Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Becsapottnak érzi magát több tízezer takarékszövetkezeti kistulajdonos, akiket úgy fosztanak meg a részjegyüktől, hogy a szövetkezetekből összegyúrandó nagybankba nem tudnak beszállni. Vida József elnök azt állítja, ami itt zajlik, nem rablás, hanem kényszerpálya.
Az ország csúcsvállalkozója, Mészáros Lőrinc kínosan ügyel arra, hogy a tőzsdén jegyzett vállalataiban bennmaradjanak a kisbefektetők, akik hol felülnek az árfolyamhullámra, hol elszenvedik az áresést, de legalább látszólag közös hajóban ülnek a főrészvényesekkel. Nem így a takarékszövetkezeti szektorban, amelynek átalakítását – a Mészárossal szintén ezer szálon összekapcsolódó, például a gázmester tőzsdei holdingjában igazgatósági posztot nyerő – Vida Józsefre bízták. Ő a vezetője és egyik jelentős tulajdonosa a tavasszal három takarék összegyúrásából alakult új Takarékbanknak, amely – mint azt a hét elején megszavazták – október végén lenyeli a maradék 11 takarékszövetkezetet is; így válik a magyar piac egyik legnagyobb pénzintézetévé. Főként vidéki lakossági és agrárgazdálkodói ügyfélkörével jól kiegészíti a NER rendszerébe tartozó, inkább a nagyvállalatokra építő, elit MKB Bankot és a várhatóan szintén kormányközeli kezekbe privatizálandó, a kisvállalkozói és fogyasztási hitelezésben erős Budapest Bankot. A piaci pletykák szerint ők mindnyájan egy nagy bankcsoport részesei lesznek.
Csalódnak azonban azok a kis részjegyesek, akik – ha nem is értik a hatalmasok nagy ívű koncepcióját – szeretnének ebben a sztoriban részt venni. Jóllehet valamennyi érdekelt szövetkezeti hitelintézet tagsága megszavazta a többlépcsős egyesülési folyamatot, most sokan háborognak, hogy totálisan kifosztják őket: sem a múltbéli, sem a jövendő haszonból nem kapnak egy fillért sem. Aki ugyanis be akar szállni az új nagybankba, az legkevesebb tízmillió forinttal teheti azt meg, márpedig a többségnek álmában sincs ennyije.
A tipikus szövetkezeti kistulajdonosnak csupán egy tízezer forintos részjegye van.
Így az új banknak a továbbiakban is Vida József és a vele együttműködő nagyvállalkozók lesznek a meghatározó tulajdonosai. Más kérdés, hogy a bank alapszabálya szerint a közgyűlés dönthet új, tízezer forintos névértékű részvények kibocsátásáról az alaptőke maximum 5 százaléka erejéig. Ám ezt egy megkülönböztetett tulajdonosi körnek szánják, amely szavazati és osztalékelsőbbségi jogokat is kap majd.
A jelenlegi részjegyesek többségének csak arra van lehetősége, hogy belépjen egy új képződménybe, az úgynevezett Takarék Egyesült Szövetkezetbe, amely az ígéretek szerint a klasszikus demokratikus alapelvek szerint működik majd. Tulajdonos lesz a nagybankban és osztalékot kap tőle, amit – a mostanában trendi közösségi banki mintára – nemcsak hazavihetnek, hanem jótékony célra, például játszótérépítésre is fordíthatnak a tagok.
Joga lesz arra is, hogy tisztségviselőket küldjön a kipusztuló szövetkezeti hitelintézetek fennmaradó integrációs szervezetébe, amely felügyeli az új bank ténykedését. Azoknak a gazdag részjegyeseknek, akik az új Takarékbank részvényesei szeretnének lenni, kötelező is lesz belépni az egyesült szövetkezetbe, méghozzá legalább egymillió forinttal (e nélkül nem lehetséges a banki tulajdonlás). A többiek pedig úgy lehetnek az egyetlen leendő szövetkezet tagjai, hogy a mostani részjegyüket becserélik az újra. A cserearány takarékszövetkezetenként eltérő.
S bár Vida szerint ez a fajta modell több nyugat-európai országban – például Hollandiában – bevált, a szegény magyar részjegyesek számára nem lesz feltétlenül vonzó. Az elmúlt 5-6 évben, amióta az Orbán-kormány egyetlen kötelező, központból irányított akolba terelte be a korábbi 120 takarékszövetkezetet, nekik már nem volt sem rálátásuk, sem befolyásuk az eseményekre, számukra a szövetkezeti demokráciának, az érdemi részvételnek rég vége szakadt. Így a leendő egyesült szövetkezet is jó eséllyel a módosabbak játéktere lesz.
Névértéken kifosztva?
Nemcsak kirekesztve, hanem a magáénak hitt vagyontól megfosztva is érezheti magát az, aki mindezek után úgy dönt, hogy kiszáll az egészből, és visszakéri a részjegye ellenértékét. A kötelező integrációt szentesítő, 2013-ban született törvény ugyanis hátrányosabb helyzetbe hozza a szövetkezeti hitelintézetek tagjait, mint a más típusú szövetkezetek tulajdonosait. Míg ugyanis a polgári törvénykönyv szerint a tagokkal a rájuk eső saját tőkéből (leegyszerűsítve a vagyonból) kiindulva kell elszámolni, a szövetkezeti hitelintézetek tagjainak csak a részjegyük névértéke jár, azaz tízezer forint. És az is csak akkor, ha a kifizetése nem veszélyezteti az adott pénzintézet biztonságos tőkeellátottságát. Vida József a hvg.hu-nak adott exkluzív nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy
félrevezető logika a saját tőke tulajdonosok általi hazavihetőségéből kiindulni.
Mint mondja, a takarékszövetkezet részjegyét „az egész világon névértéken lehet visszaváltani, a vagyonnövekedést nem lehet a szövetkezet kárára kivenni”. Csakhogy, itt a tagok nem önként lépnek ki tovább élő takarékokból, hanem kényszerből, mivel a szövetkezetekből egyetlen új, részvénytársasági formában, azaz egészen más logika szerint működő bank alakul.
Sőt, talán még örülniük is kellene annak, hogy legalább a tízezer forint fix. Vida nyilatkozatából ugyanis az is kiderül, hogy kényszerpályára kerültek, és ami történik, az a létező legjobb megoldás a kistulajdonosoknak is. Az egyesült szövetkezeti tagságról például azt írta kérdéseinkre, hogy az oda „belépő részjegyesek így nem a korábbi, sok esetben egyedül már most is életképtelen takarékszövetkezetek tulajdonosai lesznek, hanem az összes takarékot magába olvasztó, országos, tőkeerős és versenyképes bankéi”.
Roppant súlyos kijelentés ez. Emlékezetes, hogy a takarékokat 2018 elején 12 nagyobb, közös informatikai rendszerre állított pénzintézetté gyúrták össze. Mielőtt ez megtörtént volna, Vida a HVG hetilapnak adott interjújában azt mondta: „az egyesülések révén 12 regionális, tőkeerős, egységes termékeket kínáló takarék jön létre”. Ezek a papírforma szerint rendben is voltak, de Vida szavaiból most úgy tűnik, hosszabb távon a takarékszövetkezet mint olyan Magyarországon nem életképes, annak ellenére sem, hogy az integrációs szervezetben több mint százmilliárd forint, az államtól kapott biztonsági tartalék lapul. Vida a hvg.hu-nak leszögezte, őszinteségével nem szeretné elriasztani a tagokat, de el kell mondania, hogy a takarékszövetkezetek 2018-ban nulla körüli eredményt értek el (míg az egész Takarék-csoport 12 milliárdos adózás előtti eredményről számolt be), 2017-ben pedig veszteségesek voltak, miközben a versenytársak ezekben az években rekordprofitokra tettek szert.
Ha pedig ez így van, akkor a részjegyek pár év alatt valóban elértéktelenedhettek volna, még ha ez nem is vigasztalja azokat, akik most kisemmizve érzik magukat. Elgondolkodtató mozzanat mindenesetre ebben a folyamatban, hogy mennyire hatékonyan költötték el a pénzeket, hiszen miután tízmilliárdokat öltek digitális fejlesztésekbe – s e pénzesős bizniszbe Mészáros is beszállt –, a fiókok jelentős részében az ügyfelek máig nehézkes, nem egyszer manuális ügyintézéssel szembesülnek. Hogy baj van, azt persze feltehetően már akkor is tudták, amikor a megelőző összevonásokat végrehajtották, ennek ellenére csak 2018 végén jelentették be, hogy a végállomás a szövetkezeti hitelintézeti formáció megszüntetése, egy nagy kereskedelmi bank felépítése, ami Vida szerint az egyetlen járható út számukra.
Az új Takarékbank – ami a B3 Takarék, a Mohácsi Takarék Bank és a Pannon Takarék Bank egyesülése – első körben 46 milliárdos jegyzett és 49 milliárd forintos saját tőkével állt fel a tavasszal. De csak azért, mert a régi MTB Takarékbank (a takarékszövetkezetek eddigi ernyőbankja, aminek ma már közvetve szintén Vida az egyik legnagyobb tulajdonosa) közel 40 milliárdnyi tőkét pumpált bele. Az október végére lezavarandó további beolvadások után pedig a nagybank jegyzett tőkéje várhatóan 100 milliárd, a saját pedig 140 milliárd forintra nő. Az alaptőkéből tízmilliárd körüli lenne az egyesült szövetkezet része. A takarékszövetkezeteken kívül az egykori FHB Kereskedelmi Bankot is beolvasztó új pénzintézet 2300 milliárd forintos mérlegfőösszegével, 1200 milliárdnyi hitel és 1800 milliárdnyi betétállományával, megmaradó 750 fiókjával a legnagyobb magyarországi bankok közé emelkedik, az OTP-hez azonban egyelőre sem méretben, sem tőkeerőben nem mérhető.
Ráadásul korai lenne mérget venni a nagybank sikerére, hiába kalkulál Vida öt éven belül a lakossági és vállalati üzletágban egyaránt tíz-tíz százalékos piaci részesedéssel és stabil nyereséggel. A részjegyesek tízmilliós befektetési minimumát ugyanis a tőkebevonás szándékán túl épp az indokkal írták elő, hogy „a hagyományosan konzervatív befektetőnek minősülő részjegy-tulajdonos tagokat megóvja attól, hogy kellő szakmai ismeret hiányában a biztos megtakarításukat nagykockázatú részvénnyé változtassák. Ezt csak a jelentős megtakarítással rendelkező, emiatt a mindennapi életszükségletek kielégítését nem veszélyeztető tagok számára nyitja meg a Takarékbank”. Szép dolog, hogy a vezetők meg akarják óvni a pénzvilágban járatlan, egyszerű embereket a bukástól, de talán e döntést rájuk kellene bízni. Ha valaki a maga tízezer forintját fel akarja tenni az új bankra, miért is nem kap erre lehetőséget? Ettől még nem ütne be a családi csőd senkinél, viszont hitelesebb lenne az egész történet, a szövetkezeti közösség és tradíciók megőrzése.
