„5 és fél év alatt csaknem felére mérsékeltük a munka közterhét” – állította egy Facebook-posztban a kormány. Az első pillantásra enyhén szólva meredeknek tűnő kijelentés (hiszen aligha él ma Magyarországon olyan ember, aki a fizetése közterheinek feleződését érezné) alapja Varga Mihály pénzügyminiszter videóüzenete volt, amiben részletesebben kifejtette, mit kell a munka közterhein érteni – vagy legalábbis ezek szerint ő mit ért alattuk.

A kiindulási pont, hogy 2022. július 1-én majd megszűnik a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás, és 0,5 százalékponttal csökken a szociális hozzájárulási adó (szocho), így 15 százalék lesz a kulcsa. Ezt kell a 2016 végi állapothoz viszonyítani (vagyis technikailag 5 és fél év plusz 1 nap az adócsökkentés időintervalluma, de ez persze már szőrszálhasogatás): ekkor még 27 százalék volt a szocho. Így jön ki a „munka közterhének” közel felezése 5 és fél év (plusz egy nap) alatt. Ha tényleg úgy változnak az adókulcsok, ahogy a miniszter ígéri.

A munkavállalók terhei nem csökkennek

A pénzügyminiszter arról nem tett említést, hogy a keresetek után nem csak a munkáltatók fizetnek közterheket, hanem a munkavállalók is. Méghozzá nem is keveset. Vadász Iván adószakértő a hvg.hu-nak levezette, hogyan változott egy bruttó 300 ezer forintos fizetés közterheinek mértéke 2017. január 1. (ekkor már 22 százalék volt a szocho) és 2021. január 1. között (a 2022-es adótörvényeket még nem fogadta el az országgyűlés).

A fenti táblázatból látható, hogy a munkáltatói terhek valóban csökkentek, azonban a munkavállalói terhek nem:

300 ezer bruttóból a munkavállalótól 100,5 ezer forintot beszed az állam, így marad neki 199,5 ezer forint nettó.

Ezt persze kedvezmények nélkül kell érteni, de az alapesetet azok a munkavállalók jelentik, akiknek nincs kedvezményre jogosító gyereke, betegsége, stb.

Összességében egész biztosan nem igaz, hogy megfeleződtek volna a munka közterhei – mondja Vadász Iván. Az adószakértő szerint nagyon nagy probléma, hogy

nincsenek a hazai adóterhelést vizsgáló kutatások és felmérések, vagy ha vannak, azokat nem hozzák nyilvánosságra,

így keveset tudunk a tényleges adóterhelésről. Az adóhatóságnak közzé kellene tennie a jövedelemadó-bevallásokból származó statisztikai adatokat, azokból kiderülne, mekkora és hogyan változott a tényleges adóterhelés.

Az adótanácsadók tapasztalatai szerint az adóterhelés még mindig nagy a magyar gazdaságban, legalábbis a kis- és közepes vállalkozások körében. Ezt egy gyakorlati dolog bizonyítja: továbbra is

dívik a zsebbe fizetés,

az a gyakorlat, amikor a munkáltató a kialkudott fizetésnél alacsonyabb bérrel jelenti be a munkavállalóját, a különbözetet pedig külön, bejelentés nélkül adja oda neki. Ennek jellemzően két oka van, az egyik, hogy túl magasak a közterhek, a másik, hogy sok dolgozónak van valamilyen tartozás, adósság miatt letiltása a fizetésén, a zsebbe fizetéssel pedig elkerülhető, hogy azt automatikusan lekapják a számlájáról.

Magas az adóterhelés, még a gyerekeseké is

A tényleges hazai adóterhelésről kevés információ áll rendelkezésre, azonban az adókulcsok és a statisztikai keresetek alapján Magyarország egyáltalán nem áll jól az OECD országok sorában, 2020-ban egész pontosan hetedik volt a 37-es mezőnyben. A munkáltatói és a munkavállalói terheket (jövedelemadót, tb-járulékokat, szochót) is figyelembe véve, és gyermektelen, egyedül álló munkavállalóval számolva az adóteher 43,6 százalék volt – vagyis a munkáltató teljes munkaerőköltségének ekkora része ment az államkasszába, és csak a maradék a munkavállaló zsebébe. Az OECD-átlag eközben 34,6 százalék volt. A hazai adóterhelés régiós összehasonlításban is magas, Csehországban ugyan hajszálnyival nagyobb volt, de például Lengyelországban jóval kisebb, az OECD-átlaggal szinte megegyező.

Ugyan a kormány gyakran hangoztatja, mennyire családbarát az adórendszer, valójában ez is túlzó kijelentés nemzetközi összehasonlításban.

Egy kétgyerekes, egykeresős háztartásban élő munkavállaló keresetének adóterhelése 2020-ban 30,1 százalék volt – ami ugyan jóval kisebb a gyermektelen dolgozók adóterhelésénél, azonban így is csak az OECD-lista 13. helyére volt elég, és jelentősen nagyobb 24,4 százalékos OECD-átlagtól.

Ráadásul a magyar adórendszerben nem a munka terhei jelentik a legnagyobb falatot, hanem az általános forgalmi adó (áfa). Az államkassza áfabevételei többszörösen meghaladják az szja-bevételeket. Igaz, a kormány ebből nem is csinál titkot, sőt az adórendszert 2010 óta programszerűen tolták el a fogyasztási adók irányába. Az indoklás szerint azért, mert így igazságosabb a rendszer, hiszen ezeket mindenki fizeti – a rendszer kritikusai szerint épp ezért igazságtalan. Mindenesetre a 27 százalékos áfakulcs világbajnok, az egyes termékkörökre bevezetett kedvezményes kulcsok jelentette nyereség pedig jellemzően nem jut el a fogyasztókig. Sőt, egyes esetekben az áfacsökkentés drasztikus áremelkedéseket indukál, ez látható például jelenleg az építőiparban, ahol az új lakásokra újfent 5 százalékosra csökkentett fogyasztási adó lökött meg minden létező járulékos költséget, így végső soron a fogyasztókra terhelt árakat is.

Az uniós transzparencia nem csodafegyver

A magyar adórendszer, vagy legalábbis a vállalkozásokat érintő része esetében is jelentős változást ígér az új uniós adótranszparencia kötelezettség. Erről az Európai Tanács és az Európai Parlament már megállapodott, az elképzelés szerint a globálisan 750 millió euró fölötti árbevételű multiknak nyilvánosságra kellene hoznia, melyik tagállamban (és az adóparadicsomok listáján szereplő országokban) mennyi bevételt és mennyi befizetett adót könyvelnek. Az elképzelés szerint ez lenne az első lépés az adóelkerülési manőverek felszámolása irányába.

Ez a kötelezettség önmagában csak a transzparenciáról szól, adókötelezettséggel nem jár – figyelmeztet Vadász Iván. Az adószakértő szerint nehéz az ilyen nagy multikat kordában tartani, mivel működésük globális, a világ összes országának együttműködésére lenne szükség. Egyelőre nem látszik olyam módszer, olyan technológiai újítás, amivel hatékonyan ellenőrizni lehetne ezeket.

Az uniós és OECD-szinten is terítéken lévő egységes globális társaságiadó-kulcs sem lenne csodafegyver. Máltán az adókulcs alapesetben 35 százalék, de különféle kedvezményekkel ez jelentősen csökkenthető. A magyar 9 százalékos adókulcs a legalacsonyabb az unióban, ennek ellenére sok multi nem itt adózza le az itt megtermelt bevételét, hanem kedvezőbb feltételekkel más országokban – például Máltán.