Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Óriási a drágulás az építőiparban, és nem sok jele van annak, hogy a közeljövőben megállhat az árak száguldása. Mi lehet az, ami véget vet a drágulásnak, egyáltalán van-e esély arra, hogy magyarországi beavatkozással valamit változtatni lehessen?
Kartellgyanú, drasztikus áremelkedés, vizsgálói csoport, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés – aki csak a kulcsszavakat nézi a Gazdasági Versenyhivatal építőiparral kapcsolatos kommunikációjában, azt hihetné, pár lépésre vagyunk attól, hogy lebukjon a csoport, aki felelős a drágulásért. Ezt az érzést erősítette Orbán Viktor is, amikor olyan bombasztikus bejelentéseket tett az árak letöréséről, mint ha a kormányzati beavatkozással önmagában meg lehetne oldani egyből a problémát. De az összkép ennél sokkal összetettebb.
A GVH még májusban kezdeményezett piaci konzultációt az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével az építőipari alapanyagárak drasztikus emelkedéséről, ez után vizsgálói csoportot hozott létre – vagyis azt látták, hogy durva a drágulás, de ekkor konkrét bizonyítékuk arra, hogy valaki megszegte volna a versenyjogot, még nem volt. Azóta a vizsgálatokról annyit közöltek: június eleje óta megnövekedett „az építőiparral kapcsolatos jelzések száma, amelyek komoly problémákra utalnak az érintett piacon”. Ennek a részletezéséből azonban az derül ki, hogy a szóban forgó panaszok nem a drágulásról szóltak, hanem arról, hogy több kiskereskedő kihasználja ezt: leszűkültek a vásárlók reklamációs lehetőségei, gyakran kérik el előre a teljes vételárat, és gyakoribb lett a hibás teljesítés is.
Még Rigó Csaba Balázs, a GVH elnöke is csak annyit tudott mondani: „esetenként megmagyarázhatatlan mértékben” emelkednek az anyagárak.
Rigó CsabaMTI / Balogh Zoltán
De ha az összkép néhol tényleg megmagyarázhatatlan is, részleteire attól még le lehet bontani. A GVH Sajtóiroda részletezte, mi minden áll a nyersanyagárak drágulása mögött:
- akadozó nemzetközi ellátási láncok,
- kereskedelempolitikai intézkedések,
- vámok,
- külföldi kitettség,
- kapacitáshiányok,
- és a világjárvány okozta szállítási zavarok.
Persze ez a pár pont csak az alapanyagokról szól, ezen kívül más is befolyásolja az árakat. Összességében három fő körben érdemes keresni az okokat:
1. Jogsértések
Ha van ilyen, akkor ott tényleg be tudnak avatkozni a hatóságok. Egyelőre azonban legfeljebb gyanúról, sőt, a gyanúról szóló bejelentésekről beszélnek ők is. A GVH kartellgyanús tevékenységekkel kapcsolatos panaszokról számolt be, saját maga odáig ment el, hogy megállapította: egyes alapanyagoknál és termékeknél nagy a külföldi kitettség, néhány alapanyagnál kevés eladóból áll a piaci kínálati oldala, vagyis ők magasabb árat kérhetnek a versenypiacinál. Ennél konkrétabb állítást csak a cementpiacról tettek, ott még tavaly októberben indult eljárás, mert a GVH szerint a három legnagyobb magyarországi cég feltűnően hasonló árakkal és szállítási feltételekkel dolgozott. Ez az eljárás még tart, több konkrétumról egyelőre nem tudni.
2. Magyarországi hatások
A kormány itt, ha akarna, részben be tudna avatkozni, csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogyan azt Orbán Viktor belengette. Sőt: a drágulás egy részét épp a kormány gazdaságpolitikája magyarázta. A családok otthonteremtési kedvezménye, annak kibővítése, a kedvezményes építőipari forgalmi adó visszahozása, illetve idén januártól a lakásfelújítási támogatás azt eredményezték, hogy a korábbinál sokkal több pénzük van az embereknek az építkezésekre és lakásfelújításokra, ez pedig teljesen logikusan hozta magával az áremelkedést.
Erre tesz rá egy lapáttal az, hogy a munkaerő is drágul. Ezt az építőipar hazai folyamatai mellett a világpiaci hatások is magyarázzák – és ahogy a járvány után egyre egyszerűbb lesz újra kimenni Ausztriába vagy Németországba dolgozni, a nyomás csak nőhet.
Elég furcsa volna, ha a kormány hátraarcot hirdetne – nem csoda, hogy a miniszterelnök egészen máshol keresi a megoldást. Szerinte exportkorlátozást kell bevezetni – hogy több termék maradjon az országban, így azok olcsóbbá váljanak –, valamint állami elővásárlási jogot és extraprofitadót, a gyakorlatban hatósági árat hirdetett meg. De mint azt bemutattuk, ezek az ígéretek még nagyon homályosak, és semmi garancia nincs arra, hogy a gyakorlatban komoly eredményt hoznak majd.
Megsárgulnak a falevelek, mire gyümölcsöt hozhat Orbán építőanyagárak elleni hadjárata
Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli rádióműsorában vázolta, milyen intézkedésekre készül a kormány az építőiparban tapasztalható áremelkedések kapcsán. Az intézkedések egy része egyelőre homályos, ami konkrét, annak legkorábban ősszel lehet hatása az árakra.
3. Világpiaci és Covid-hatások
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elemzése szerint a legtöbb baj arra vezethető vissza, ahogy a járvány első hullámában egyszerre állt le világszerte nem csak rengeteg építkezés és az építőanyagok gyártási folyamata, hanem a logisztikai hálózat is, hogy a legyártott alapanyagok eljuthassanak oda, ahol szükség lesz rájuk.
Most pedig, ahogy újraindulna a gazdaság a járvány után, egyszerre jelent meg kínálati, keresleti és bizalmi sokkhatás.
A kínálati oldal ebből világos: egy ekkora és ilyen váratlanul jött leállás után nem egy hónap kérdése helyreállítani az ellátási láncokat sem a gyártásban, sem az alapanyagok szállításában. Ráadásul mind az építőiparban, mind az alapanyaggyártásban, mind a logisztikában sokan dolgoztak vendégmunkásként a járvány előtt, közülük nagyon sokan tértek haza 2020 tavasza óta, az így jött munkaerőhiánnyal is kezdeni kell valamit.
A keresleti oldalon épp az okoz bajt, hogy világszerte nagyjából egyszerre cseng le a járvány és próbálják újraindítani a gazdaságot. Nem annyi megrendelés érkezik, mint egy átlagosan jó évben, hanem egyszerre mindenhol megpróbálják bepótolni a kiesett egy évet, az eredmény természetesen további drágulás. Vegyük ehhez hozzá azt, hogy még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy teljesen eltűnik a koronavírus, időről időre újra akadnak problémák az ellátási láncban vagy a logisztikában valahol a világon. Az eredmény látványos: a fa és vas alapanyagok világpiaci árai az első félévben megduplázódtak, az acél alapanyagoké pedig májusig még durvábban száguldottak, és csak a kínai állami beavatkozás miatt csökkentek le mostanra az év eleji szintnek alig a másfélszeresére.
Ebben pedig nagyon nehéz lenne az állami beavatkozástól segítséget várni. Apró jó hír viszont, hogy mivel az egész világpiacon jelen van a probléma, mindenkinek érdeke az, hogy megnyugodjanak a piacok és valamelyest rendeződjön a helyzet, a magyar állam és az itteni gazdasági szereplők nem maradnak egyedül a megoldás keresésével.
