Csekély mértékben ugyan, de folynak kutatások Magyarországon a nem-konvencionális szénhidrogének területén, miután hét évvel ezelőtt a Falcon Oil leányvállalata alól kihúzták a talajt.
Palkovics László nagyjából egymilliárd köbméterrel növelné meg az éves gázkitermelést Magyarországon, ami jelenleg hozzávetőleg másfél milliárd köbméter. Az energetikai szektor felügyeletével is megbízott régi-új miniszter persze nem gondolta, nem is gondolhatta, hogy a kívánt pluszmennyiséget a konvencionális szénhidrogénekhez képest ötször-hatszor mélyebben fekvő rétegekből fogják kinyerni, de talán felpezsdülhet a kutatásoknak ez a szegmense is.
Mindenestre az egy évtizede a Falcon Oil magyar leánycége, a TXM Hungary palagázprojektje révén elhíresült Makói-árokban bizonyítottan irdatlan mennyiségű gáz van, becslések szerint 600 milliárd köbméteres tartalék lapul 5-6000 méteres mélységben. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat nyilvántartása szerint, amit a bányakapitányságoktól beérkezett adatokból állítanak össze, a konvencionális gázvagyonkészlet 2020-ban 185 336 millió köbméter, míg a nem-konvencionális az előbbinél hússzor nagyobb mennyiség, ami a hazai fogyasztást alapul véve akár több száz évre is elegendő volna, ha az utolsó molekuláig kitermelhetnék. Hozzáférni azonban nem egyszerű, de a hazai szabályozás, némi megszorítással, lehetővé teszi a palagáz kitermelését.
A kőolaj 66 százaléka, a gázvagyon 95 százaléka termelhető ki nem-konvencionális úton, de a gigantikus költségek, és a korábbi évek mérsékelt energiaárai mellett ez nem kecsegtetett megtérüléssel. 2019-ben ez utóbbi módon mindösszesen 2,5 millió köbmétert termeltek ki, a konvencionális gázból 1,8 milliárd köbmétert, tehát palagáznak csak a töredéke került felszínre. Az össztermelés 2019-ben 332 bányaterületen 26 bányavállalkozónak volt köszönhető. A hvg.hu megkereste a bányaügyeket is maga alá rendező Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát, hogy a 2020-as adatok mennyiben változtak, de nem kaptunk választ kérdéseinkre.
A szénhidrogén-lelőhelyek és az ezeken létesített bányatelkek közül csekély számban vannak a nem-konvencionálisak, a Makói árokban, a Békési-medencében, a Derecskei-árokban, és a Kisalföldön is találhatók ilyen mezők. A Mol is jelen van a Makói-árokban, Homonnay Ádám, a társaság kutatási és termelési igazgatója novemberben a Világgazdaságnak azt mondta, hogy a nem-konvencionális termelés erősen költség- és technológiaérzékeny, túl sokat nem is termelnek az egyetlen termelő mezőjükön, gondolkodnak azon, hogyan tehetnék gazdaságossá.
Azt, hogy mekkorák a költségek a palagáz kitermelésénél, jól mutatja, hogy a Makói-árokban még ma is érvényes koncesszióval bíró Falcon Oil leányvállalata már 2007-ben csak 200 millió dollárt költött a gázkészlet nagyságának a megállapítására.
A nem-konvencionális gázkészlet nagyobb része a Makói-árokra és a Békési-medencére koncentrálódik, már másfél évtizede is megmozgatta a külföldi cégek fantáziáját is. A Makói-árok keleti felén a kanadai Falcon leányvállalata, a TXM kutatott a Mollal, és az ExxonMobillal, a nyugati részén a az Exxon-Mol-páros, míg a Békési-medencében a Mol az Aspect Energy leányvállalatával, a Hungarian Horizon Energyvel állt össze akkoriban. A költségek az együttműködéseket is átalakították, 2013-ban a TXM a szerbiai NIS-sel állapodott meg, amelyben az orosz Gazpromnak akkor 51 százalékos részesedése volt. A Világgazdaság 2011-ben megszerezte az USA magyarországi nagykövetségének 2009-es elemzését, ebben is nagy kihívásnak nevezik a magyar palagáz kitermelését: a gáz nagy sűrűségű kőzetekben, elszórtan, 3-6000 méter mélységben, nagy hőmérsékletű közegben található. A nagykövetség elemzésében a Mol akkori (2009) vezető közgazdászára hivatkozva azt írta, hogy a szakember szerint 10-12 év kell ahhoz, hogy a magyarországi palagáz termelése érdemben elinduljon. Ha a közgazdász becslése pontos, akkor pont most lenne itt az ideje.
A Falcon Oil honlapján még aktív a makói projekt, itt azt írják, hogy fenntartják 100 százalékos érdekeltségüket a koncesszióban, és felülvizsgálják a tevékenységüket. A cég 2007-15 között volt aktív, 2010 után pedig a környezetvédők kereszttüzébe került. Szabó György, a társaság magyar leányvállalatának igazgatója akkoriban többször is hangsúlyozta, hogy a nem-konvencionális gázhoz rétegrepesztés nélkül képtelenség hozzájutni, de ez a technológiát Magyarországon több ezerszer alkalmazták az elmúlt évtizedekben, de annak környezetre káros hatását egy esetben sem állapították meg.
A szabályozást már évekkel ezelőtt tisztázták, és a nem-konvencionális gáz kitermelése utáni bányajáradékot is lecsökkentették 12 százalékról 2 százalékra még 2015-ben. Nagyjából ekkorra rendeződött a szabályozási huzavona is. Még a TXM magyarországi tevékenysége idején zöld államtitkárként Illés Zoltán sem rokonszenvezett a rétegrepesztéses eljárással kitermelhető palagázkutatásokkal, környezetvédők hatására az Európai Bizottság is vizsgálta a nem-konvencionális szénhidrogének európai lehetőségeit, végül 2014 januárjában egy ajánlást fogalmazott meg a tagországok számára, amelyben végigveszi a környezetvédelmi, elsősorban a vízbázisokkal összefüggő aggályokat is. Leegyszerűsítve, nem szab gátat az európai palagáz kitermelésének.
A magyar szabályozás szerint is lehetséges a rétegrepesztés, abban az esetben, ha úgynevezett masszív rétegrepesztéssel járna a tevékenység, arra környezetvédelmi engedélyeztetési eljárást kell lefolytatni. Szakemberek szerint ez utóbbi eljárás (masszív) a geológiai adottságok miatt nem nagyon fordulhat elő, így gyakorlatilag szabad a pálya a palagáz előtt. „Csak” a pénzt, és a technológiát kell megtalálni.