Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A miniszterelnök szerint karnyújtásnyira van a ferihegyi reptér visszavásárlása, a kormányközeli Világgazdaság pedig az ügylet részleteit is tudni véli. Miközben a kormány a teljes gyorsforgalmi úthálózatot és a hulladékgazdálkodást koncesszióba adja, a ferihegyi reptér visszavásárlásáért mindent megtesz, és új reptereket is akar.
A magyar kormánynak az a szándéka, hogy a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret visszavásárolja, és ez bármelyik pillanatban megtörténhet
– mondta Orbán Viktor a közmédiának a szerbiai Ludason.
A miniszterelnöki kijelentés előzménye, hogy a Bloomberg megírta: mintegy 4 milliárd eurót ajánlott a Budapest Airportért egy magyar kormányközeli konzorcium. A cikk szerint a repülőtér tulajdonosai fontolóra vették a legújabb ajánlatot, azok után, hogy egy másikat idén már elutasítottak, mivel túl alacsonynak találták az árat. A lap szerint a tulajdonosok feltétele korábban is az volt, hogy a magyar kormány megmondja, rajta kívül kik még a felvásárolni kívánó konzorcium tagjai, és van-e elég technológiai tudásuk a reptér üzemeltetéséhez.
Ha kell, az állam egyedül veszi meg
A Bloomberg-cikk és a miniszterelnöki bejelentés után jelent meg a kormányközeli (a KESMA nevű fideszes médiaalapítvány tulajdonában álló) Világgazdaságban egy cikk, amely „magas rangú”, „az ügyletet a legmagasabb szinten ismerő” forrásokra hivatkozva számolt be részletekről. Adva a Világgazdaság párthoz és kormányhoz való viszonyát, a cikkben foglaltakat nyugodtan tekinthetjük kormányzati szivárogtatásnak.
A lényegesebb új információk:
- A magyar államon kívül az Indotek-csoport és a Mol alkotja a vételi ajánlatot tevő konzorciumot.
- Vagy ebben a felállásban szerzik vissza a ferihegyi infrastruktúrát, vagy az állami fél egymaga.
- Ha az Indotek és a Mol benne marad a konzorciumban, a kormány meg fog egyezni velük a tulajdonosi arányokról. Az már most biztos, hogy a magyar államnak minimum 51 százalékos részesedése lesz.
- A magyar fél legújabb árajánlata 4,44 milliárd euró.
- A szeptember közepén az állam által felvett mintegy 5 milliárd dollárnyi devizahitel egy 1,5 milliárd dolláros elemét például a reptér vételi díjába forgatják bele.
A cikk a fenti, ténynek tekinthető információkon kívül olyan megállapításokat is tesz, amelyeket azért érdemes némi kétkedéssel fogadni:
- Úgy tűnik, közelebb került egymáshoz az eladói és a vevői oldal, […] ez lehet az az összeg, amelyben meg fognak tudni állapodni a dolgok jelen állása szerint – ezt egy forrás megérzéseire hivatkozva írja a lap.
- A tárgyalások a „cölöpök leverésének” fázisában tartanak, a felek most konstruálják a végleges adásvételi szerződést.
- Két kikötést mindkét oldal deklarált: a szerződéskötésnek még karácsony előtt, de mindenképpen az idén be kell következnie, a lezárásnak, tehát a kifizetésnek a végső határideje pedig jövő március 31.
Nyomás vagy gyakorlás
A jelenlegi főtulajdonos, a német AviAlliance sem eddig, sem most nem nyilatkozik érdemben a magyar kormány vásárlási szándékairól és az esetleges tárgyalásokról azon túl, hogy elkötelezett és hosszú távra tervező befektetője és üzemeltetője a ferihegyi reptérnek.
A Világgazdaság cikkében egy külön keretes bekezdést szentel annak, mennyire nem történt soha semmilyen nyomásgyakorlás a kormány (vagyis a „vevői oldal”) részéről. Ami legfeljebb akkor tekinthető igaznak, ha nagyon, nagyon szűken értelmezzük a „nyomásgyakorlás” fogalmát. Hiszen kormányzati szereplők rendszeresen és nyíltan támadták a reptér üzemeltetőit. Palkovics László miniszter, aki kormánybiztosként felel a reptér visszaszerzéséért, már június elején elárulta, hogy a kormány „méltányos” vételi ajánlatot készül tenni a tulajdonosoknak. Amit ez után mondott, az már alig leplezett fenyegetés volt: „Ha ez ebben a formában nem lehetséges, akkor a magyar állam többségi tulajdonát szeretnénk valamilyen módon visszaállítani.” Azt nem fejtette ki, milyen visszaállítási módok forognak a fejében.
Mindenesetre az AviAlliance később, 2021 júliusában azt nyilatkozta: “Mélységesen reméljük, lehetőséget kapunk rá, hogy befektetői maradjunk ennek a reptérnek” – a megfogalmazás nem igazán arra utal, hogy a vállalat ne érzett volna nyomást.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a koronavírus-járvány miatt a Budapest Airport Zrt. szeretett volna segélyhitelhez jutni az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD), ám a hitelfelvételt a magyar kormány megtorpedózta.
Ami azt illeti, az, hogy a miniszterelnök és a kormányhoz jól bekötött újság lényegében kész tényként és konkrét vételi árat említve beszél a reptér eladásáról, önmagában nyomásgyakorlásnak tekinthető. Különösen, hogy tudható: az AviAlliance semmiféle nyilatkozatra és „sajtóértesülésre” nem fog érdemben reagálni, amíg a kész kontraktuson meg nem szárad a tinta. Addig pedig lassan mindenki kész tényként kezeli, hogy a magyar állam – és Tsai – megveszi a repteret, méghozzá 4,44 milliárd euróért.
Az a kérdés, mennyit hajlandó adni a kormány
Közben a háttérben a jelek szerint komoly egyezkedések zajlanak. Az biztos, hogy a magyar kormány és a Fidesz rendkívül elszántnak mutatkozik a reptér visszaszerzésében. Az is biztos, hogy ha kell, ezt erővel is megtehetik – vagyis végső esetben visszaállamosíthatják a repteret. Hogy egy ilyen húzás mennyire lenne jogszerű, az minimum kérdéses, azonban pár évnyi nemzetközi fórumokon lefolytatott jogi eljárások után az eredmény nagy valószínűséggel annyi lenne, hogy a reptér az államé, a tulajdonosok pedig kártalanítást kapnak.
Ez persze csak a végső fegyver, az atombomba, ugyanis rendkívül rossz üzenetet küldene az amúgy minden létező eszközzel Magyarországra édesgetett külföldi befektetőknek. Hiszen ha a kormány erővel államosít egy ekkora eszközt, mi garantálja, hogy legközelebb nem mondjuk egy akkumulátorgyárat kíván meg?
Ha az AviAlliance abból indul ki, hogy a kormány kész bármit megtenni a reptér megszerzéséért, de leginkább azért mégis szeretné elkerülni az erőszakos visszaállamosítást, akkor a logikus tárgyalási stratégia a vételár minél magasabbra srófolása – majdnem, de csak majdnem arra a szintre, amit a kormány már végképp nem lenne hajlandó megadni.
A Bloomberg korábban más reptéreladások alapján azt írta, a Budapest Airport EBITDA-jának (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) húszszorosa lehet a piaci ár, ami a nettó hitelállománytól letisztítva bő 4 milliárd eurót jelentene. Ennél jóval kevesebbre taksálta a hvg.hu-nak a céget Bukta Gábor, a Concorde elemzője. Szerinte összevethető tőzsdén lévő nyugat-európai repterek értékeltsége alapján inkább 10-15-szörös előre tekintő EBITDA-szorzó reális, így egy 2,5-3,5 milliárd eurós piaci érték közelebb áll a valósághoz. Ennyi pénzért a tulajdonosok már készek lehetnek megválni a részesedésüktől, vagy arányosan kevesebbért legalábbis egy többségi tulajdonrészt jelentő csomagtól. 4 milliárd eurót kifizetni a magyar állam részéről irreálisan észszerűtlen lenne, de még 2,5-3,5 milliárd euró értéken se lehetne feltétlenül azt mondani, hogy az állam jó üzletet csinált.
A Világgazdaság értesülései szerint a vevői oldal számára a Deutsche Bank készített egy értékbecslést, amely 4,2-5,2 milliárd euró közé taksálta a Budapest Airport értékét, a felső határt utóbb 4,7 milliárd euróra mérsékelte. A tulajdonosi oldal a Covid-pályát is figyelembe vevő árszintje 5 milliárd euró körül alakult. Ha valóban ezek a számok a mérvadóak, akkor a magyar állam 4,44 milliárd eurós ajánlata még mindig karcsú lehet.
A kormány szerint az állam jó gazda
Jó kérdés, hogy egyáltalán miért akarja a kormány ennyire és minden áron a repteret. A hivatalos indoklás szerint a jelenlegi tulajdonosok üzleti befektetésként kezelik a repteret, így nem fejlesztik eléggé. Továbbá nemzetstratégiai (és azon belül gazdasági, turisztikai) érdek, hogy a reptér állami kézben legyen. Ezt az érvelést vezette fel mások mellett Palkovics László a Figyelőnek adott interjúban.
Való igaz, az államnak többségi tulajdonosként sokkal nagyobb ráhatása lenne a reptér vezetésére és fejlesztésére. Hogy mást ne mondjunk, konkrétan a vezetőség kinevezésén keresztül. Azért az állam most sem eszköztelen, egyrészt jogalkotóként és szabályozóként meghatározza a reptér – minden hazai reptér – működési kereteit. Másrészt informális nyomásgyakorlási eszközei is vannak, ahogy a jelen helyzet mutatja.
És valóban lehetséges, hogy állami többségi tulajdonban a reptér a puszta piaci racionalitáson túlmutató, akár jelentősen veszteséges fejlesztéseket is bevállalna, olyanokat, amilyeneket jelenleg nem. De ilyen esetben a veszteség az államot terhelné. Ahogy a bármiféle veszteség – mint az, amit most a járvány miatt kénytelen benyelni a Budapest Airport és tulajdonosai. Természetesen teszik ezt annak reményében, hogy hosszú távon a reptér jövedelmező üzlet lesz.
Ma az autópálya, később a repülőtér?
Ezzel együtt legalábbis érdekes, hogy amíg a kormány Ferihegy esetében minden erejével az állami tulajdon mellett érvel, más esetekben épp jelentős állami vagyonelemek üzemeltetését adja koncesszióba. És itt legalább olyan fontos, és legalább annyira értékes állami vagyonokról és funkciókról van szó: a teljes gyorsforgalmi úthálózatról és szinte a teljes hulladékgazdálkodásról.
Ezek esetében a kormány azzal érvel, hogy a szükséges, költséges fejlesztések elvégzése érdekében jobban megéri koncesszióba adni az üzemeltetést több évtizedre. Illetve a hulladékgazdálkodás esetében azért kiolvasható annak az elismerése is, hogy az állam mindeddig nem volt képes maga elvégezni a szükséges fejlesztéseket, és megfelelően üzemeltetni sem volt képes a rendszereket.
Adja magát a felvetés, hogy a kormánynak valójában Ferihegy esetében sem elsősorban a piaci üzemeltetéssel van gondja, hanem inkább a konkrét konstrukcióval, a konkrét tulajdonossal. S ha sikerülne visszaszerezni a repteret, akkor nem zárkózna el attól, hogy az üzemeltetését az autópályák mintájára koncesszióba adja.
A folyamatban lévő nagy koncessziós eljárásokat a kormány szeretné még év vége előtt (egyben a 2022 áprilisában esedékes országgyűlési választás előtt) lezárni. Ha van is szándék a reptér üzemeltetésének kiszervezésére, ez a gyakorlatban aligha bonyolítható le a következő kormány (legyen akár az ötödik Orbán-kormány) hivatalba lépése előtt. Hiszen az előtt a repteret még vissza kell vásárolni. És még ha valóban célegyenesben is van már a megállapodás, egy ekkora ügylet lebonyolítása és lezárása hosszú hónapokat vesz igénybe.
De könnyen lehet, hogy ilyen szándék nincs is, a jelek szerint ugyanis a kormány kiemelt prioritásként kezeli a reptereket. Az 5-8 éves fejlesztési terv eredményeként a mostani egy helyett 4-5 komolyabb repülőtere lesz az országnak, üzleti forgalom bonyolítására alkalmas leszállópályákat pedig tucatnyi helyen hoznak létre – mondta Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára a Kelet-Európai Intermodális Konferencián. „Nem kell mindenhova nagygépes kapacitású repülőtér, de Nyíregyházának kell egy tisztességes, másfél kilométer hosszú kifutópályájú repülőtér, hogy ha üzleti partnerek érkeznek, például a fejlesztés alatt álló záhonyi térségbe, akkor ne kelljen Budapestről vagy Debrecenből autózniuk” – mondta még az államtitkár.
A nagyját Gyurcsányék, a maradékot Orbánék adták el
A kormány és a kormányzati médiumok nem győzik hangsúlyozni, hogy a Budapest Airportot a Gyurcsány-kormány adta (“herdálta”) el anno. Ez egyfelől igaz, másfelől aztán az Orbán-kormány (a második) adta el az állam maradék, 25 százalékos részesedését. Igaz, a kisebbségi részesedéssel az állam nem ért sokat, ami a vállalat fölötti befolyást illeti. Ugyanakkor a 25 százalékos pakett birtokában most csak még ennyit kellene visszavásárolni a többségi tulajdon helyreállításához.
A Gyurcsány-kormány a Budapest Airport kis híján 75 százalékát értékesítette 2005 végén a brit BAA-nak 466 milliárd forintért. A céghez és az abban található eszközökhöz 75 évnyi üzemeltetési koncesszió járt, viszont a reptér területe az állam tulajdonában maradt, és ott is van mind a mai napig. A 466 milliárd forint akkoriban nagyon jó árnak számított, igaz, a BAA a szerződésben kötelezően végrehajtandó fejlesztéseket vállalt a következő évekre amikkel aztán elcsúszott. A BAA másfél évvel később eladta a Budapest Airportot és azzal együtt a 75 évre szóló üzemeltetést a Hochtief építőipari csoport reptér-üzemeltetéssel foglalkozó vállalatának és három pénzügyi partnerének.
A második Orbán-kormány hevesen sajnálkozott a Budapest Airport „elherdálása” miatt, sőt több alkalommal kilátásba helyezte a visszaállamosítást. Aztán 2011-ben ehhez képest opciós jogát érvényesítve 36,6 milliárd forintért eladta az állam maradék, bő 25 százalékos részesedését is arra hivatkozva, hogy a kisebbségi részesedés már úgysem „biztosít érdemi szerepet a Budapest Airport Zrt. stratégiai működésében”. A Hochtief-csoport 2013-ban (a teljes reptér-portfóliójával együtt) értékesítette a Budapest Airportban meglévő részesedését. A vállalat többségi tulajdonosa jelenleg az athéni, düsseldorfi és hamburgi repteret is üzemeltető AviAlliance.
