Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Rekorddöntéssel indult a BÁV ART tavaszi aukciója: egy 10 karátos briliáns függő 57,5 millió forintért kelt el a héten. Az ékszereké a jövő a műkereskedelemben, vagy még mindig a festményeket keresik a vevők? Mennyire változtatta meg a piacot a Covid és az, hogy egyre több fiatal is vásárol? Fertőszögi Péterrel, a BÁV művészeti igazgatójával beszélgettünk.
hvg.hu: A mára a műkereskedelem utcájává vált Falk Miksa utcában adta át új aukciósházát és galériáját a BÁV. Ha mindenki más ott van, akkor önöknek is ott a helyük?
Fertőszögi Péter: Ez egy ikonikus épület, hiszen a háború után, amikor a BÁV elkezdte a működését már ezen a néven, itt szerveződött meg a magyar műkereskedelem, sok korábbi műkereskedő kapott itt állást, akiket a rendszer nem szívelt. A rendszerváltás után pedig ez az utca a műkereskedők utcájává vált – miközben egyedül a BÁV-nak nem volt itt aukciósháza. Három évvel ezelőtt döntött úgy a vállalat vezetése, hogy felújítja a több mint 70 éves múltra visszatekintő üzletet, és itt, ahol a konkurens kollégáink vannak, ahol mindannyian együtt vagyunk, nyitja meg új BÁV ART Aukciósházát és Galériáját, amely egyben a BÁV megújulásának jelképe is.
hvg.hu: Ha ott van mindenki egyben, akkor valamivel ki kell tűnni.
F. P.: Azzal tűnünk ki, hogy míg a kilencvenes évek óta létrejött magángalériák többsége inkább festészettel foglalkozik, mi emellett ékszerekkel, műtárgyakkal és bútorokkal is, sőt az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatunkkal, a márkás karórákkal is színesítjük a kínálatunkat.
hvg.hu: A mostani aukción is fontos szerepet kaptak az ékszerek. Ez arra utal, hogy most ez a divat?
F. P.: Ez hagyomány nálunk, ami velünk kezdődött Magyarországon, még 1980-ban, az első ékszeraukcióval, és a műfaj tetejét most is a mi árveréseink jelentik. Nagy utat tettünk meg az első, néhány tucat tételt felvonultató aukciótól napjainkig, amikor újabb és újabb ékszerrekordok dőlnek meg. Fontos látni, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, azért fordulnak hozzánk egyre nagyobb értékű ékszerekkel, mert látja a piac, hogy képesek vagyunk magas áron eladni őket. A májusi aukción egy 10 karátos briliáns függőért 57,5 millió forintot fizettek, amely ezzel Magyarország legdrágábban eladott ékszere lett. A korábbi rekord alig fél éves volt, akkor egy briliánsgyűrű kelt el a karácsonyi aukciónkon 43 millió forintért, ebből is látszik, mennyire felgyorsult a piac.
hvg.hu: Mindenki hirtelen ékszert akar venni a festmény helyett?
F. P.: Évről évre elkészítjük a Műtárgybefektetési index elnevezésű kutatásunkat, s az idei is azt mutatja, hogy bár a legnagyobb érdeklődés a festmények iránt van a magyar műtárgypiacon, szinte ugyanolyan sokan fordulnak az ékszerek és a nemesfém tárgyak felé is. E mellé folyamatosan jönnek fel a többi művészeti ágak, így egyre népszerűbbek a 20. századi modern kerámiák, például a Gádor István nevéhez fűződő, a maga korában kísérleti, progresszív irányzat. Aztán az utóbbi években nálunk, de más aukciósházak anyagában is markánsan megnőtt a szobrok iránti kereslet, nem is beszélve a grafikákról. Egyre nagyobb az érdeklődés a márkás karórák iránt is – az utóbbi 5-6 évben egy teljesen új gyűjtői réteg alakult ki, ami az óraaukcióinknak is köszönhető. Ezek elsősorban a fiatalabb, harmincas éveiben járó, de jól szituált értelmiségi férfiak, főképp a közgazdaság és a jog területéről.
hvg.hu: Hordják is ezeket az órákat?
F. P.: Persze, ez ma részben státuszszimbólum számukra, de azért befektetés is, és ez jól látszik az árakon is. A májusi árverésen például 5,2 millió forintért vásároltak meg egy Hublot Classic Fusion Aerofusion karórát, amely kifejezetten a sportos vonalat képviseli. De népszerűek a svájci klasszikusok is, közte elsősorban a Rolex vagy a Patek Philippe. Külön izgalmas, hogy egy 1891-es Gondolo arany zsebórától a mai Twenty-4 modellig szerepeltek modellek az árverésen. Igyekszünk mindig előrukkolni egy-egy különlegességgel, tavasszal ilyen volt a tengerészeti kronométereiről és komplikációiról híres Ulysse Nardin hajóórája, amely 2 millió forintot ért az aukción.
hvg.hu: Mennyire fontos az a szempont, hogy jó befektetés legyen?
F. P.: A műkereskedelem alapvetően jó befektetés, ha jól választunk. Persze nem árt különbséget tenni az egyes műtárgycsoportok között, hiszen az ékszer, óra, nemesfémalapú műkincsek, amelyek esetében mindig fontos tényező a nemesfém- és a drágakőtartalom, illetve annak világpiaci ára. Ehhez jön még a design, az esztétikum, a hozzá kapcsolódó történet. Ha egy márka az autóversenyzéshez kapcsolódik, egy másik meg a hajózáshoz, mint az előbb említett Ulysse Nardin, az az árban is meglátszik. Ráadásul egy ékszer vagy egy óra a nemzetközi piacon is bárhol értékesíthető. A műkereskedelem másik vezető ága, a festészet, de akár a kerámia is inkább a magyar művészet talajából táplálkozik – mint Csontváry, Vaszary, Rippl-Rónai –, ahol fokozottan jelen van az aktuális művészettörténeti megítélés kérdése: kiket szeretnek a legjobban, kinek a művei ritkábbak, stb. Ebben sokkal inkább kell a gyűjtőnek műértőnek lenni, ki kell tudni választani azt, hogy amiket most megvesz, azok közül mi lesz, aminek várhatóan exponenciálisan növekedik az értéke.
hvg.hu: Mekkora időtávokkal kell számolni?
F. P.: A trendek változnak, és egyre gyorsabban. Régebben évtizedről, évtizedekről beszéltünk: a 20. század második felében népszerű volt a 19. század festészete, és ez még a kilencvenes évek elején is tartott. Aztán a kilencvenes évek nagy slágere volt a nagybányai iskola. Ma már a következő időszak, a századelő, a 20. század első negyedének modernista törekvései iránt érdeklődnek inkább. De amíg jelenleg még ezeknek van a legmagasabb ára, az elmúlt öt évben már az is látszik, hogy a huszadik század második felének klasszikus kortárs alkotásai egyre dinamikusabban jönnek fel. Ma sokkal nehezebb eladni egy 19. századi képet, akármilyen jelentős is a név, mondjuk egy Székely Bertalan, viszont jóval könnyebb vevőt találni egy 20. század utolsó harmadában működő mester geometrikus, koloritgazdag alkotására.
hvg.hu: Itt mennyire van szó a magyar ízlés változásáról?
F. P.: Abszolút együtt van a magyar és a nemzetközi, a törésvonal inkább ott van, hogy az egyes korosztályoknak más az ízlésük. Amíg a középgeneráció és az idősebbek jobban ragaszkodnak egy hagyományos, még a 18-19. században gyökerező polgári kultúrához és annak tárgykultúrájához, addig a fiatalok a modern bútort szeretik és a geometriát, a szögletesebb, kiszámíthatóbb, tervezettebb dolgokat. Nem szeretik a zsúfoltságot, inkább kevés legyen, de az üssön, világos enteriőrökben szeretnek élni, és a színgazdag képeket kedvelik, nem feltétlenül a mély történelmi mondanivaló vagy a művészettörténet nagy korszakai és izmusai érdeklik őket, hanem egyszerűen az, hogy tetszetős, dekoratív legyen egy mű és egy pozitív érzést sugározzon feléjük. Nem az a lényeg, hogy mennyire értékes vagy művészettörténetileg milyen fontos, hanem hogy jól néz ki – és ez döntő változás.
hvg.hu: A legnagyobb változás az internet terjedése. Az, hogy minden valamire való kereskedő ott van a világhálón, és a gyűjtők is mindent látnak, mennyire alakította át a műkereskedelmet?
F. P.: Nagyon, egyre jobban, és a Covid még inkább felgyorsította ezt a változást, és prognosztizálja is azt, hogy egyre dinamikusabban és egyre inkább az online térben zajlik majd a jövő műkereskedelme. Régebben el nem tudtuk képzelni, hogy milliós képeket vesznek meg az emberek az interneten, ma pedig ez minden további nélkül működik. És ami a Covid utáni világ újítása: ma már minden aukció hibrid. Ez alapvetően megváltoztatta a műkereskedelmet is.
hvg.hu: Vonzott ez új vásárlói réteget?
F. P.: Igen. Elsősorban az online-nal jön be az Y generáció, és a Z ugyan még fiatal, de érdeklődőként már az is megjelenik. A 35 év alatti vásárlóréteget már csak az internettel lehet behozni a galériákba, nekik az az első számú támpont, és ha valami megtetszik a neten, utána megnézik a valóságban is. Célzatosan mennek galériába, és céltudatosabban is gyűjtenek. Amíg az idősebb korosztálynál megvan az emocionális kötődés, a fiataloknak sokkal fontosabb a birtoklásnál, hogy jó befektetés legyen, és meg tudnak válni a tárgyaktól, ha éppen jó áron el tudják adni. És van még egy döntő változás: ez a generáció már nemzetközi szinten gondolkozik, kevésbé ragaszkodik a hazaihoz, jóval erősebben érdeklődik a nemzetközi műtárgyak iránt. Ilyen az óra, az ékszer, de más művészeti ágakban is hasonló trendeket látunk. Például egy Salvador Dalí-grafikát itthon is magas áron lehet eladni.
hvg.hu: Az internet azért arra is lehetőséget ad, hogy bárki eladásra kínáljon egy művet. Mit ad hozzá az értékhez az, hogy ha mindezt egy aukciósháznál teszi?
F. P.: Alapvetően hitelességet. Ma a műkereskedelem legnagyobb veszélye a hamisítás, a kóklerség, és ezt csak az előzetes szakmai kontroll tudja megszűrni.
hvg.hu: Mit lehet ez ellen tenni?
F. P.: Semmit, bízni abban, hogy az emberek megértik, hogy ha komoly műalkotást akarnak venni, azt csak hiteles helyen, szakértőktől érdemes. Ezek a professzionális galériák és aukciósházak, akik garanciát vállalnak a műalkotások eredetiségéért. Nálunk rendkívül szigorú szakmai zsűri nézi át az aukciós anyagokat, ahol a BÁV becsüsei és külsős szakemberek tárgycsoportonként együtt ellenőrzik az összes festményt, műtárgyat, ékszert stb., a hozzájuk tartozó dokumentációval, kutatási anyaggal együtt, hogy amit árverésre bocsátunk, az valóban eredeti alkotás legyen.
hvg.hu: Azt mondják, az interneten fellelhető műkincsek 90 százaléka hamisítvány. Érdemes a maradék tíz százalékkal próbálkozni?
F. P.: Biztos lehet vadászni, de óva intek tőle mindenkit, aki nem szakember. Ez ugyanolyan, mint amikor 15-20 évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy az menjen ki az Ecserire, aki ért hozzá. Lehet, hogy az ocsú között talál gabonaszemet vagy igazgyöngyöt, de ez nagyon-nagyon ritka. Nálunk több mint fél évszázada éppen ezért működik a Becsüs Akadémia, ahol jelenleg is évente 120-an végeznek festmény, ékszer és műtárgy szakon.
hvg.hu: A hamisítványoknál is követik a divatot?
F. P.: Ez sokkal tágabb: mindent hamisítanak. Néha meg is döbbenünk, hogy ezt vagy azt miért hamisítják, hiszen nem is kelendő.
hvg.hu: A hamisítási piac is nemzetközi?
F. P.: Amióta világ a világ, nemzetközi, és nekünk is egyre gyakrabban szembe kell nézni ezzel. Mindössze arról van szó, hogy korábban a műkereskedelem nem volt ekkora volumen, így kevésbé érte meg elmélyedni a hamisítás művészetében.
hvg.hu: Nagyon furcsa időszakot élünk meg, hiszen mindenki a válságról beszél, de egyelőre csak a szelét érezzük. Az emberek most is úgy költik a pénzüket, mintha nem lenne holnap, vagy épp ellenkezőleg?
F. P.: Az elmúlt öt-tíz évben egy hullám tetején ültünk a műkereskedelemben, rekordok dőltek meg egymás után, komoly emelkedést értünk meg. A BÁV ugyanakkor egy szeizmográfként működik, mert különböző lábakon áll, s az egyes kategóriák piaca eltérően mozog. Például az ékszerek és a nemesfém iránti kereslet az utóbbi egy évben a duplájára nőtt, hiszen az arany és a drágakő egyfajta menekülővaluta. A tavaszi árverés eladásaiból is kitűnik, hogy az ékszerek terén nagy a kereslet az ún. befektetési ékszerekre, amelyeket a nagy karátszámú briliánsok jellemeznek, vagy például az olyan márkás, sokszor limitált kiadású órákra, amelyek bármikor értékesíthetők külföldön is.
hvg.hu: Milyen hozamokkal lehet számolni?
F. P.: Az világos, hogy legalább az inflációkövetés az alap, az pedig a mindenkori trendektől függ, hogy efölött egy műtárgy mennyire érte meg. Ha valaki mondjuk ma egy Mednyánszky-festményt vesz, az nagyjából tartja az értékét, de már nem fog drasztikusan emelkedni az ára. Ugyanakkor egy megfelelően kiválasztott kortárs művel extrém módon jól lehet járni: aki 10-15 éve a hatvanas, hetvenes évek iparterves generációjának munkáit vásárolta, azokat akkor 300 ezer és egymillió forint között tudta megvenni, most pedig ugyanezekért a képekért akár 10-20-30 milliót is adnak – ez már olyan, mint amikor a tőzsdén robbant valaki.
hvg.hu: Ha már a tőzsdét említette és azt, hogy a fiatalabbak számára fontosabb a befektetési szempont, mint a birtoklás: mennyire elképzelhető, hogy a műtárgyra úgy tekintsenek a vevők, mint egy részvényenként megszerezhető tulajdonra? Elképzelhető, hogy – mint az NFT-nél már látható – nem az egészet veszem meg?
F. P.: Azt gondolom, hogy a műtárgy egy egész. Magyarországon a műkereskedelem még alapvetően a hagyományos utakat járja, de természetesen itt is vannak már olyan kezdeményezések, hogy például egy-egy nagyobb értékű, muzeális kuriózumot nem egy magángyűjtő vesz meg, hanem egy pénzügyi közösség befektetési céllal. Persze, pályám során találkoztam olyan esettel is, amikor egy képet válás miatt szó szerint kettévágtak, és most a két fél két különböző gyűjteményben van. Ami pedig az NFT-t illeti: itt egy egészen más piacra tévedünk, amit egyelőre nem is igazán ismerünk. Azért sem szeretnék erről véleményt alkotni, mert nagyon ellentétes híreket lehet hallani: robbanásszerű árakat, de hatalmas bukásokat is. Nincs meg mögötte még az a transzparencia, ami szerintem egy komoly műkereskedelmi üzletágnál elvárható. Hozzáteszem: a Christie’s és a Sotheby’s is foglalkozik vele, én ma mégsem látom ennek a piacnak a megnyugtató biztonságát. Inkább egy divathullámot látok benne, és nem tudom eldönteni, hogy ez igazi, vagy csak egy lufi. És az a nagy kérdés, hogy ki vállalja ennek a rizikóját?
hvg.hu: Mi motiválja akkor a Christie’st?
F. P.: Menni kell előre. Hogy egy másik példát mondjak, ki gondolta volna tizenöt évvel ezelőtt, hogy a tárgykultúra ilyen gyorsan változik: ma óriási siker egy árverés a hatvanas-hetvenes évek retró tárgyaival, amelyektől a rendszerváltás után még mindenki igyekezett megszabadulni. Csak közben eltelt 20-30 év, felnőtt két generáció, amelyiknek ehhez már nem kötődik emléke, de izgalmasnak tartja, akárcsak a háború után reaktivált Zsolnay-gyárban készült modern kerámiákat.
hvg.hu: Ez az egyszerűsödés megy tovább?
F. P.: Biztos vagyok benne: az egyszerűség és az érdekes forma a trend a modernitásban. Kicsit azzal hoznám összefüggésbe, hogy annyira felgyorsult az internet hatására a világ, a fiatalokat annyi információ éri, hogy egyszerre akarják egy röpke pillanat alatt megérteni a világot. Nem fognak elmélyedni egy festmény témájában, faktúrájában, gyorsan (és többnyire felületesen) akarják befogadni. Ezért gondolom, hogy a hagyományos, aprólékos formák helyett a nagy, összefogott egységek felé megy világ.
hvg.hu: A 19. század akkor végképp a múlté?
F. P.: A múzeumi világé. Témavilágukban, ábrázolásmódjukban ezek a művek a ma emberét kevésbé érintik meg, a ma embere foltokat akar nézni, elvont formákat, amik lehet, hogy nem mondanak neki semmilyen nagy magasztos történetet, de lehet, hogy megindítják egy általánosabb elvű gondolat felé. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindennek nonfiguratívnak kell lennie, de minden a nagyobb, zártabb formák felé halad. És még egy érdekes tapasztalat: ezekben a jelenkori alkotásokban egyre kevésbé van benne a nemzeti karakter, helyette internacionalizálódik a világ, a nemzetek feletti kerül előtérbe: azok a kifejezési módok, amelyek mindenkihez szólnak.
hvg.hu: Ebben nem vész el a magyar jelleg?
F. P.: De, és meg kell próbálni minél tovább megőrizni, de úgy, hogy annak közben legyen nemzetközi karaktere is. Ez lesz a jövő kiválasztási szempontja, hiszen a legegyszerűbb dolog epigon módjára kapcsolódni a nemzetközi mainstreamhez, s csinálni, amit mindenki más csinál, ugyanakkor az is egy egyszerű válasz, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk a tradícióhoz, ami szintén nem előremutató gondolkodás. Azonban megőrizni a nemzeti értékeket és közben kapcsolódni a 21. századhoz, ez lesz a képzőművészet legnagyobb kihívása a fiatalok számára, és akik ezt jól megoldják, és olyan műveket alkotnak, amelyekkel azonosulni tud a 21. század embere, azokból lesznek a legnagyobb művészek.
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
Újra hegymenetben? Jól teljesített 2021-ben a nemzetközi műkereskedelem
