Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A magyarok alig esznek halat, egy akasztói vállalkozó mégis meglátta a fantáziát ebben az üzletágban. Szabó József a virágkertészetről váltott, pedig saját bevallása szerint annyit tudott a halról, hogy vízben úszik. Pontya mára a legjobb budapesti éttermek étlapjára is felkerült.
A halas csárdánál befordulva, a sziki ponty termőhelyén több tucat tavat látunk. A távolból ágyúdörgést hallani: a kormoránokat riasztják, hogy ne rabolják annyira a halat. Beljebb megyünk, ahol az egyik húszhektáros, korábban már szivattyúval leeresztett tavat halásszák. A halak a vízszint csökkenésével a mélyebbre ásott tóöbölbe úsznak, ahol egy nagy hálóval terelik őket a part felé. A tavak fő hala, a sziki ponty mellett amur, süllő és lapátorrú tok kerül téli szálláshelyére.
A tulajdonos, Szabó József a partról irányítja a folyamatot: a legérzékenyebb tokhalat és a süllőt óvatosan, kézzel kell a kosárba tenni, és külön szállítják őket tartályokban a telelő tavakba. Ők bírják a legkevésbé a költözéssel járó megterhelést – mondja a vállalkozó.
Virágkertészetből váltott a halastavakra
A tógazda Kiskunlacházáról került Akasztóra. A nyolcvanas évek elején Gödöllőn végzett mezőgazdasági gépészmérnök szakon, és a szülői hagyományt folytatva fóliasátrakban termesztett virágokat, főleg kálát.
Aztán 89-ben beütött a krach: durván emelkedni kezdett a gázolaj ára, a virágtermesztés ráfizetéses lett, és mást kellett kitalálni. Egy virágkereskedő barátjával beszélgetett, aki azt mondta neki: “A vízben jó pénz van.” Ez a barát szódás is volt, tudta, miről beszél – meséli mosolyogva.
Bérbe is vették a tsz akasztói szikes legelőjét, és belekezdtek a tóépítésbe. Az üzlettársa ekkor kiszállt, de ő kitartott. Egy évre rá elkészült az első 30 hektáros tava. A nyereséget azonnal visszaforgatta, és szinte minden évben egy-két újabb tóval bővítette a gazdaságot.
„Addig annyit tudtam a halról, hogy a vízben úszik. Ezért beléptem a Haltermelők Országos Szövetségébe, továbbképzésekre jártam, szakkönyveket olvastam, tanácsot kértem a tőlem tapasztaltabbaktól, és folyamatosan tanultam.”
Az első évünkben 20 mázsa halat vittünk Kiskunlacházára. A húsboltos ismerősöm azt mondta: “Mit akarsz itt ennyi hallal, Józsi? Nem fog sikerülni.” Sikerült – folytatja Szabó József. Teleplakátoltuk a várost, kiálltunk a főtérre, és még az is halat vett, aki nem akart.
A vízfelületek szépen, lassan gyarapodtak. A tógazdaság 300 hektárra nőtt, amihez ugyanennyi szántón termelik meg a halak takarmányát, leginkább búzát. A három Szabó-gyerek is maradt a szikes pusztán kialakított vizes világban: a csárdát már leginkább a lánya és egyik fia igazgatja, az informatikával és a beszerzéssel kapcsolatos teendőket a másik fia intézi, egyelőre apjukkal egyeztetve. Az a terv, hogy néhány év múlva teljesen egyedül viszik majd ezeket a részfolyamatokat, és Szabó József már csak a halakkal foglalkozik majd. Addig viszont még több fejlesztés vár rájuk.
Raktárak, hűtők, beszerzését, valamint magtár, takarmányelőkészítő, halfeldolgozó és intenzív tenyésztőtelep építését tervezzük – sorolja a halgazda. A kormoránok halrablása ellen pedig védőhálót teszünk az ivadéknevelő vizek fölé.
Régen a halgazdaságok csak ősszel és tavasszal halásztak. Ezért egész évben kétszer jött bevétel, ami nem volt ideális, a gazdaságok hitelre kényszerültek. Ezért az akasztói gazdaságban folyamatos a halászat és a halkihelyezés, így minden hónapban árbevétel keletkezik a halászatból.
Kevés halat eszünk, de jövőre olcsóbban juthatunk hozzá
Pedig nem könnyű feladat a hal eladása. A magyar hal ugyanis egészséges, de drága. Szabó József elmagyarázta, miért: „A csirkét 43-45 napig, a halat 3 évig nevelik, mielőtt el tudják adni, ráadásul a munkaigénye is nagyobb. 300 hektár szántót 3 ember kényelmesen megművel, és könnyen betakarítja a termést. Ugyanekkora vízfelületen termelni 15 emberre van szükség. A halgazdaság költségeinek legnagyobb részét, 60 százalékát nem a takarmány, nem a víz- vagy az energiadíj, hanem a bérek és a járulékok teszik ki” – mondja a vállalkozó.
Jövőre ez valamennyire enyhül, mert 2018. január elsejétől a jelenlegi 27-ről 5 százalékra csökken a hal áfája. Az adócsökkentéstől várják a hazai halfogyasztás növekedését, ami rá is fér ágazatra. Még a kormány szerint is több halat kellene ennünk.
Egy magyar ugyanis átlagosan mindössze 6 kiló halat fogyaszt évente, ami az európai országok között az egyik legalacsonyabb. A halfogyasztás előnyeiről korábban itt írtunk.
Tíz ütős érv - amiért érdemes halat enni
Lehet, hogy nem kell hunyorognunk, ha az étlapot akarjuk böngészni, és még arra is rájövünk, honnan ismerjük a másik asztalnál ülőt, aki szívélyesen köszönget. S nem azért, mert előkotorjuk a táskánkból a szemüvegünket, meg titkon belenézünk a telefonregiszterünkbe, hátha eszünkbe jut izékének a neve.
Az áfacsökkentés az emberi fogyasztásra alkalmas élőhalra, ikrára, haltejre, halmájra és egyéb belsőségekre, valamint a halfilére és más halhúsra is vonatkozik. Szabó József szerint ez kedvező hatással lesz azokra is, akik a halból élnek. Egy kiskereskedelmi áron nettó 1000 forintos ponty 1270 helyett ugyan nem lesz 1050 forint, de az ár 1100-nál nem lesz magasabb. Jól jár a vevő és a kereskedő is - mondja.
Egy kilónyi irdalt, sózott akasztói szikiponty-filé esetén csaknem ezer forint forint lesz a különbség. Ez ugyanis most 3450 forintba kerül, január 1-től pedig körülbelül 2650 lesz.
A haltermésből egyébként 20 százalékot visznek el a hazai kiskereskedők, míg 30 százaléka a helyi csárdában kerül az asztalra. Exportra 10 százalékot szállítanak, a legtöbbet pedig a horgásztavakba viszik: a halak 40 százalékát fogják ki a csárda melletti vizekből.
Kapkodnak a fővárosi éttermek a sziki pontyért
A helyszíni értékesítés mellett Kalocsán, Pakson és Budapesten vásárolható meg a haluk. Az éves haltermelés 250 tonna, ennek a fele, mintegy 125 tonna az étkezési ponty. Karácsony a fő szezon náluk is: ilyenkor a pontyok nagyjából ötödét adják el.
A karácsonyi ponty népszerűsége pedig nem csökken: tavaly például 20 százalékkal több volt az év végi bevétel, mint 2015-ben. A legkülönlegesebb élmény az volt, amikor egy csoport Jászberényből több átszállással buszozott el Akasztóra, hogy innen vihessenek halat az ünnepi asztalra.
A tógazdaság leghíresebb hala 2016-tól az akasztói sziki ponty: ez Aranyszalag minőségi tanúsítványt érdemelt ki. „Ez olyan elismerés, amelyet többéves megfigyelés alapján ítélnek oda. A sziki ponty a Budaörsi Halpiac tulajdonosa, Palotás Péter segítségével jutott el a fővárosi csúcsgasztronómia kínálatába. A budapesti szakácsok előszeretettel készítenek fogásokat a sovány, szép és ízletes húsú halból, amely nem zsíros, és nincs iszapíze sem” – mondja Szabó József.
Miért nem zsíros a helyi hal?
A titok az etetésben van – folytatja. A szakirodalom és más haltenyésztők szerint 4-5 kiló takarmányból lesz 1 kiló halhús. Nálunk ez az arány 2 az 1-hez. Kukoricát csak a telelés előtt, néhány hétig kapnak, egyébként főleg búzával tápláljuk őket. Így nem híznak el. Tavaly egy PhD-hallgató járt hozzánk egy éven keresztül, hogy mintát vegyen a pontyokból, és elemezze a zsírtartalmukat. Ez az érték 7 és 11 százalék között mozgott, ami megegyezik a természetes vizekben élő pontyokéval.
A pontyon kívül többféle halat nevelnek itt: a fekete amur, a busa, a szürke harcsa és a compó keltetése és nevelése is itt történik. A lénai tokból vannak már kaviártermelő halaik, ezekre még keresik a piacot.
A hazai vevők főleg a pontyot veszik. Igaz, hogy csak egyetlen egyszer, de volt olyan hétvége, hogy a 2,5-szer drágább harcsából többet adtunk el, mint pontyból. Ez is jelzi, hogy hiába drágább, növekszik rá az igény – mondja Szabó József.
