniuk a szállítmányozás egész rendszerét – véli a szakszervezeti képviselő. „Az első, tavaszi sztrájk után az összes fővállalkozó megígérte, hogy többé nem dolgozik a Mazurral. De néhány hónap sem telt el, és ezek a nagyvállalatok újra megjelentek a szállítmányozási láncban” – panaszolja Edwin Atema.

A lengyel munkaerőpiaci felügyelőség (PIP) júliusban ellenőrzéseket végzett a Mazur vállalatainál. A cég által előterjesztett dokumentumokból úgy látszott, hogy a sofőröket a ledolgozott órák alapján fizették ugyan, ám mintha a gépjárművezetők csak néhány tucat órát dolgoztak volna nekik havonta – írta a Trans.info internetes portál. Amikor az ellenőrök ezt követően felkérték a vállalatot, hogy mutassa be a tachográfok és a járművezetői kártyák digitális fájljait, akkor arra hivatkoztak, hogy azok megsérültek és már nem olvashatók.

„A remény hal meg utoljára”

Mindeközben német és európai politikusok látogatnak Gräfenhausenbe, és ígérnek segítséget a sztrájkolóknak. A német szövetségi munkaügyi miniszter, a szociáldemokrata Hubertus Heil például soron kívüli vizsgálatot javasolt a lengyel fuvarozó cég megbízóinál. Az SPD-s pártelnök, Lars Klingbeil pedig személyesen telefonált különböző – az ügyben érintett – cégeknek, akik megígérték, hogy újra átvizsgálják a beszállítói láncukat.
A német szakszervezetek és más szervezetek élelemmel, itallal és más adományokkal látják el a sofőröket. A környező települések sportklubjai zuhanyzóikat kínálták fel a nomád körülmények között demonstráló kamionosoknak, és volt olyan környékbeli lakos, aki kerékpárt adományozott nekik. „Hálásak vagyunk minden segítségért. Enélkül nem is boldogulnánk” – vallja be Zaal, egy grúz sofőr.

Bár a sztrájkolók még mindig összetartanak, úgy tűnik, néhányan közülük mostanra kezdik elveszteni a reményt. „Egyre nehezebb hinni benne, hogy Lukasz Mazur fizetni fog nekünk” – mondja Szergej, akinek 7500 euróval tartozik a lengyel szállítmányozó. Kollégája, Roman is belefárad lassan a várakozásba, de azért még mindig lát egy halvány reménysugarat, akárcsak Zaal „A végsőkig harcolni fogunk. Én csak a pénzemet akarom, amiért megdolgoztam”.

Szerző: Katarzyna Domagala-Pereira. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.