Hvg.hu: Oktogon Ventures néven indítottak közös befektetőcéget, miért?

Fehér Gyula: Hosszú ideje beszélgettünk már róla, hogy azt a tudást és kapcsolati tőkét, ami felhalmozódott nálunk, a piac szolgálatába kellene állítani. Ebben a régióban a meglévő szereplők mellett is van még olyan hozzáadott értékünk, amivel érdemes kiállni.

Hvg.hu: Azt olvastam, hogy magyar milliárdosok, amerikai sikersztorik arcai is csatlakoztak, hányan vannak ebben a cégben és kik ők?

F. Gy.: Most még ketten vagyunk Verával, akik az operatív munkát végezzük teljes munkaidőben, éppen folyik egy kiválasztás, elemzőt keresünk, aki a háttérből segít majd nekünk. Vannak még befektetők, a tágabb ismeretségi körünkből is többen beszálltak, Lakatos Dávid például (a Videoton társtulajdonos és társvezető Lakatos Péter fia, akinek startupját a Dropbox vásárolta fel – a szerk.).

Pistyur Vera: Gerendai Károly is ilyen szereplő, és sokan mások, akik szeretnének a háttérben maradni.

F. Gy.: Közös ebben a körben, hogy hisz abban, ezeknek a cégeknek van keresnivalójuk a piacon, és szeretné, ha ebből a régióból, illetve mondhatjuk, hogy Magyarországról, több sikertörténet jelenjen meg a világon. Ez az, amiért dolgozunk.

Fazekas István

Hvg.hu: Hány országban gondolkodnak?

P. V.: Nyolcban. A nevünkben is benne van, az Oktogon olyan teret jelöl, aminek nyolc szöge van, nyolc szög, nyolc ország: Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Horvátország, Szlovénia. Lassan az elmúlt egy évtizedünk arról szól, hogy globális közegben mozgunk, mindketten megfordultunk mentorként is, zsűritagként is különböző regionális startupversenyeken, közben épült egy olyan kapcsolatrendszerünk, aminek köszönhetően hozzáférünk a piacokhoz, azokhoz a megbízható és hiteles szereplőkhöz, akik valamiféle iránymutatást adnak, hogy merrefelé, kiket keressünk.

Hvg.hu: Vannak már esetleg cégek, amelyekbe be is szálltak?

F. Gy.: Ketten kaptak eddig tőkét, az egyik a Bitrise, a másik a Recart, mindkettő budapesti, szoftvert ad el, fő piaca az USA, és több millió dollár a bevétele. Nagyon komoly növekedést érnek el hónapról hónapra.

Hvg.hu: Az véletlen, hogy az első két nyertes a tech-szektorból jön, vagy csak és kizárólag ezen a téren keresgélnek?

F. Gy.: Nagyon szűk szektorális megkötés nincsen, az biztos, hogy a technológiának az adott üzlet középpontjában kell lennie. Az ugyanis a tapasztalatunk, hogy nagy előnyt a versenytársakkal szemben a technológia révén lehet elérni. Ha megnézzük a kiskereskedelmet vagy az interneten keresztüli médiaszolgáltatásokat, olyan cégek vezetik a növekedést, amelyek a technológiát jobban eltalálták, mint a többiek. Ráadásul az is nagyon fontos, hogy az üzleti modell képes legyen évről évre több tízszeresére nőni. És ezt akkor könnyű elérni, ha a fő termék valamilyen internetalapú megoldás, nem pedig olyan, amit tárolni, mozgatni kell. 

P. V.: A szektorválasztásnál az is fontos szempont, hogy van-e benne tapasztalatunk, van-e róla ismeretünk. Amiről nincs, azt meghagyjuk másoknak. Csak azért, mert egy lehetőség izgalmasnak tűnik, még nem biztos, hogy belevágunk. Nyilván lehetnek kivételek.

Fazekas István

Hvg.hu: Min múlik, hogy ki mennyi pénzt kaphat?

F. Gy.: A cégünk méretéből adódóan van egy tól-ig terjedő határ, tipikusan a pár tízezertől a másfél millió euró körüli összegig tudunk mozogni egy cégben. Függ attól, hogy milyen stádiumban van a cég, van-e ügyfélköre, bevétele. Nyilván az is meghatározó, hogy az üzlet reálisan mennyi pénzt tud használni arra, hogy növekedjen, és hogy csak mi vagyunk a befektetők, vagy egy másik, már meglévő befektető mellé szállunk be kisebbnek, ahogyan például a Bitrise-ban tettük, ilyenkor nagyságrendi lehet a különbség.

Mi korai fázisban szállunk be, ezeknek a cégeknek a többsége később még von be tőkét, az a pénz, amit mi adunk általában 1-2 évig finanszírozza a növekedést. Ha sikerül elérniük a további dinamikus bővülést, jöhet a következő kör, érdemes további befektetést bevonni, amiben szintén szándékozunk részt venni a jó cégek esetében.

P. V.: Mire az eldől, hogy befektetünk-e vagy sem egy cégbe, már hónapokig ismerkedtünk. Sokszor fordul elő az is, hogy ha látunk egy céget és érdekesnek találjuk, akkor nem rögtön befektetőként, hanem egy ideig mentorként csatlakozunk, amíg el nem dől, hogy van-e kémia közöttünk, vagy sem. A befektetői kapcsolatra nem véletlenül szokták sokszor azt mondani, hogy kicsit házasságjellegű, nagyon nem mindegy, hogyan tudunk együttműködni. Hónapokon, de akár éveken is múlhat egy ilyen kapcsolat. Van arra is példa, amikor nem tudjuk, mi lesz, egy ideje nézegetjük a céget, a szereplőket, de még nem dőlt el, befektetésre érett-e az a cég. Ha viszont komolyra fordul a történet, akkor a befektetést megelőzi egy alaposabb átvilágítási időszak, ami a pénzügyeken át a jövőbeli tervezésig mindenre kiterjed.   

Hvg.hu: Azt hogyan lehet elérni befektetőként, hogy növekedjen a vállalkozás, és közben a tulajdonosa se kényelmesedjen el?

F. Gy.: Az alapítók motiváltak, hiszen mi minden esetben egy kisebbségi tulajdonrészt kapunk a befektetésünkért cserébe, nem is akarunk többségbe kerülni. A pénzt pedig nyilvánvalóan nem a tulajdonos kapja, a cégbe kerül működőtőkének. Az alapító számára ez egy nagy lehetőség, hogy a friss tőke segítségével komolyan megnövelje cége és azon keresztül a saját részesedése értékét, mindannyiunk közös érdeke, hogy ez megtörténjen.

P. V.: Épp az imént említett hosszú ismerkedési szakasznak adott esetben az is az értelme, hogy az alapító csapatról kiderüljön egy csomó minden. Nagyon fontos kiválasztási szempont, hogy valakibe belelátjuk-e annak a képességét, hogy folyamatosan tud változni, fejlődni, ha ez hiányzik, az vörös zászló tud lenni egy befektetésnél, és azt mondjuk, hogy ugyan lehet izgalmas az a technológia vagy az a termék, de a befektetés mégsem fog megvalósulni, mert nem látjuk az alapítókban és a csapatban a növekedési lehetőséget. 

Fazekas István

Hvg.hu: Mi számít még vörös zászlónak, min úszhatnak el befektetések?

F. Gy.: Számít, hogy a piac, amin a cég működik, bővülőben vagy szűkülőben van-e. A termék, a megoldás vagy a modell, amire alapul a vállalkozás, kellően skálázható-e, tehát elhisszük-e róla, hogy plusztőke segítségével gyorsabban tud növekedni. Vannak szubjektív szempontok is: az alapítók személye számunkra mennyire hiteles, a beszélgetések során mennyire érezzük őket transzparensnek, mennyire vannak tisztában azokkal a kihívásokkal, amelyek ott vannak minden üzletben, képesek-e a kihívásokra megfelelő válaszokat adni, mennyi kitartás és elszántság szorult beléjük, hogy végig csinálják azt a tipikusan 5-10 évet, ami vár rájuk, és aminek még nagyon az elején vannak. Ez egy elég kemény dolog tud lenni, ami nem a kevésbé kitartó emberekre van szabva, ide keljfeljancsi mentalitás kell.

P. V.: Önmagában az, hogy kitartók, nyilván nagyon fontos, de kitartani a hülyeség mellett, az nem vezet sehova, ezért az önreflexiót és a tanulási hajlandóságot hoznám még két olyan érdemnek, ami kulcsfontosságú.

Hvg.hu: Akikkel találkoznak, azokban mindez megvan? Az első magyarországi startup generációhoz képest milyen a mostani?

F. GY.: Fiatal, csillogó szemű emberek (nevet).

P. V.: Karakter tekintetében szerintem nem nagyon van változás. Abban viszont nagyon, hogy eltelt közben 10 év, és amikor Gyuláék kezdték, volt olyan helyzet, hogy meg kellett nézniük a Google-ban, mit jelent a startup. Ez azóta megváltozott, akikkel ma találkozunk, nagyon sok szempontból már másképp kapcsolódnak a világhoz. A mi generációnk egy részének értelmezni kellett, és megszokni ezt a globális, lokális kettősséget. A mostani generáció sokkal nyitottabb a világra, és bele is született egy nyitott Európába, ugyanakkor még mindig vannak kihívásai.

F. Gy.: Az biztos, hogy globálisan üzletelni soha nem volt olyan könnyű és akadálymentes, mint ma. Nyilván még mindig találni országokat, adórendszereket, ahol vannak korlátok, de ezek a világtörténelemben szerintem soha nem voltak olyan alacsonyak, mint ma.

Hvg.hu: A globális üzlet itt elengedhetetlen?

P. V.: Nem is foglalkozunk olyan szereplőkkel, akik azzal kezdik, hogy én először kipróbálom a magyar piacon, majd megnézem, hogyan megy a többin. Bizonyos iparágakban, szolgáltatásokban vagy termékekben ez teljesen rendben van, abban, amit mi keresünk, nem. Nekünk az kell, aki az első naptól fogva azt gondolja a saját termékéről, hogy azzal a világpiacon fog versenyezni.

Hvg.hu: És meddig dédelgesse a világpiacra szánt az ötletét, meddig érdemes?

P. V.: Ha valaki évekig nem találkozik a külvilággal, csak dédelget egy sötét szobában, akkor elmegy mellette a dolog.

F. Gy.: Sok ilyen van egyébként, és olyan is, hogy valaki kimegy az ötletével a piacra, évekig változtatgat rajta, próbálkozik, és csak 2-3 évvel az indulás után, az üzleti modell megváltoztatásával talál egy olyan piaci rést, ahol az ötlet tényleg működik. Ezzel nincs baj, azzal viszont igen, ha valaki évekig csak magában dolgozik, ahelyett, hogy kitenné a piacra a termékét, és megnézné, adott esetben miért nem működik, és mit tudna tenni, hogy ne így legyen. 

Fazekas István

Hvg.hu: A közös befektetési cég amerikai és európai is egyben, miért volt erre szükség?

F. Gy.: Vannak amerikai tulajdonostársaink is, és az ő adózási szempontjukból fontos, hogy legyen egy amerikai struktúra.

P. V.: És nyilván vannak európai tulajdonostársaink, akiknek meg a másik rendszer előnyösebb, ezért egyértelmű volt, hogy ebben a kettősségben indulunk.

F. Gy.: Egyébként nagyon sok hasonló cég így jött létre, nem mi találtuk ki.

Hvg.hu: Azon túl, hogy amerikaiak jelennek meg tulajdonostársként, a szemléletük is megmutatkozik?

F.Gy.: Persze. Én magam is amerikai befektetőkkel szocializálódtam, illetve Vera is olyan cégekkel dolgozott, ahol amerikai nagybefektetők vannak.

P. V.: Ebből a szemléletből óhatatlanul rajtunk keresztül is sok jön át.

F. Gy.: Ránk jellemző az a fajta kockázati portfóliószemlélet, amit amerikai befektető cégeknél látni: egy-egy vállalkozás esetében nagyobb kockázatot is bevállalnak, amit portfóliószinten egyenlítenek ki, azzal, hogy több cég van, amelyik egyenként lehet, hogy az átlagosnál kockázatosabb, de egy esetleges siker esetén a hozam is sokkal nagyobb az esetükben. Minket nem azok a cégek vonzanak, ahol kis kockázat mellett el lehet érni két-háromszoros hozamot, hanem azok, ahol nagy kockázat mellett akár százszoros is lehet a hozam öt-tízéves távon.

Hvg.hu: Ha ez az amerikai szemlélet, melyik a magyar?

F. Gy.: Mi ezt ismerjük (nevet).