A fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is – ettől tart az európai szilikonipar amiatt, hogy különösen veszélyes anyagnak nyilvánították az anyag gyártásának alapvető összetevőit. Az Európai Vegyianyag-Ügynökség a napokban közölte döntését, amely egy iparági konzultációt zárt le.

A márciusban indult egyeztetés egy német javaslat alapján arról szólt, hogy az EU vegyi anyagokat regisztráló rendszerében, a REACH-ben sorolják-e az úgynevezett különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) közé a szilikon gyártásakor felhasznált sziloxátokat. Ha így történik, akkor nem csak a felhasználóknak kell bejelentkezniük a REACH-be, de magukat a vegyületeket is engedélyeztetni kell. Pierre Germain, az ágazatot képviselő Silicones Europe ernyőszervezet főtitkára szerint ez nem csak az európai szilikongyártást vetheti vissza, de a kontinensen zajló fejlesztéseket is, miközben a világ többi részén gondtalanul folytathatják a gyártást, hiszen sem az amerikai, sem például a kanadai hatóságok nem korlátozzák az anyag használatát.

Fontos azonban, hogy az uniós szabályozók figyelmét nem maga az igen széles körben használt szilikon keltette fel, hanem azok a vegyületek, amelyeket a gyártásakor hozzátesznek. Egészen pontosan három sziloxánról van szó, amelyeket az ipar D4, D5 és D6 néven emleget. Ezek nem csak az autógumikban vagy a napelemekben találhatók meg, de a bőrre kerülő kozmetikumokban is – ám elsősorban nem amiatt tartják a környezetvédők aggodalmasnak a használatukat, mert ártalmasak lennének az emberi szervezetre, hanem mert az anyagok szennyezhetik a levegőt.

Méghozzá az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) egy tanulmánya szerint a korábbinál becsültnél súlyosabb mértékben. A Bloomberg által idézett kutatás szerint a szerves illékony vegyületek (VOC) a nagyipari felhasználáshoz hasonló mértékben kerülnek a levegőbe a háztartásokban alkalmazott vegyszerekből – tisztítókból, kozmetikumokból – is. Utóbbiak környezetterheléséért pedig a szilikont tartalmazó anyagokhoz adagolt sziloxánokat teszik felelőssé.

Hogy kerül a szilikon a samponba?

A szilikonos sampon nem új dolog, azt már három évtizede kifejlesztette a kozmetikai ipar, amely azóta számtalan területen alkalmazza ezt az anyagot. A szilikonban található D4 és D5 járul hozzá ahhoz, hogy a szerek selymessé, csillogóvá tegyék a hajat, a nagyobb vizskozitás miatt vékonyabb rétegben tudják fedni a bőrt, de a vízálló dekorkozmetikumok nehezebb lemoshatóságukat is ennek az anyagnak köszönhetik, a mosószereknél pedig a nagyobb hatásukat.

A NOAA egy kutatója a Bloombergnek arról beszélt, hogy a D5 koncentrációja jelentősen megnövekedik a levegőben a reggeli órákban – éppen akkor, amikor az emberek a szilikonos samponnal hajat mosnak, vagy magukra kennek szilikont tartalmazó testápolót vagy izzadásgátlót.

Különbséget kell azonban tenni a samponok és például a szempillaspirálok között – emeli ki Pierre Germain, és emlékeztet: a brit hatóságok, majd az EU is csak előbbiek esetében ítélte aggasztónak a sziloxánok használatát.

Az EU-ban januárban fogadták el és 2019 végén, 2020 elején lép hatályba az a rendelet, amely a D4 és a D5 használatát is korlátozza a kozmetikumokban, de csak azoknál amelyeket lemosunk. Ilyen például a sampon – a testápolók viszont már nem, mivel az anyag már az előtt elillan, hogy vízzel érintkezne a kezelt bőrfelület, tehát nem kerül a szennyvízhálózatba a D4 vagy a D5. A Biorius tanácsadó cég szerint a rendelet a piaci szegmens 5 százalékát érinti.

Az EU nem tiltja a használatot: a rendelet azt mondja ki, hogy a szerek tömegének legfeljebb 0,1 százalékát teheti ki a sziloxán. Ez azonban a gyakorlatban egyenlő a tiltással – áll a januárban életbe lépett rendelet indoklásában, amely így fogalmaz: az említett anyagoknak ennél sokkal nagyobb koncentrációban kell jelen lenniük a lemosandó kozmetikai termékekben ahhoz, hogy rendeltetés szerinti funkciójuknak eleget tehessenek.

Pierre Germain ezt elfogadja, bár vitatja a környezetvédőknek azt az állítását, amely szerint nem csak a környezetet szennyezik a sziloxánok, de a szervezetben is felhalmozódnak. Mint mondja, a bioakkumulatív tulajdonságokat csak laboratóriumi körülmények között tudták kimutatni, ahol például mások a fényviszonyok, mint a szabadban.

Légzsák nélkül még veszélyesebb

Az Európai Bizottság mégis erre hivatkozik, amikor a korlátozást kiterjesztené azokra a szerekre is, amelyek a bőrön maradnak. Erről egyelőre még a javaslat sem született meg, de az Európai Vegyianyag-Ügynökség mindenesetre arra jutott, hogy a három sziloxánt (D4, D5, D6) – mint a szervezetben felhalmozódó és mérgező anyagot – sorolják az úgynevezett különös aggodalomra okot adó anyagok körébe.

Az anyagok betiltását követelte még 2017 elején 31 környezetvédő szervezet is. Ők az iparág kutatási eredményeit vitatják, amelyek szerint az anyagok által okozott környezetszennyezés elhanyagolható kockázatot jelent.

AFP / Arno Burgi

„Légzsák nincs szilikon nélkül. Nézzük meg, mi a veszélyesebb: ha egy autóban nincs légzsák, vagy ha a légzsákba kerülő szilikon előállításakor veszélyes anyag kerül bele?” – érvel a szakember, amikor arról kérdezzük, miért tátong szakadék a gyártók és a környezetvédők véleménye között. Pierre Germain szerint különbséget kell tenni a kockázatos és a veszélyes között – és azt is hozzáteszi, hogy a LED-lámpáktól az elektromos autók akkumulátoráig számos olyan szilikonos termék van, amely önmagában is hozzájárul a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mint mondja, átlagosan kilencszer annyi káros anyagot lehet megtakarítani a szilikon használatával, mint amennyi a gyártásakor felszabadul. Egy esetleges tiltás így végső soron a környezetterhelés szempontjából is hátrányos lenne – teszi hozzá.