Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagyon felment a takarmányok ára, amely a baromfiágazatban az élőállat előállítási költségének harmadát teszi ki. A felvásárlási és a fogyasztói árak emelkedése nem követte eléggé ezt a drágulást. Sőt egy madárinfluenza-járvány után most térnek vissza a piacra a nagy európai termelők, lejjebb nyomva az árakat. Sok hazai termelő felhagyhat a termeléssel, utat nyitva a külföldi konkurenciának.
2020 során alaposan elszálltak az élelmiszerárak, késő tavasszal, nyáron 8 százalék körüli infláció volt megfigyelhető az élelmiszerek körében, az éves szintű drágulás végül 7,2 százalékra jött ki. A 2020-as áremelkedésnek (vagyis a magas bázisnak) köszönhetően 2021-ben már nem volt olyan jelentős drágulás az előző évhez képest. Legalábbis átlagosan, 2021-ben egyebek mellett az olaj drágult jelentősen, míg 2020-ban a gyümölcsök és a sertéshús.
Három csapás érte a baromfiágazatot
A baromfitermékek esetében 2020-ban egyáltalán nem volt jelentős drágulás (a járvány berobbanásakor esetenként lehetett teljesen elrugaszkodott árakkal találkozni), az áremelkedés pedig még 2021-ben sem indult be jelentősen.
Mindez nem jelenti, hogy a baromfiágazatban minden rendben lenne. Az elmúlt közel másfél évben az ágazatot három súlyos csapás érte. Elsőként 2020 márciusát, a koronavírus-járvány terjedésének megelőzése érdekében tett korlátozó intézkedéseket említi Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnök-igazgatója. Ezt egy 2–3 hétig tartó “pánikfelvásárlás” követte, ekkor lehetett a piacokon alkalmanként 3 ezer forintos csirkemellárakkal találkozni. Majd egy hosszú keresletcsökkenés következett. E mögött részben a már említett lakossági “tartalékképzés” miatti fogyasztásvisszaesés, részben a HORECA-szegmens (hotelek, éttermek, közétkeztetés) teljes leállása és rendeléseinek megszűnése állt. Bár 2020 nyarán némileg nőtt a kereslet, de csak árnyéka volt korábbi önmagának – mondja Csorbai Attila.
A baromfiágazatot érő második csapás az ezzel párhuzamosan megjelenő és komoly hazai kárt okozó madárinfluenza-járvány volt. Ennek közvetlen gazdasági kártétele 4,8 millió állat leölése volt, illetve ahhoz kapcsolódóan mintegy 15–16 milliárd forint állami kártalanítási összeg kifizetése volt. De emellett nehezen kalkulálható közvetett károk is tovább nehezítették az ágazat helyzetét, például exportkorlátozások, telepítési tilalmak.
A harmadik, máig az ágazatra nehezedő óriási teher a takarmányárak drasztikus emelkedése.
2020 közepéhez képest a keveréktakarmányok ára átlagosan 35 százalékkal emelkedett,
ám több alapanyag, például a kukorica 50 százalékot meghaladó mértékben is drágult. Az élőállat-előállítás költségeinek mintegy kétharmadát a takarmányköltség teszi ki, mely egyben azt is jelenti, hogy annak 35 százalékos emelkedése az élőállat-előállítás költségét önmagában is 22–23 százalékkal emeli – hangsúlyozza a takarmányárak elszállása jelentette probléma súlyát Csorbai Attila. Bár más költségnemek is nőttek (egyebek mellett: energia, üzemanyag, munkabér) ezek hatása lényegesen kisebb volt.
Visszatértek a nagy európai termelők
Az európai baromfipiacra komolyan hatott a tavaly ősz óta tartó újabb madárinfluenza-járvány, amely Magyarországot szerencsére csak kisebb mértékben érintette, azonban a legnagyobb európai baromfitermelő országokban, Lengyelországban, Németországban, Franciaországban komoly károkat okozott. Mivel a nagy termelőknél a járvány visszaesést okozott, néhány baromfitermék esetében keresleti piac alakult ki,
a szűkös kínálat mind az élőállat-, mind a termékátadási árakban emelkedést hozott.
Az áremelkedést a költségek emelkedése is indokolta.
Az árak június végén, július elején érték el csúcspontjukat, azóta azonban
vélhetően az előbb említett országok termelésének rendeződése, a kínálati hiány enyhülése miatt csökkenni kezdtek.
Csorbai Attila szerint félő, hogy az árak csökkenése olyan mértékű lesz, mely nem nyújt fedezetet a már korábban említett költségnövekedések kompenzálására. A fenntarthatatlan költség- és árviszonyoknak az lehet a következménye, hogy sok hazai termelő felhagy a baromfitenyésztéssel. Ez összességében a hazai termelés visszaesését jelentené, amivel az import termékeknek nyílna tér, hiszen a hazai kereslet megmaradna.
Az érdekképviselet állami beavatkozást szeretne
Fontos és jó döntés volt az a kormányzati intézkedés, mely az úgynevezett állatjóléti támogatások keretösszegét megemelve forráshoz juttatja a baromfitermelőket, azonban a nagyságrendileg 2–2,5 milliárd forint pluszforrás nem tudja kezelni a takarmányárak emelkedéséből fakadó (nagyságrendileg 80–100 milliárd forint) költségnövekedést – véli Csorbai Attila. Az érdekképviseleti vezető szerint a jövőben
szükség lehet olyan egyeztetésre, amelyek nyomán a takarmány-alapanyagok fizikai biztonságát, vagyis a meglétét garantálni lehetne az állattenyésztéskor.
Az építőiparban már történt ilyen irányú gondolkodás és intézkedés, Csorbai szerint ez képes lehet a termelésbiztonságot e stratégiailag fontos ágazatban garantálni.
Egyelőre azért még az sem világos, hogy mekkora hatásuk lesz a kormány építőanyag-iparban bevezetett intézkedéseinek. Az építőanyagok árának (egyébként elsősorban nemzetközi folyamatok által meghatározott) drasztikus elszállására reagálva a kormány nyár közepén egyrészt adminisztratív nehezítést (regisztrációt) vezetett be egyes anyagokra, másrészt állami elővásárlási jogot az exportálni kívánt szállítmányokra. Ha az állam él az elővásárlási jogával, a megvásárolt építési anyag a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tulajdonába kerül, amely aztán nyílt aukción értékesíti azt. Azonban csak “kritikus infrastruktúra” építésére lehet felhasználni az aukción megvett építőanyagokat, vagyis például családi ház építéséhez nem.
Alapvetően kérdéses, mennyire hasznos (különösen hosszú távon), ha az állam beavatkozik a piac működésébe. Az unió versenyszabályai ráadásul az ilyen beavatkozásokat erősen korlátozzák. Végső soron pedig versenypiaci körülmények közt teljesen irreális, hogy az állam lényegében minden termelő ágazat számára tartson fent depókat, ahol az adott ágazat számára szükséges alapanyagokat tárol és értékesít nyomott áron. Márpedig
ha az állam fenntart támogatott építőanyag-depót, baromfitápanyag-depót, akkor mondjuk a járműgyártók is joggal állnak be a sorba, hogy szeretnének mikrochipdepót,
hogy ne kelljen leállniuk a termeléssel, ha nem áll rendelkezésre elég a kulcsfontosságú elektronikai alapalkatrészből.
