A férfiakat valósággal sokkolja, hogy mennyi pénzt kell kiadniuk borotvára, nem is szólva arról a kényelmetlenségről, amivel a szőrtelenítőeszköz bolti beszerzése jár. E közhelyes kocsmai panaszkodás tette kőgazdaggá Michael Dubint. A „velencei kalmár” – Los Angeles Venice nevű városrészében élő fiatalember – a nehézkesen mozduló, konzervatív borotvagyártóknak mutatott szamárfület: internetes klubot szervezett az olcsó borotvák házhoz szállítására vágyó férfitársainak.

Az angol szójátékkal Dollar Shave Clubnak (a shave borotválást, a hasonló hangzású save viszont spórolást jelent) nevezett vállalkozás négy év leforgása alatt 3,2 millió klubtagot toborzott, működését pedig az Egyesült Államokon kívül Kanadára és Ausztráliára is kiterjesztette. A simára borotvált jó arcokra az Unilever vetett szemet, s a nyár közepén 1 milliárd dolláros ajánlatot tett a cég megvásárlására, amit csak a szőrösszívűek utasítottak volna vissza. Dubin és társtulajdonosai, befektetői is igent mondtak. Annál is inkább, mert az alapító, aki 2012-ben 35 ezer dollárját – minden megtakarítását – ötlete megvalósításába invesztálta, ezzel megütötte a főnyereményt: a cég értékesítésével 90 millió dollár került a számlájára.

Az egyszerű internetes borotvaértékesítés aligha hozott volna ilyen sokat a konyhára, még úgy sem, hogy sikerült olcsó és jó minőségű dél-koreai beszerzési forrásra szert tenni. Az igazi „őrültség” a klub szervezése volt. Aki feliratkozott, az biztosra vehette, hogy az ingyenes kipróbálást követően minden hónapban az általa megjelölt napon érkezik meg lakására a kiválasztott borotvacsomag. A legegyszerűbb – kétélű pengével, öt cserélhető tartalék kazettával – mindössze 1 dollárért, a legdrágább – hatélű, négy tartalékkal – 9 dollárért, szállítási költség felszámítása nélkül. A klubtagok menet közben változtathatnak a szállítás gyakoriságán vagy a borotva típusán is.

Az üzletet Dubin YouTube-videója indította be, amely 23 millió letöltéssel szinte felrobbantotta az internetet. A saját vállalkozását megelőzően különböző médiumoknál marketinges, a kabaréműfajjal is megpróbálkozó Dubin maga állt a kamara elé, és fiatalos lendületű, vicces videóban magyarázta el, mennyi pénzt és időt takaríthat meg az, aki csatlakozik a klubhoz, és az ő „f...ing great” borotvájukat használja. Érvei nyitott fülekre találtak: a videó közreadását követően összeomlott a cég szervere, annyian akartak belépni a borotvaklubba. Az első 48 órában 12 ezer megrendelést regisztráltak, egy hónappal később pedig már 13 millió dolláros forgalmat mondhattak magukénak, ami mostanra megközelíti a 200 millió dollárt.

A repülőrajtot követően gyorsan bővült a termékválaszték is. A kartondobozban kiszállított havi borotvaadag mellé a klubtagok kívánságának megfelelően borotvakrém, arcápoló, hajzselé is kerülhet. A test felső régióinak kényeztetése után sorra került az alsóbb tájak ápolása is. A drogériákban nedves popsitörlőként ismert bébikozmetikum felnőtt férfi változatát is bedobta a köztudatba a Shave Dollar Club – egy már elmaradhatatlan vicces bevezető videó kíséretében. Dubinnak arra is volt gondja, hogy a népszerűséget részben jótékony célra hasznosítsa: a törlő árbevételéből 10 ezer dollárt adott a vastagbélrákszűrés népszerűsítésére. Majd pedig élőben közvetítette, amint ő is aláveti magát a másoknak is ajánlott béltükrözésnek.

A siker egyik titka az lehetett, hogy a klubvezetés egy pillanatra sem szüneteltette interaktív kapcsolatát a tagsággal. Az összetartozás érzését igyekeztek tovább erősíteni a minden hónapban az esedékes borotvaküldemény mellé csomagolt, karikatúrákkal és humoros szövegekkel megtöltött, Fürdőszobapercek című klubhíradóval. Ebben a tagok olyan kardinális kérdésekre kaphattak választ, mint hogy miért nőnek gyorsabban a kéz-, mint a lábkörmök, vagy miért lehet jobban aludni, ha az egyik láb kilóg a takaró alól.