Adott rengeteg Budapesten élő fiatal, akik élnek-halnak a vasárnap reggeli, organikus tojásból készült rántottáért és rengeteg vidéki őstermelő, üres ólakkal, évszádos tyúktartói szaktudással, akik csak arra várnak, hogy végre valakinek el tudják adni a tojásaikat. Ahhoz, hogy mindenki jól járjon, egy francia férfi vállalkozása kellett: pár hete elindult az „Adopt a laying hen”, vagyis "Fogadj örökbe egy tojótyúkot" program.

Mi történik Bodonyban?

Bodony egy Budapesttől 100 kilométerre, a Mátra lábánál fekvő zsákfalu. Mióta Antoine itt él, feltűnt neki, hogy milyen sok a temetés, gyerekek nem születnek, nagyjából csak nyugdíjasok élnek a településen. Akik munkát keresnek, azt a helyi nagyobb vállalkozók alkalmazzák, meséli a francia férfi, akit - ő így érzi - teljesen befogadott a helyi közösség. Ő is több családnak ad munkát, csak a tojásokból megélni nem lehet. A falu rendezett, „nem kell izgulni, jó helyről jönnek a tojások”, mondja.

Antoine már több, mint 10 éve elhagyta Franciaországot. Mérnökként dolgozott Spanyolországban, Szlovákiában, majd nálunk. Magyar barátai vitték el a Kékestető alatti faluba, ahol azt látta, hogy rengeteg gazdasági épület üresen áll, a falusiak – a potenciális őstermelők - csak tengnek-lengnek.

Az alapötlet adta magát: a helyiek értenek az állatokhoz-növényekhez, és budapesti szemmel óriási telkük, kihasználatlan gazdasági épületeik vannak. Nincsenek viszont erőforrásaik arra, hogy beruházzanak, termeljenek, esetleg szállítsanak, majd végül értékesítsék a termékeiket. Itt jön a képbe Antoine, aki tyúkokat vásárol, beköltözteti őket mátraaljai őstermelőkhöz, a tojásokat pedig Budapesten értékesíti. Ugyanerre Franciaországban már aktívan működött egy modell. (Egy magyar mutánsáról, a Youtyúkról már a hvg.hu is írt, lásd keretes írásunkat.) A közösségi megoldások iránt fogékony belvárosi értelmiségtől a bodonyi csirkékig mindenki jól jár.

A kollektív gazdálkodásban a jövő!

Antoine „fajtiszta” csibéket vásárolt és beköltöztette őket a bodonyi gazdák üresen álló óljaiba. A falusiak ezt örömmel fogadták, a tyúkokért nem kell fizetniük, csak annyi a feladatuk, hogy hagyják őket kapirgálni és kiveszik alóluk a tojásokat. A negyvennél több tyúkot tartók már nem minősülnek őstermelőnek, ezért Antoine is több falusi gazdával működik együtt. Magyarországon negatívan cseng a kollektív gazdálkodás ötlete, de a francia logisztikus szerint ebben van a jövő. Egy nagyobb – akár országos méretű – hálózat létrehozásában gondolkodik, ami nem csak tojást tudna termelni, de sajtot, tejet, húst vagy zöldségeket is. A húshoz vagy a sajthoz képest a tojásforgalmazásnak viszonylag alacsony az adminisztrációs költsége, kevesebb kritériumnak kell megfelelni és nem is igényel olyan nagy tőkebefektetést.

Antoine egyébként feltűnően jó viszonyban van a bodonyiakkal. Látszólag a helyi információ áramoltatásban is aktívan részt vesz, ami akkor derül ki, amikor „Helló, HVG!” felkiáltással köszönt ránk egy bajuszos-sapkás úr a főutcán. Antoine elmondása szerint sok olyan gazdával találkozik, akiről azt hinné az ember, hogy bizonyos sztereotípiái miatt szóba sem áll franciákkal, de még sohasem bántotta senki, állítása szerint befogadták, szeretik, együtt dolgoznak.

Mi történik Budapesten?

Antoine-nak pár hét alatt sikerült az összes tyúkot „örökbe adnia”. Nemrég érkezett meg az újabb örökbefogadásra váró tyúkcsapat, a projekt nem titkolt célja a terjeszkedés. A megrendelők 3000 Ft-ért fogadhatnak örökbe egy csirkét, amiért a szülői státuson kívül 60 tojás jár. A tojásokat Antoine hetente egyszer hozza fel Budapestre, ez maximum heti 1,5 alkalomra emelkedhet, mondja, „a tyúkok sajnos nem tojnak olyan gyorsan”.  A fővárosban 4 helyen lehet átvenni az „örökbefogadóknak járó tojásokat. Antoine fontosnak tartja, hogy ezek igazi őstermelői, kapirgálós tyúkok, tehát nem vezényszóra tojnak. Így április eleje és június vége között akár heti 10 tojásra is számíthatnak a „szülők”, azonban a hidegebb és a melegebb hónapokban ez teljesen el is apadhat. Minél több tyúkot fogadsz örökbe, annál nagyobb eséllyel jutsz rendszeresen tojáshoz, mondja nevetve Antoine, aki mindig furcsán néz azokra az „őstermelőkre”, akik télen is tojásokat árulnak a piacon.

A tyúkfajták kiválasztása Antoine szerint nehéz dolog, mindenhol olcsó, „gyári” tyúkokat – szakszóval tápos tyúkokat - árulnak, akik a gyár jellegű farmok valamelyikén születtek. A vállalkozó a régi fajtákat keresi, legyen szó csibékről vagy tojókról. A projekt francia vezetője szerint az „örökbefogadók” többsége kezdetben fiatal nő volt, de ez a trend megfordulni látszik. Az „örökbefogadók” fele külföldi, Antoine szerint azért, mert először angolul indult el a honlapjuk és a Facebookon is a Budapesten élő külföldiek csoportjaiban reklámozták magukat. Mindegyikük hajlandó egy picivel többet fizetni az „őstermelő” vagy „organikus” szavak hallatán, mondja még a vállalkozó a megrendelőiről. Antoine egyébként folyamatosan keres új termelőket, szállítókat és felvevőpont üzemeltetőket, az igazán lelkes őstermelő támogatók bármikor csatlakozhatnak.

A modellre, miszerint a gazdák összefognak és együtt elégítik ki a nagyvárosok termény igényét, Magyarországon különösen nagy szükség van, mondja Antoine, főként a kistermelőket kiszorító agrároligarchák miatt. Mert már ezt is megtanulta a francia logisztikus.