Amint arról a HVG beszámolt, a kormány július 17-én újabb adónemet vetett ki az iparvállalatokra: ezúttal azokat sarcolná meg, akik szén-dioxid-kibocsátásuk legalább felét megkapják az EU-tól ingyenes kvótaként az úgynevezett ETS-rendszeren keresztül, és legalább 10 ezer tonna CO2-t bocsátanak ki évente. Velük tonnánként 40 eurót fizettetnének, ha pedig a térítésmentesen kapott CO2-egységeiket a nemzetközi vagy hazai piacon értékesítik, a piaci ár 10 százalékát kell befizetniük a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság számlájára (jelenleg egy kvótaegységet 90 euró környékén lehet megkapni).

Az adó a cementipar esetén 18-19 milliárd forintot tehet ki, de fizetnie kell a kerámialap- és téglagyártóknak (pl. Leier, Zalakerámia, Wienerberger), üveggyáraknak (Orosházai Üveggyár), acélipari szereplőknek (Dunaferr), petrolkémiai cégeknek (MOL) és a vegyiparnak (Borsodchem) is. Összességében több száz milliárd forint bevételt várhat a kormány az új adónemtől. A tranzakciós díjból várható bevétel mértékét nehéz megbecsülni, mert a vállalatok nem teszik közzé, pontosan mennyi kvótát értékesítettek egy adott évben, de ennek az összege is több milliárd forintra tehető legalább.

A szén-dioxid-adóról az alábbi cikkben foglalkoztunk részletesen:

Az orbáni piactorzítás ékes példája, ami a cementiparral történik

Nem lehet véletlen, hogy a kormány éppen akkor vetett ki egy újabb különadót a légszennyező nagyvállalatokra, amikor Mészáros Lőrinc bejelentette: cementgyárat vesz Bosznia-Hercegovinában.

Katasztrófa a cementiparban

„Az már most látható, hogy a tranzakciós díj és a szén-dioxid kvóta adó együttesen katasztrofális hatással lesz a cement- és mésziparra” – írta a fenti cikkünk megjelenése után a HVG-hez eljuttatott közleményében a CeMBeton, mint az Európai Cementipari Szövetség hazai tagja. Hozzáteszik: „a 2021 júliusában szintén rendeletben meghatározott kiegészítő bányajáradékot azóta is változatlan formában kell megfizetnie a belföldi cementipar szereplőinek. Ugyanakkor a Magyarországra behozott cementtermékekre ilyen szankciók nem vonatkoznak, így azok a termékek jelentős versenyelőnyhöz jutnak”.

A 320/2023 címen kiadott kormányrendelet további kérdéseket is felvet, mert „az ETS-rendszer az EU-jogon és az EU-jog primátusán alapul, amelynek a magyar kormány általi megváltoztatása aggályos” – fogalmaz a cementipari szereplőket tömörítő szövetség. Ezenkívül a kvótakiosztás ingyenessége és a kvótán belüli felhasználás is egy 2012-es törvény szerint történik, amelyet most egy kormányrendelet változtat meg, ráadásul egy adónem visszamenőleges hatályú megállapítása véleményük szerint sérti az Alaptörvényben rögzített jogalkotási elveket.

Az ETS-rendszer célja, hogy jelentősen csökkenjen az európai iparvállalatok által kibocsátott üvegházhatású gázok, köztük a szén-dioxid mennyisége. A Cembeton szerint a szén-dioxid-adó ezzel ellentétes hatást fog elérni: a rendelet „nemcsak a kibocsátás csökkentést célzó beruházásokat veszélyezteti, hanem az alaptevékenység, a termelés válik veszélyeztetetté, lehetetlenül el. Iparágunk ezenkívül folyamatosan jelentős zöld beruházásokat végez, de amit a társaságok a fejlesztésre, a zöld átállásra fordítanának, azt most elviszi az újabb adó és a tranzakciós díj.”

Valóban, a cementipari szereplőket lesújtotta a kormány által 2021-ben rájuk is kiterjesztett kiegészítő bányajáradék, a tavalyi pénzügyi évben a két nagy cementgyártónak, a Holcimnak és a Duna-Dráva Cementnek együttesen alig volt kétmilliárd forint a nyeresége.

A teljes építőanyag-gyártást sújtja

Az adó a legrosszabbkor érkezik: az építőanyagok iránti kereslet a mélyponton van, a legnagyobb szereplőket pedig már eleve sújtja a kiegészítő bányajáradék, ami jelentősen rontja a nyereséges működés lehetőségeit. A bányajáradékot a gyártóknak akkor kell fizetni, ha a rendeletben meghatározott árszint fölött árulják termékeiket. Ilyenkor a különbözet 90 százalékát kell befizetniük az államkasszába. A probléma az, hogy a 2021 ősze óta száguldó infláció és a magas energiaárak miatt olyannyira meg kellett emelnie a gyártóknak és forgalmazóknak az árakat, hogy gyakorlatilag minden esetben fizetniük kell a járadékot.

A kormány úgy döntött, hogy tönkreteszi a legnagyobb hazai téglagyártókat

Nagy sarcot vetett ki a kormány a tetőcserepeket, téglákat és kerámiacsempéket gyártó vállalatokra: kiegészítő bányajáradék megfizetésére kötelezte azokat, ha bizonyos árszint felett értékesítik termékeiket. A lépés ellehetetlenítheti a gazdaságos működést.

A cementipari szereplőkön kívül a Magyarországon működő nagy kerámia- és téglagyártókat, valamint a kőzetgyapotgyártást (Rockwool) is érinteni fogja a szén-dioxid-adó.

A Magyar Kerámiaszövetség elnöke, Túri András elmondta: több tagvállalatukat is érinti az adó, ezek közül az osztrák Lasselsberger tulajdonában álló Zalakerámia fogja legjobban megérezni, amelyet ráadásul a februárban bevezetett bányajáradék rendelet külön adója még mind a ma napig sújt, tófeji gyárát már be is zárta tavasszal éppen emiatt. Hozzáteszi: mindez a bizonytalan szabályozási környezet és az építőanyagipart érintő drasztikus keresletcsökkenés következtében kérdésessé teheti azon vállalatok magyarországi jelentlétét, amelyek a környező országokban megfelelő termelőkapacitással rendelkeznek.

A Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség elnöke a HVG kérdésére közölte: előzetesen is megállapítható, hogy a kormányrendelet által bevezetett tranzakciós díj és szén-dioxid-adó hatásaként jelentősen növekszik a szabályozással érintett építőanyag-gyártó vállalkozások gyártási költségszintje. Ezzel párhuzamosan az importált termékek gyártóit nem érintik ezek a költségek. „Tagságunk számára alapvetően fontos a hazai szakemberekkel, hazai gyártó bázison és – ahol csak lehet – hazai nyers- és alapanyagokból előállított építési termékek kínálatának megtartása, szélesítése, mivel jellemzően és elsősorban a belföldi, hazai piacot tekintették és tekintik elsődlegesnek” – mondta Szarka László.

Hozzáteszi: A szabályozás egy csökkenő keresletet mutató piacon, az előző évekéhez képest alacsonyabb volumenű termelés mellett jelent meg az év közepén, miközben az előző évek átlagos szén-dioxid kibocsátása alapján határozza meg az érintett létesítmények körét, illetve visszamenőlegesen, 2023. január 1-től állapítja meg a kvótaadót.

A HVG információi szerint a szén-dioxid-adó ötlete a Pénzügyminisztériumból indult, de sem a Gazdaságfejlesztési Minisztérium, sem az Építési és Közlekedési Minisztérium mindezidáig nem emelt szót a súlyosan piactorzító intézkedés ellen.

Az adó ugyanis európai viszonylatban is magasnak számít, a kelet-európai régióban pedig példátlan: az EU területén belül egyedül Lengyelország vezetett be hasonlót, de ott tonnánként csak 7 eurócentet kell kifizetnie a vállalatoknak, nem pedig 40 eurót.

A HVG úgy tudja, a szakmai szervezetek kezdeményezni fogják a kormánynál a rendelet átgondolását, és az adó mértékének jelentős csökkentését.

Hülyének nézve

Lázár János, aki építési miniszterként egyelőre semmilyen maradandót nem tett le az asztalra, és eddig leginkább az állami beruházások visszavonásában, nem pedig kiírásában brillírozott, többször is a magyar tulajdonú építőipar szükségességét emlegette. Hogy a szén-dioxid-adó eszköze-e ennek a célnak, nem lehet biztosra venni – a késő tél óta készülő építészeti törvény mindenesetre még ezeken felül is tartogat nyalánkságokat: a bezáró gyárakra az államnak elővásárlási joga lenne, Lázár pedig szinte bármire hivatkozva elrendelheti az exporttermékekre az állami elővásárlási jogot, teljesen bizonytalanná téve a külkereskedelmi folyamatokat.

Ugyanakkor elképesztően cinikus húzás volt az, hogy az adó kihirdetésével egyidőben Mészáros Lőrinc bejelentette: a Talentis Group megveszi a Lukavac Cement nevű bosznia-hercegovinai cementgyárat az osztrák Asamer Baustoffe AG-tól. A gyár termelése azonos nagyságrendű, mint a hazai szereplőké, csak éppen rá nem vonatkozik sem a kiegészítő bányajáradék, sem a szén-dioxid-adó, nem is magyar munkásokat foglalkoztat, viszont évi 3-4 milliárd forinttal hozzá fog járulni a NER legnagyobb strómanjának a nyereségéhez.

A kormány tehát minden erejével azon van, hogy elsorvassza a hazai építőanyag-gyártást, csak azért, mert az külföldi tulajdonban van, magyar emberek ezreinek a munkahelyét veszélyeztetve ezzel. A rövid távú bevétel reményében szétveri a normális piaci-gazdasági folyamatokat egyes szektorokban, és növeli az ország importkitettségét. Úgy tűnik, ez mindjárt nem is akkora baj, ha ezzel Mészáros jár jól a külföldi bányája révén.