Több modellt is megvizsgáltak, és megállapították: a gazdag államok, amelyek döntő többsége a hűvösebb éghajlatú régiókban van, jól jártak a felmelegedéssel. Míg a szegény országok, amelyek zöme sokkal közelebb van az Egyenlítőhöz, pórul jártak. A szakadék a klímaváltozással csak tovább nőtt a gazdagok és a szegények között.

Nigéria -29%, Norvégia +34%

Ekkora hatással volt a két ország esetében az egy főre jutó GDP alakulására a klímaváltozás 1961 és 2000 között (a tanulmány készítői ezt az időszakot vizsgálták). Vagyis ha nincs globális felmelegedés, akkor az egy főre jutó norvég GDP növekedése 34%-kal lett volna alacsonyabb, a nigériai pedig 29 %-kal magasabb ebben a negyven évben.

 De vegyünk egy másik példát, Indiáét. Az 1,3 milliárd lakosú ország mínusz 30%-ot könyvelhet el a klímaváltozás miatt az 1961–2000-es időszakban. A válasz arra a kérdésre, hogy mi volt ennek az oka, viszonylag egyszerű: a hőség szinte elviselhetetlenné válik az Egyenlítő környékén egyes hónapokban, vagyis a földművelés és az állattenyésztés jóval nehezebbé, esetenként egyszerűen lehetetlenné vált. Közben viszont a népesség ugrásszerűen növekedett, hála az egészségügy javulásának a világ minden részén. Míg a fejlett államokban a gyerekek száma csökkent, addig Afrikában és néhány ázsiai országban nem ez a helyzet. Továbbra is sok gyerek születik, és a döntő többségük már fel is nő. A gazdaság viszont nem képes felszívni a fiatal munkaerőt. De akkor miért születik mégiscsak oly sok gyerek? Egyrészt vallási okból, másrészt pedig azért, mert a szegény országokban nincs társadalombiztosítás a lakosság jelentős része számára. A szegények így csakis a nagy családban bízhatnak. Így viszont az egy főre jutó GDP akkor is lassabban növekszik, ha a gazdaság prosperál, mert a népesség növekedése elviszi a haszon nagy részét.


A gazdag államok vígan felhasználhatták a kőolajat és a földgázt energiatermelésre, illetve autózásra, hiszen korábban semmiféle korlátozás sem volt. Most viszont van, és ez hátrányosan érinthet sok szegény országot, mely nem rendelkezik megújuló energiaforrásokkal. Ráadásul a hőmérséklet emelkedése a gazdagabb államokban előnyös a társadalom és a gazdaság számára, hiszen kevesebbet kell fűtésre költeni. A szegény országokban viszont a hőség növeli a kiadásokat, mert csakis légkondicionálással lehet elviselni a klímaváltozás következtében fellépő hőséget. Ezzel a kettős hatással  magyarázza a New York Timesban Marshall Burke professzor, aki Noah Diffenbaugh-val együtt tanulmányt közölt erről, hogy a szakadék a szegény és a gazdag országok között növekedett a klímaváltozás következtében is az elmúlt évtizedekben.