Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Euróban számolva a magyarországi munkaerő az egyik legolcsóbb az unióban. A vállalkozásoknak 2021-ben egy órára lebontva 10,4 euró volt a munkaerő-költségük, ebből 8,4 eurót tettek ki a bérek és bérjellegű juttatások. A munkáltatói terheket valóban jelentősen csökkentette a Fidesz, ám a munkavállalók bérterheit nem, ráadásul az állam fő adóbevételi forrása az áfa lett.
Magyarországon 2021-ben 8,4 euró volt az átlagos bruttó óránkénti munkabér – derül ki az Eurostat által közzétett adatokból. Ez soknak tűnhet, forintban valamivel több, mint 3000, ám itt nem tényleges órabérről van szó, hanem a versenyszférában az egy ledolgozott órára jutó kifizetett munkabérről. 2020-hoz képest ez 8,7 százalékos béremelkedést jelent, ami az egyik legjobb az Európai Unióban, csak Bulgáriában és Litvániában volt nagyobb (9,6, illetve 11 százalékos).
A magyar bérek sereghajtók
Sajnos a jelentős béremelkedés ellenére az euróban számolt egy órára jutó munkabér még mindig Magyarországon volt a legkisebb az egész unióban, csak Romániában és Bulgáriában voltak rosszabbak a fizetések.
Ahogy a grafikonon látható, egyáltalán nem nóvum, hogy Magyarországon alacsonyak a bérek. A kormány ugyan szeret a keresetek dinamikus emelkedésével büszkélkedni, ugyanakkor az a helyzet, hogy euróban számolva a magyar fizetések uniós összehasonlításban lényegében stagnálnak. Magyarország a visegrádi országok közt utolsó, de megelőzi Romániát és Bulgáriát. Az uniós átlag nagyon messze van (2021-ben 21,9 euró volt az egy órára jutó munkabér), a szomszédos Ausztria pedig még messzebb (27,5 euró).
A relatív stagnálást két dolog magyarázza. Egyrészt a kormány ugyan igyekszik a saját sikereként beállítani az elmúlt években tapasztalt gazdasági fellendülést (beleértve a béremelkedéseket), ám ez így nem igaz, általános gazdasági fellendülés volt Európában, s különösen a közép-kelet-európai uniós tagállamokban. Magyarország a legtöbb gazdasági mutató tekintetében nem teljesített különösebben jól. Sőt, több esetben inkább alulteljesítésről lehet beszélni.
Az euróban számolt béreknél az sem mellékes körülmény, hogy Magyarországon nem euróban fizetik a béreket (ahogy egyébként Csehországban és Lengyelországban sem). Az elmúlt években a forint lassan, folyamatosan értékelődött el az euróval szemben, és ez a leértékelődés elvitte a forintban még impozánsnak tűnő béremelkedések egy részét.
A magyar háztartások életszínvonala alacsony
Persze lehet mondani, hogy Magyarországon nemcsak a fizetéseket adják forintban, de a lakosság a boltban forinttal fizet, szóval mellékes, hogyan áll az euróval szembeni árfolyam. Ez nem igaz, a forint árfolyamának gyengülése drágítja az importot, vagyis növeli az inflációt. Ez az elmúlt években belefért, jelenleg hozzájárul a rendkívül magas inflációhoz. Ráadásul a magyarok nem csak forintban vásárolnak, ma már elég sokan rendelnek külföldről, nyaralnak (vagy nyaraltak volt a járvány előtt) külföldön. De ami fontosabb, hogy az unióban az állampolgárok szabadon mozoghatnak és vállalhatnak munkát. Amíg az osztrák bérek tripláját teszik ki a magyarországiaknak, addig nehéz megállítani az elvándorlást.
És az sem igaz, hogy nyugatabbra annyival magasabb lenne az árszínvonal. Valójában szó sincs arról, hogy a magasabb árak elvinnék a magasabb fizetéseket. Valójában az árszínvonalak közti különbségeket kiküszöbölő vásárlóerő-paritáson nézve a magyar háztartások fogyasztása az egyik legalacsonyabb az unióban. Amennyiben a fogyasztást az életszínvonal többé-kevésbé jó fokmérőjének tekintjük (ami nem alaptalan, hiszen aki több és jobb dolgot tud vásárolni, az a szó hétköznapi értelmében jobban él), akkor a magyar háztartások az egyik legszegényebbek az EU-ban. A magyar állam valamivel jobb helyezést ér el az uniós mezőnyben, ami áttételesen a lakosság életszínvonalát is érinti – ugyanakkor a magyar állam önmaga működtetésére is sokat költ. Az pedig vitatható, hogy az állami szolgáltatások és beruházások valóban a leghasznosabb célokra mennek-e.
Szia, uram, olcsó munkaerő érdekel?
Az alacsony munkabérek mellett nem meglepő, hogy Magyarországon az euróban számolt munkaerő-költségek rendkívül alacsonyak. Ezeknek csak egy részét teszik ki a munkabérek és a bérjellegű juttatások, a többi azok az adók és járulékok, amiket a munkáltatók a dolgozóik után fizetnek az államnak (mínusz kedvezmények). A munkaerő-költségben minden kiadás benne van, amit a cégnek ki kell fizetnie a dolgozó által elvégzett munkáért cserébe.
2021-ben csak Romániában és Bulgáriában volt olcsóbb a munkaerő, mint Magyarországon (euróban számolva, egy órára vetítve). Ahogy a bérek esetében, itt sincs arról szó, hogy különleges év lett volna, a régiós országok nagyjából együtt mozognak – Csehország és Szlovákia esetében megfigyelhető némi elszakadás, Magyarország és Lengyelország némileg leszakadnak tőlük, Románia és Bulgária pedig felzárkóznak.
A munkaerő-költség nemzetközi összehasonlításban fontos szempont, hiszen a multinacionális vállalatok nemzetközi környezetben működnek. És mondjuk egy nyugat-európai multi euróban számol, ezért éri meg például német cégeknek Kelet-Európában működni: harmadáron kapnak munkaerőt (az egyéb költségekről nem beszélve). Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy a régiós országok euróban számolt munkaerő-költsége nagyjából együtt mozog, és nem áll annyira távol egymástól. Természetesen a gazdaságok fejlettségi szintjét tükrözi a bérszínvonal: a magasabb hozzáadott értékű munkát jobban meg kell fizetni. Ennek híján egy ország az alacsony béreivel tudja javítani versenyképességét. Ebből a szempontból nem hízelgő, hogy a visegrádi országok közt a magyarországi munkaerőköltség a legalacsonyabb.
A munkáltatói terhek csökkentek
A kormány arra is nagyon büszke, hogy jelentős mértékben csökkentette a vállalkozások adóit, terheit. És valóban: ezen a téren Magyarország jól áll uniós összehasonlításban, a teljes munkaerőköltség 16,9 százalékát tették ki a nem bérjellegű költségek 2021-ben. Ez az uniós mezőny hátsó harmada, az élen álló Svédországban 32 százalék. Utóbbi azért jelzi, hogy a munkaerőköltségeken belüli adó- és járulékterhelés nem feltétlenül függ össze a gazdasági fejlettséggel, vannak olyan fejlett nyugati országok amelyek erősen adóztatják a béreket, mások kevésbé.
Magyarországon 2010 előtt közel 30 százalék volt a nem bérjellegű költségek aránya a munkaerő-költségekben, ami még a cseh, szlovák, osztrák szintnél is magasabb volt. Ezt szorította le a Fidesz 17 százalék alá, ami kisebb, mint Lengyelországé. (Romániában módszertani változás volt 2018-ban, ezért lehagytuk a grafikonról, de Romániában is alacsony a munkaerőköltség adóterhelése.)
Fontos megjegyezni, hogy ez a változás a magyarországi adórendszer átalakításának része. A munkáltatók terheit a Fidesz jelentősen csökkentette, ugyanakkor az adórendszer súlypontját a fogyasztást terhelő adók felé tolta el – aminek elsődleges eszköze a világbajnok 27 százalékos forgalmi adó (áfa).
Szintén nem mellékes szempont, hogy a munkáltatói terhek az elmúlt években jelentősen csökkentek, ugyanez nem igaz a munkavállalói terhekre. Jelen állás szerint (vagyis 2022-ben) a 200 ezer forintos minimálbér után a munkaadó 26 ezer forintot fizet be az állmnak, miközben a 200 ezer forintos bruttóból a munkavállaló 67 ezer forintot fizet (TB-járulék és jövedelemadó). Így a bruttó 200 ezer forintból 133 ezer forintot kap kézhez (családi adókedvezmény nélkül).
Mindezzel együtt a gazdaság adóterhelése általában véve csökkent, vagyis az állam kevesebb pénzt vesz ki a gazdaságból.
