Az önkormányzatnak küldött OLAF-levélből egyebek mellett az derül ki, hogy az irányító hatóság a kiírás előtt három nappal megváltoztatta a megtérülési számokat, illetve a záró audittal megbízott, elvileg független cég ajánlatának egyik készítője egy Elios-vezető volt.
Radócz Zoltán szolnoki MSZP-s képviselő kikérte ki az önkormányzattól azt a levelet, amelyet az OLAF küldött a városnak az Elios-ügyben folytatott vizsgálatról. A 2017. októberi keltezésű levél eljutott az Indexhez.
A lap szerint az Európai Unió Csalás Elleni Hivatal részletesen leírta azokat a tényeket és észrevételeket, amelyeket a város két közvilágítási közbeszerzéséről talált, és lehetőséget ad az önkormányzatnak, hogy észrevételeket tegyen ezekkel kapcsolatban.
Szolnokon az Elios KEOP-finanszírozású pályázaton 421 milliót nyert az első ütemben, és 422 milliót a másodikban a közvilágítás korszerűsítésére. Az eredményeket 2013 februárjában hirdették ki, amikor Tiborcz István, a miniszterelnök veje a Green Investments nevű cégén keresztül volt tulajdonos az Eliosban, de tulaj volt még a cégben a Simicska Lajos érdekeltségeihez tartozo E-OS Zrt. és Hamar Endre is – jegyzik meg a cikkben.
A pályázatokban azonban sok volt a gyanús elem. Például az, hogy az irányító hatóság három nappal a kiírás előtt megváltoztatta, milyen megtérüléssel kell számolni a pályázatokban: a költségeket már nem 50 ezer órányi, hanem 100 ezer órára levetítve kellett megadni. Ez a szám elvileg azt mutatta meg, mennyire jó a pályázat ár-érték aránya, ha a lámpák 50 ezer illetve 100 ezer óráig világítanak.
Ez az Eliosnak azért volt kedvező, mert így a pályázata megfelelt az elvárt megtérülésnek, viszont azok az izzók, amelyeket az Elios forgalmazott, nem bírják ennyi ideig: 60-80 ezer óra után kiégnek. Ugyanilyen problémát talált 15 másik pályázatnál is az OLAF, azaz az utolsó pillanatban úgy írták át a megtérülési feltételeket, hogy az Eliosnak jó legyen.
Az is baj volt, hogy a szolnoki pályázatokba nem írták bele a kivitelezés becsült költségét, pedig ez kötelező lett volna. Az önkormányzat csak később küldte meg az irányító hatóságnak a három pályázó indikatív ajánlatait, olyan fájlokban, amelyek a pályázat megírásának dátumára voltak keltezve, de hónapokkal a pályázat határideje után hozták azokat létre.
A projektben a kivitelezési ár megállapításához három cégtől kértek árajánlatot, hogy megállapítsák a kivitelezés piaci árát. Ezt a három ajánlatot viszont az OLAF szerint ugyanaz a személy írta: az egyik 5, a másik pedig 7 százalékkal volt magasabb, mint a „nyertes” ajánlat, de nemcsak a főösszegben, hanem az összes altételben is.
Az OLAF ugyancsak megállapította, hogy a projekt záró auditjával megbízott, elvileg független cég nevében az Elios egyik vezetője készítette elő a szerződést az önkormányzattal. Ez auditorcég az INS Kft., amelynek függetlennek kellene lennie a pályázóktól. A cég ajánlatát azonban az Elios közvilágításért felelős igazgatója, Mancz Ivette, valamint a Sistrade Kft. ügyvezetője, Puskás András készítette.
Mancz Ivette neve már előkerült az Elios gyanús közbeszerzéseivel kapcsolatban: vele egyeztetett telefonon Szekszárd polgármestere is a közbeszerzésekről, mielőtt a város kiírta volna a pályázatot, amelyet aztán az Elios megnyert, és ő levelezett a pályázatokat előkészítő cégekkel is. A Sistrade pedig Hamar Endre tulajdona volt, aki az Eliosban is tulajdonos volt.