600 forintos lángos, 900 forintos literes üdítő, fizetős strand és parkoló – erre számítson, ha a Balatonnál nyaral.
Meglepte a balatoni településeket a korán jött nyár, míg e hét hűvösebb ideje be nem ütött, ők kétségbeesetten próbálták utolérni magukat a strandokon és a szállásokon egyaránt. A tó környékén eddig sem volt olcsó a nyaralás, idén még többe fog kerülni: a vízparti lángossütők, büfések és szállásadók is átlagosan 10 százalékos drágulást ígérnek. Egy hónap van még a szezon kezdetéig, körbenéztünk, hogy mire számíthatunk még.
„Tavaly augusztus 2-án hagytak faképnél” – érzékeltette Somogyi István, hogy mennyire rizikós ma büfésnek lenni a Balatonnál: a szezon kellős közepén maradt konyhások nélkül. Idén a Jófogás.hu-n hirdet, kisegítőket keres a boglári strandra. Többször gondolta, hogy végre megvan a csapat, aztán kiderült, mégsem. „A munkaerő-közvetítő most is idejött, szerződést kötöttünk, embert viszont egyet se küldött” – panaszolta. Óránként 1200 forintot fizetne, szállást, háromszori étkezést adna.
Munkaerőhiánnyal küzd Kétszeri Csilla is. 13 éve van büféje a balatonszárszói strandon, most arra vár, hogy elkezdődjön a nyári szünet, mert a 2 hónapos szezonra a diákokon kívül másokat úgyse nagyon talál. „Melléjük viszont kellene még 2 idősebb ember is, akik takarítanának utánuk. 17 éves gyerekeket nem tehetek be lángost nyújtani, sütni, marad a kisegítő munka” – mondta.
A büfések nemcsak arra panaszkodtak, hogy nincs, aki dolgozzon, hanem arra is, hogy kevés a bevétel, magas a bérleti díj és drága az alapanyag.
„Itt nincsenek vastag bizniszek” – avatott be Vécsei Mihály. Övé a Süsü büfé Balatonszárszón. „Kezdetben telitalálatnak tűnt, Csukás István Balatonszárszón lakik, és ez egy családi strand. Ma már tudom, hogy ebből multimilliomos nem leszek. Az, amit itt keresek, arra elég, hogy kihúzzam a következő szezon kezdetéig, áprilisig, májusig” – magyarázta. A szomszédos büfé bérlője így érvelt: „ha ez nem lenne, mehetnék Székesfehérvárra vagy Siófokra dolgozni, havonta 150 ezer forintért, de 53 évesen már nem nagyon kapkodnának utánam. Marad ez”.
Azt mondták, „pengeélen táncolnak” az alkalmazottak, az árak és az időjárás miatt. A balatoni szezon június közepén kezdődik, és augusztus 20-án ér véget. „Erre összpontosítunk, ebben a másfél hónapban keressük a pénzüket, és elég 2-3 esős hétvége, hogy mindent tönkretegyen” – mondták, és azt is elárulták, hogy büfésnek lenni a Balatonon azért még mindig megéri: a szezon végén átlagosan 3-4 millió forintot félretesznek a következő szezonra, ebből fizetik a bérleti díjat és az árukészletet, és még így is marad annyi pénzük, hogy 8 hónapig otthon lehetnek.
Drágább lesz a lángos
„Kész rablás” – mondta egy asszony, és látva az árakat elsétált a balatonboglári strand egyik büféjétől. A vízparti lángossütőkről, büfésekről évtizedek óta azt tartják, hogy másfél hónap alatt akarnak meggazdagodni. „Én nem ez a kategória vagyok” – jelentette ki egyikük, majd hozzátette: „itt a tojás, tojás, a túró, túró, ez pedig pénzbe kerül”.
Az északi part drágább, mint a déli. Míg az utóbbi strandjain 400 forint egy sima lángos, az előbbiéin 600. De találni olyan helyet is, ahol 690, illetve 790 forintot is elkérnek egy lángosért. A palacsinta darabja 250 forint, míg tíz deka hekk 500 forint. A büfések állították, legalább 4 éve nem emeltek árat, idén viszont fognak, 10 százalékos lesz a drágulás. „Sokat nem merünk emelni, elpártolnának tőlünk” – magyarázta az egyik. A déli parton a büfések körében most 600 forint a lélektani határ, efölé nem szeretnének menni egy sima lángosnál. Ami még biztos: az üdítő is marad literenként 900 forint, mert ahogyan egy másik büfés fogalmazott, „hová emeljem még?!”. Az árak között nagy eltérés idén sem lesz, a büfések, ahogyan eddig, úgy a jövőben is egyeztetnek egymással. A drágulás szerintük annak is köszönhető, hogy egyre több Balaton-parti strand és parkoló lesz fizetős.
Balatonszárszón például két éve szednek belépőt a központi strandon, eddig egy felnőtt, teljes árú jegyért 600, egy diákjegyért 200 forintot kértek. Idén a felnőtteknek már 800, míg a gyerekeknek 350 forintot kell fizetniük. Máshol is hasonlóak az árak, ahogyan abban sincs különbség, hogy az öltözőszekrényért, kabinért, napozóágyért, vízibicikliért, csúszdáért, kerékpártárolóért, hangosbemondóért külön fizetni kell. Van, ahol a parkolásért is pénzt kérnek, Balatonfüreden óránként 240 forintot, Balatonföldváron 350-et.
Azok az önkormányzatok, amelyek belépőt szednek a strandokon, azzal érveltek, hogy e nélkül nem futná karbantartásra, felújításra. Költségvetésük tervezésekor úgy számolnak, hogy szezononként nagyjából 20 millió forintot hoz a strandokon a jegybevétel, ezt tudják majd programokra, a part védelmére, építkezésekre költeni. A lángossütők és a vízparti büfések viszont azzal vágtak vissza, hogy 20 százalékkal lett kevesebb a bevételük, amióta fizetősek lettek a strandok. Ördögi kör.
Turista ne jöjjön, csak utalja a pénzt?
A balatoni vendéglátósok másik nagy „ellensége” az időjárás: ettől is függ, hogy van-e vendégük vagy sem. Úgy emlékeznek, 30 éve nem volt példa arra, hogy április végén már strandolni lehessen. Idén lehetett. Volna. Csakhogy szerintük az önkormányzatok, illetve a strandokat üzemeltető cégek nem készültek fel erre. Az egyik büfés a hvg.hu-nak azt mondta, „a polgármester évek óta azért imádkozik, hogy hosszabb legyen a szezon, erre meglepődik, hogy áprilisban jó az idő”. Olyannyira meglepődött, mesélte, hogy „május 1-jén a strandon még nem volt lenyírva a fű, és a lejárókat sem tették le a partra”. „Az az érzésem, itt azt szeretnék, hogy a turista el se jöjjön, csak utalja a pénzt” – tette hozzá. Van olyan strand a tóparton, ahol még a WC-t sem nyitották ki, hiába 22-23°C fokos a Balaton, hiába jelentek meg a fürdőzők.
„Itt már válságstáb alakult” – jelezte a balatonszárszói polgármester, hogy nagy a baj: alig akad olyan ember a településen, aki a strandon a füvet nyírja, a belépőjegyet adja, a szemetet szedje. Eddig közmunkások dolgoztak, közülük azonban „a vendéglátósok elvitték azokat, akik írni-olvasni tudnak” – hadarta. Közmunka hivatalosan június végéig van, utána nem tudni, mi lesz. Dorogi Sándor a hvg.hu-nak azt mondta: „ha minden kötél szakad, akkor az önkormányzati cégnél maradt közmunkásoknak kell majd villámgyorsan a strandra menniük, de akkor a faluban nem marad senki szemetet szedni, virágot ültetni, söpörni”. Az önkormányzat hirdetésben keresi a segítséget, eddig hiába. A polgármester szerint „mindenki menekül a 2-3 hónapos munkától”.
Haladni kell a korral
Szálláskiadóból is kevesebb lett a Balatonnál. „Miután a keletnémetek elmaradtak, más országokból nem jöttek turisták, a magyaroknak pedig nem volt érték a Balaton, sokan lehúzták a rolót” – mesélte az utazási irodai dolgozóból lett apartmanos, Némethné Szabó Magdolna. Úgy látja, alig pár éve kezdtek ismét érdeklődni a Balaton iránt: „újra jönnek a németek, viszont már minőséget kérnek, nem lehet szegfűs ágynemű, tulipános tapéta és rózsás szőnyeg, minimum wifi és medence kell. Sem a vállalkozók, sem a települések nem számoltak azzal, hogy fejleszteni kellene. Sokan nem gondolták, hogy etetőszékre, pelenkázóra igény lenne. Annak van vendége, aki haladt a korral”.
Ezt azonban nem minden vendéglátó ismerte fel a Balatonnál, éppen ezért tele a közösségi média panaszossal. Egyikük, Zeke Erika ezt írta ki az üzenőfalára: „Szeretnénk elmenni nyaralni a Balatonra! A gyerekkel még nem voltunk, valahogy nem jutottunk el oda! Nézegetem az ajánlatokat és kezdek kétségbeesni. A kínálat siralmas. Kifeküdt kanapék, ócska hűtők, rejtett költségek. Szomorú és bosszantó. Dühös vagyok, hogy hülyének néznek, kikérem magamnak!” A hvg.hu-nak azt írta, egy életre elvették a kedvét attól, hogy a Balatonnál nyaraljon. Más a rejtett költségek miatt háborgott, szintén a Facebookon: „ami elsőre szemet szúrt, a 4000 Ft végtakarítás. Ki hallott már ilyen lehúzást?!”.
A szobákat idén átlagosan 3600 forintért, míg a nyaralóházakat 16-18 ezerért kínálják. Ez a korábbihoz képest drágább, és idén még további 10 százalékos áremelkedésre kell számítani. Némethné Szabó Magdolna ezt részben azzal indokolta, hogy az idegenforgalmi adó is magas, „ha mindenki 100 százalékosan bevallaná, nem érné meg a szobakiadás”. Szerinte nyaralónként legalább 15 eurót kellene kérniük ahhoz, hogy legyen miből az adót és a rezsit kifizetni. Azt azért ő is elismerte, hogy a magánszállások tulajdonosai így sem panaszkodhatnak, 8-9 hét alatt összejön annyi pénz, amennyiből megélnek 8 hónapig, a következő szezon kezdetéig.
Ahhoz, hogy valaki kiadhasson egy szobát, egy házat, esetleg egy lakrészt, a jegyzőtől kell engedélyt kérnie. Ezt csak akkor kaphatja meg, ha a nyaralóhely minden, a vonatkozó kormányrendeletben előírt feltételnek megfelel. Némethné Szabó Magdolna szerint ez nem elég, szigorúbb turizmustörvény kellene. A jelenlegiben ugyanis nincs benne, hogy milyen feltételeknek kellene megfelelniük az apartmanosoknak. „Volt olyan szállásadó, aki önálló nyaralót hirdetett 2 kilométerre a parttól, majd kiderült, hogy a ház valójában 100 kilométerre van a Balatontól és a tulajdonos is ott lakik. Most egy ilyen félrevezető hirdetésért senkit sem lehet felelősségre vonni” – mondta. A szigorúbb szabályozáson túl szerinte egységes marketingkampány kellene, és az, hogy az önkormányzatok fogjanak össze a vállalkozókkal, „mert hiába szeretne az önkormányzat bevételt, ha a vállalkozó nem nyit ki, mert nincs kivel”.