Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy sor faluban fejleszthetik az óvodákat, az orvosi rendelőket, de sok egyéb feladat ellátására már nem jut pénz. Hiába engedett a gyeplőn a kormány, az adóbevételek függvényében kapott finanszírozás időnként büntetésnek hat.
„Tavaly éppen volt egy hivatali felújításunk, a kivitelező itt fizetett iparűzési adót. Ez megdobta az adóbevételünket, így viszont kevesebb állami pénz jutott a feladatokra, az adóbevételekből azokat szinte lehetetlen kigazdálkodni” – magyarázza a feladatfinanszírozás időnként nem kifejezetten életszerű fordulatait Magyarbánhegyes polgármestere. Sódarné Varga Gyöngyi ezt azzal is megtoldja, hogy szociális céllal csak az alapszolgáltatásokra ad pénzt az állam, de például a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kiegészítő fejlesztéseit már az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia, ha van miből.
Pedig Békésben van bőven, akinek szüksége volna a támogatásra. Nemrégen írt a 444.hu arról, hogy az idei évtől azokon a településeken, ahol az egy főre jutó adóbevétel eléri a 110 ezer forintot, már nem adnak pénzt közfoglalkoztatásra.
Magyarbánhegyesen az egy főre eső adóbevétel 33 253 forint, ami egy jó középmezőnyt jelent a térségben. A két és fél ezer lakosú község határában fúrt egy-két kutat a Mol, és már meg is dobta ezzel az adóbevételeket. A hatályos jogszabályok szerint, ha egy település adóerő képessége meghaladja a 10 ezer forintot, akkor az önkormányzat a kiegészítő támogatást is elveszíti, 12 500 forint (2020-tól 15 ezer forint) felett pedig már elvonnak arányosan bizonyos összeget. „Nem csoda, ha többen, főként a kisebb falvak ezt büntetésként élik meg” – mondja egy neve elhallgatását kérő szakértő, aki arra is felhívja a figyelmet: minél kevesebb lakos van egy faluban, annál kevesebb felé oszlik el az adóbevétel, ugyanakkor a feladatok fajlagos költsége egy kisebb településen magasabb.
A második leggazdagabb szegény
Árpádhalom az egyik alig ötszáz lelkes falu Csongrádban, ahol a helyi önkormányzat éppen a lakosok megtartása miatt tart fenn iskolai alsó tagozatot, óvodát. Lenne is miből kigazdálkodniuk, ugyanis odatelepült egy tollfeldolgozó, amely közel 35 millió forint iparűzési adót fizet be a falu kasszájába. Mivel kicsi a település, kevés lakosra számítják az adóerő-képességet, ezzel viszont már abba a sávba kerültek az állami feladatfinanszírozásnál 2017-ben, hogy a nyolcvanmillió forintos költségvetésükből tizenötmilliót be kellett fizetniük. Szarka Attila, a falu októberben leváltott polgármestere ezt azért tartja igazságtalannak, mivel ugyan egy főre számolják az adóbevételt, ami így arányosan magasabb lesz, feladataik költsége nem kisebb, mint egy kétszer annyi lakosú településen.
Árpádhalom adóerő-képessége 50-60 ezer forint az adóbevételei alapján, de az emiatt befizetésre kötelezett falu a maradékból nehezen lavírozhat el. Szarka kilincselt is, hogy a magas iparűzési adó miatt szankcionált kisfalvak esetében módosítsanak a sávokon, de nem járt sikerrel, azzal hárították el, hogy kevés Árpádhalomhoz hasonló „állatorvosi ló” van. Szarka szerint egyébként 50-60 ilyen település lehet, akik elszenvedői egy jól fizető vállalkozás miatti besorolásnak.
Harapófogóban
Az sem megoldás a település számára, ha nincs iparűzési adó, bár korábban csábító volt a cégeknek egy ilyen település, ezért is jelentkeztek be sokszor isten háta mögötti helyekre. Az egyik zsákfalu polgármestere éppen azért nem vetett ki adót korábban, mert a vállalkozókat odacsábította ezzel, akik munkát is adtak a faluban élőknek. A központi támogatás kiszámításakor viszont az adóalap 1,4 százalékát veszik figyelembe, tehát az erre vetített összeget nem utalják a településnek még akkor is, ha az nem vet ki adót.
Ha 500 millió forint árbevétel mellett az elvárt 1,4 százalékos hipa-bevétel befolyik egy ötszáz fő alatti falu kasszájába, akkor ők az adóerő-képességük miatt már nem jogosultak kiegészítő támogatásra, amit a működésükre költhetnének el. Ráadásul a folyó év májusi bevallás alapján számítják ki az adóerő-képességet, holott a nagy pályázatos felújítási hajrában könnyen előfordulhat, hogy a beruházás befejezésével a vállalkozó elvonul, így már adót sem fizet a következő évben, átmenetileg mindenképpen likviditási gond állhat elő ezeken a településeken.
Fordítva a lovon
Magyarországon 2417 kétezernél kevesebb lakosú településen él valamivel több, mint másfél millió ember, ha az ennél nagyobb községeket is figyelembe vesszük, akkor már a lakosok negyede él kistelepüléseken. Ezek felzárkóztatása már több program célja is volt 2010 óta. Az egyik oldalon önti a pénzt a kormány a falvakba, viszont igen rövid gyeplőn tartja ezeket, hiszen lényegében csak a központban meghatározott feladatokat láthatják el.
Közel kétszáz falu kapott például orvosi rendelők fejlesztésére néhány tízmillió forintot, orvosi szolgálati lakásokra tizenhárom település nyert 230 millió forint körüli összegeket a Magyar Falu Programban. Egyelőre persze nem látható előre, de aligha fognak háziorvosok tömegével beköltözni olyan zsákfalvakba, ahova úttalan utakon lehet eljutni.
Ennél is több pénz jött uniós forrásból: a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatairól már többször is írtuk, hogy a valóban leszakadó Viharsarokban is több település milliárdot meghaladó beruházásokra nyert pénzt. Itt sem rózsás azonban a kép: miközben az elbírálás elhúzódott, az építési költségek megnövekedtek, így hiába nyerték el a jelentős összegeket a falvak, előfordult, hogy a támogatásból nem tudták kigazdálkodni a vállalásuk teljesítését. Sokszor 100 százalék a támogatási arány, vagyis a településvezetők ingyenpénzre számítottak – a projektköltség növekedését azonban nem követte a pályázat, pluszpénzre már nem számíthattak.
A Magyar Falu Programmal sem csak az a probléma, hogy nem feltétlenül hatékony a pénz elköltése, az érintettek maguk sem feltétlenül arra szánnák az állam által rendelkezésre bocsátott forrásokat, mint amire a kormány. Tavaly októberben írt a hvg.hu a program fogadtatásáról, ebben is szó esett arról, hogy nem ez utóbbi volt az első program a vidék felzárkóztatására, és arról is, hogy a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége összeállított egy programcsomagot arról, hogy és mire kellene költeni a pénzt. A tömegközlekedés helyi igényekhez igazításán túl, az itt élő fiatalok informatikai képzésén, mentorálásán túl is vannak ebben ötletek, de egyelőre úgy tűnik, hogy a temetők és orvosi rendelők felújításáig jutottunk.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete, a FAO éppen a napokban jutott arra Budapesten, hogy Európában is gondot jelent a vidék elnéptelenedése, egyre több ugyanis az idős és a munkanélküli fiatal. Raskó György agrárvállalkozó, volt MDF-es politikus, egykori agrárállamtitkár mégis hiába kilincselt azzal a programjával, hogyan lehetne a képzetlenebb fiataloknak lehetőséget adni vidéken. Vajta helyet is adna a programnak, de közben azért a polgármester azt is megjegyzi: "felejtsük el, hogy mellettünk fognak gyárat építeni". Térmeg György szerint utat, tömegközlekedést kellene biztosítani, hogy a falvakból gyorsan el lehessen jutni a munkahelyekre – egy másik településre.
