"Hatalmas a szakadék a férfiak, illetve a nők alkotásainak árai között"
A Bauhaus alapítója úgy tartotta, a nők nem képesek három dimenzióban gondolkodni. Czóbel Béla megdöbbent, amikor felesége halála után az ágy alól előkerültek az asszony páratlan festményei. Martos Gáborral, a műkereskedelem kutatójától megtudhatjuk, miért értékelték le a nők művészi képességeit évszázadokon át, és átlendült-e az inga? Interjú.
HVG: Most megjelent, Önarckép nyaklánccal című könyvében arról ír, milyen szerepet töltöttek be a nők a művészettörténetben és a műkereskedelemben. Létezik tehát női művészet?
Martos Gábor: Nem. Egy műalkotáson – néhány kivételes esetet leszámítva – nem látszik, hogy nő vagy férfi alkotta-e. Éppen ezért is megdöbbentő, hogy az árveréseken hatalmas a szakadék a férfiak, illetve a nők alkotásainak árai között. A 30 millió amerikai dollárnál magasabb összegért elkelt, nagyjából félezer mű között például csupán kettőt készített nő.
HVG: Esetleg nem arról lehet szó, hogy a festőnők művei nem annyira jók?
M.G.: Azért ez a hatalmas különbség nehezen magyarázható, már csak a nagy számok törvénye alapján is születnie kellene egy-egy jelentős leütési árnak festőnő műve esetében is. De nem. A legfőbb ok valószínűleg egyfajta előítélet, amit egy amerikai vizsgálat le is leplezett.