Háború a szomszédban, elszálló energiaárak, áruhiány, szállítási láncok akadozása, a lakossági költés visszaesése – számos tényező nehezíti manapság a vállalkozások mindennapjait, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan cég, amely épp most jutott el oda a fejlődésben, hogy egy beruházással, egy fejlesztéssel tudjon új szintre lépni.

Ehhez viszont jellemzően új forrásra van szüksége, és hát a mai környezetben ennek megszerzése nem a legkönnyebb feladat. Hol vannak ugyanis már azok az idők, amikor a bankok szinte szórták a közel nullaszázalékos hiteleket a vállalkozások közé, a tőkealapok vadászták a cégeket vagy amikor egymást érték az uniós pályázatok.

Kezdjük utóbbiakkal: az uniós pályázatokkal kapcsolatban egy dolog biztos jelenleg, hogy semmi sem biztos. Bár a magyar kormány néhány pályázatot kiírt és győzteseket is hirdetett, egyelőre vár arra, hogy a számlákat benyújthassa Brüsszelnek. Ennek megfelelően a szokásosnál kevesebb az elérhető pályázat, nincs az a bőség, amit az előző években megszokhattak a vállalkozások. Mindez azt is jelenti, hogy nehezebb lett az innen elérhető forrás, hiszen a megmaradó lehetőségekre szinte mindenki megpróbál jelentkezni. Nem hiába, az „ingyenpénz”, azaz a vissza nem térítendő támogatás továbbra is kihagyhatatlan lehetőség, de ha vissza is kell fizetni, jellemzően akkor is igen kedvező a konstrukció, így azoknál a pályázatoknál is sok a jelentkező. Amennyiben pedig a magyar kormánynak sikerülne megállapodnia az uniós pénzekről az EU-val, úgy vélhetően megindul a dömping, ám erre egyelőre várni kell.

Aki erről lemaradt, az reménykedhet még kockázati tőke bevonásában is. A koronavírus-válság után ugyanis ismét új lendületet kaptak az ilyen jellegű befektetések, tavaly például 241 tranzakció keretében a magyarországi cégek több mint 225 millió euró értékű kockázati- és magántőke-befektetésben részesültek hazai és külföldi alapoktól. Mindez azt jelenti, hogy egy-egy megállapodás során átlagosan 937 ezer eurót juttattak a nyertes pályázatnak, ami alapból sok fejlődő cégek kizár a lehetőségből, hiszen nem mindenkinek van szüksége ekkora összegre. Bár sokan gondolják, hogy a kockázati tőke csak induló vállalkozások számára elérhető, ez nem így van: a tavalyi magyarországi befektetések 29 százalékát növekvő, 16 százalékát pedig késői fázisú vállalatok kapták. A fejlettebb cégek ráadásul több pénzt is magukhoz tudnak vonzani, a magyar alapkezelők jellemzően 1,5–3 millió euró közötti finanszírozást adnak az érettebb, de még növekedési szakaszban lévő cégeknek. Cserébe viszont akár 3-10-szeres hasznot is elvárnak.

Persze nem akárki juthat hozzá a kockázati tőkéhez: bár manapság már gyakran egy pékséget is startupnak hívnak, a puszta elnevezésnél több kell ahhoz, hogy valaki felkeltse a befektetők figyelmét. Nagy meglepetés nincs, minél nagyobb növekedési lehetőség van az adott cég előtt, annál nagyobb az esélye, hogy befektetéshez jut. Itt nem pár tíz, hanem inkább közel száz vagy akár több száz százalékos növekedésre kell gondolni, viszonylag rövid időn belül, a befektetők ugyanis jellemzően 3-7 éves befektetési periódusban gondolkodnak, után értékesítenék a céget: vagy egy másik befektetőnek, aki továbbviszi a projektet, vagy esetleg tőzsdére vitelben. Mindezért pedig jellemzően nem pénzt kérnek (pl. nincs kamata a nyújtott támogatásnak), hanem részt a cégből, sőt, néha akár a döntéshozatalba is kérnek beleszólást – még úgy is, hogy a befektetők valós célja azért jellemzően az, hogy csak a háttérből segítség a vállalkozást, ne vegyenek részt annak mindennapi életében. Kivételek persze, ahogy minden más területen, itt is vannak.

Amennyiben egy vállalkozás fejlődni akar, ám nincs elegendő pénze, gyakran fordul a hitel felé. Az elmúlt években szinte adta magát a lehetőség, hiszen évekig rekordalacsony, 0,6 százalékos volt az alapkamat, aminek köszönhetően a bankok is rendkívül kedvező feltételek mellett hitelezték a cégeket. Igen ám, de először a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború kitörése miatt az MNB egyre magasabbra emelte az alapkamatot, aminek következtében most már 13 százalék annak mértéke.

Ez pedig azt is jelenti, hogy rendkívül megdrágul a banki finanszírozás, a kivételt szinte csak az államilag támogatott hitelkonstrukciók jelentik. Jelenleg az augusztustól elérhető Széchenyi MAX konstrukciók jelentik a legolcsóbb megoldást. A program során a cégek ingatlan vásárlásra, építésre, fejlesztésre, új vagy használt kis- és nagyhaszon gépjárművek (vontatmányaik) beszerzésére, egyéb gépek, berendezések vásárlására, a beruházáshoz kapcsolódó forgóeszköz-beszerzésre (legfeljebb a hitelösszeg 20 százalékáig) igényelhetnek támogatást. A Széchenyi MAX hitelei továbbra is a teljes futamidő alatt fix kamatozással, évi 0,5–3,5 százalék nettó kamatszinten érhetőek el, a beruházási hitelnél fix 1,5 százalék, az energiahatékonyságjavítást és technológiaváltást segítő hitelcélok esetén évi fix 0,5 százalékot számolhatnak fel.

Előnyei közé tartozik, hogy az állam kamat-, kezelési költség- és kezességi díjtámogatást nyújt hozzájuk, és legfeljebb 10 éves futamidőre akár 400 millió forint is megigényelhető. Előnye még, hogy a piac által elvárt 20 százalékos önrész helyett, a Széchenyi Maxnál elegendő 10 százalékos önrész is.

Az látható tehát, hogy bár nincs a korábbi években megszokott pénzbőség, az a cég, amely a fejlődéséhez kíván pluszforrást bevonni, máig meg tudja találni magának a megfelelő konstrukciót. Csak arra kell figyelni, hogy a vállalat életciklusához és szükségleteihez megfelelő forráshoz nyúljunk.