Ahogyan Magyarországon bejglit, úgy német nyelvterületen stollent készítenek karácsonykor. Eredetileg Krisztuskalácsnak hívták, mivel a tészta ovális formája és egymásra hajtogatott szélei a bepólyázott kis Jézusra emlékeztetnek. Története az 1400-as évekig nyúlik vissza, eredetileg szegényes böjti étel volt, vízből, zabból és repceolajból sütötték. VIII. Ince pápa 1491-ben engedélyezte először, hogy böjt idején is lehessen vajat fogyasztani, így lett az eredeti, puritán recept fokról fokra egyre gazdagabb. 

Az adventi stollen receptje apáról fiúra öröklődött, ma már több száz különböző stollen recept létezik, mandulás, marcipános, vajas, mákos, diós és túrós. Legismertebb változata a drezdai stollen, ezt mint márkát Németország újraegyesítése után bejegyezték, és eredetvédetté nyilvánították. Ez azt jelenti, hogy csak a Drezda térségében sütött stollenek viselhetik ezt a nevet.

A stollen egy ideje Magyarországon kedvelt, van olyan pékség, ahol még azt a német hagyományt is tartják, hogy csak a hierarchiában a csúcson lévő pékmester dolgozhat a tésztával, és süthet stollent, illetve bejglit. Bányász Attila a Jókenyér pékmestere már több mint tíz éve. A pilisszentiváni üzemben, amelynek történetéről itt írtunk, éjfélkor kezdték a munkát, mi hajnali öt órakor csatlakoztunk, és nagyjából másfél óra múlva ki is dőltünk. Nem elég korán kelni, pörögni kell, nincs megállás lényegében egy percre sem. A pékségben mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga, precíz a munkamegosztás.

Az itt készülő stollenhez már napokkal korábban rumba áztatták a szeletelt mandulát, a kaliforniai mazsolát, a kandírozott citromot és a kandírozott narancsot. A tésztába később fahéj, gyömbér, koriander és szegfűszeg kerül. A hagyományos stollenbe alapvetően sok rum kerül, az alkohol azonban sütés közben elpárolog, így bárki eheti.

Ami a bejgli receptjét illeti, a 93 éves, Solymáron élő Midi nénitől kérte és a kapta a csapat. A titok, hogy ne repedjen szét a tekercs, Bányász Attila pékmester szerint az, hogy a tésztát sokáig kell pihentetni, a töltelék pedig nem lehet nedves, az abból kiáradó gőz ugyanis megrepeszti a tésztát.

A bejgli egyébként Szilézia vidékéről osztrák közvetítéssel került Magyarországra. A 19. század második felében terjedt el, ekkortól kezdték ugyanis – német divat mintájára – nálunk is ünnepelni a karácsonyt. A bejgli fokozatosan váltotta fel az addig fogyasztott, hagyományos karácsonyi kalácsot. A hagyományos diós és mákos ízesítés mellett ma már gesztenyével, meggyel, asztalt szilvával is töltik.