Bármely fél szünteti meg a munkaviszonyt felmondással, a felmondási idő számításának nagy jelentősége van. Ennek a tudnivalóit gyűjtötte össze az Adózóna.
A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő mértéke 30 nap. Kivétel ez alól, ha a munkaszerződés vagy kollektív szerződés azt ennél hosszabb tartamban állapítja meg. Ha a munkáltató él felmondással, a 30 nap a munkaviszonyban töltött idő arányában meghosszabbodik. Ha pedig a dolgozó beteg vagy a beteg rokonát ápolja, nem kezdődik el a felmondási idő.
Nem egyedi eset, hogy a munkavállaló a munkáltatói felmondás közlését követően, másnaptól „beteg lesz”. Ebben az esetben azonban nem érvényesül a fenti kivétel, ilyenkor a keresőképtelenségnek már nincs halasztó hatálya.
Ha a felmondási idő alatt bármely fél olyan magatartást tanúsít, mely lényeges kötelezettségszegésnek minősül vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi, a munkaviszony a felmondási idő alatt is megszüntethető azonnali hatályú felmondással. Ekkor a korábban már közölt felmondáshoz nem fűződik jogkövetkezmény, a munkaviszonyt az azonnali hatályú felmondás szünteti meg.