A Bringaexpót eddig sem azoknak rendezték, akik szerint a fővárosi közlekedésbe a drótszamár nem való, szóval, akik csak autóval vagy BKV-vel közlekednek, inkább maradjanak otthon!

Azon gyorsan lépjünk túl, hogy a Hungexpo előtti (autós) parkolás árban ver 4 órányi belvárosit, és azon is, hogy ha a látogató – amúgy, stílszerűen – bringával érkezik a G pavilonhoz, nincs hová tennie a kerékpárját, mert ameddig a szem innen ellát, egyetlen bringatárolót se installáltak. A csarnokba lépőknek mindezek úgyis legfeljebb múló bosszúságok.

A többieknek nem kell bizonygatni, hogy egy-egy jó Specialized, „bugyikék” Binachi-, KTM- vagy akár Csepel-gyártmány lényegében vakon is megéri az árcédulájára írt összeget – bármilyen rémisztően hangzik önmagában kimondva az a szám. Ezek a cégek (illetve viszonteladóik) az idén, ennek teljes tudatában – nagy, tágas standokkal, zászlóerdővel, komoly személyzettel, bő kínálatukat vitrinbe, állványra és/vagy fej felé lógatva – elkápráztatásra készültek.

A Bringaexpo azoknak szól, akik a kötélhajtású stringbike-ot, a fekvőbringát, a Bosch villanymotorral szerelt, elektromos rásegítésű hajtásláncot, vagy a fogazott szíjhajtás polgárjogúvá válását szeretnék közelről szemügyre venni. Vagy azt, hogy a Mercedes a Smartot már nem csak miniautó formájában gyártja, hanem villanybringában is – amit pont olyan egyszerű feltölteni, mint egy mobiltelefont.

És azoknak szól, akik kíváncsiak arra, milyen lesz az idei sisakdivat, milyen a legújabb kerékpároscipő, esetleg olyan bringás autó-csomagtartót keresnei, ami nem csak funkcionálisan, de esztétikailag is felér egy középkategóriás kombihoz. Meg azoknak, akik csak úgy, a lassan induló idei szezonra keresik a fullextrás vizuális stimulálást a nyeregbe pattanáshoz.

A Pufi és Színpompásék

Nem az 1300 eurós, összehajtható mütyűr-bringa a legfurább a vasárnapig nyitva tartó expón, hanem a több standon is kiállított FatBike. Ami amolyan kerékpárok Harley Davidsonja: extra-terpeszű villák közt „traktorkerekek”, amúgy meg bringa formájú bringa. A CTM Fat Zetorjára például 400-as gumik kerültek (a hagyományos MTB kerékpárokba 200-220-as méretű kerül), amúgy, minden más olyan rajta, mint egy mountain bike-on.

A Kaktus Bike-on (a legnagyobb szlovák bringanagykeren) keresztül nálunk is elérhetővé vált "szörny" azonban nem csak azért érdekes, mert kinek-kinek ki kell találnia, hogy az Alaszkában a hóbringázásra megálmodott behemótot idehaza milyen terepre használnánk (szerintünk lehetne akár a hortobágyi homokozó ladikjaként afféle hardcore vendégcsalogató „hungarikum” is). Hanem mert arról is meg lehet győződni, hogy a brutális méretű kerekeken – alacsony guminyomás mellett – szinte repülő szőnyegként is lehet ringatózva bringázni. A "mindenhol egy mérettel szélesebb" filozófiájára visszhangzó fatbike tömege ráadásul meghazudtolja a kinézetét: épp csak 12-13 kilós – ami viszont a hétköznapi MTB-khez hasonló. Egyébként az ára is: a „pufibringa” – hipertrendi kategória ide vagy oda – 300-350 ezer forintba kerül.

Aki százezernél többet semmilyen bringára nem áldozna, de se az idei új velóból, se a feltűnésből alább nem adna, annak a Velocity standját feltétlenül meg kell keresnie. Az itt felsorakozó Cheetah-gépek ugyanis pont erre az  elgondolásra épülnek.

A klasszikus, egysebességes, patkófékes, letisztult formavilágot követő citybike a színválasztékkal és azok kombinálhatóságával hódít – az amerikai tervezésű, holland gyártmányú és festésű alkatrészek dobozban érkeznek a budapesti céghez, és így a variabilitási lehetőségek egészen új, ugyanakkor praktikus szintjéről indulhat el a vevő a számára megfelelő kombináció összeállításához.

Ami a formán és a puritánságon túl minden Cheetah jellemzője, az a flip-flop rendszerű hátsókerék. Ez hétköznapi nyelven annyit jelent, hogy a hátsó tengely mindkét oldalán van 1-1 fogaskerék, ami lehetővé teszi, hogy az egyik irányban szabadonfutó, a másikon „örökhajtós” legyen a kerékpár.

Tényleg: Annyira Másak

A legtöbb villanybicajt egyébként az Annyira Más Bringabolt mutatja be, és bár a már említett Smart valószínűleg a legszebb mind közül, a legdrágább az a jelentéktelennek tűnő Bulls, ami jó eséllyel épp a falnak döntve „csak úgy ott van”. Csakhogy az 1,33 millió forintos ár nem véletlen: a különleges hajtáslánc+akkumulátor kombója révén tavaly egy ilyen 9 perccel gyorsabban jutott fel a Kékestetőre, mint a legjobb hagyományos kerékpárosok.

A korábban a fekvőbringákba beleszerető Murlasits Attila, az AMB vezetője úgy kalkulál, hogy az idén robbanás lesz az elektromos rásegítésű kerékpárok piacán, és a tavalyi 6-700 eladott darabszám után nagy léptekkel közelebb kerülünk az Ausztriában meghonosodó, évi 40-50 ezer darabos értékesítéshez.

Ennek töredékével is elégedett lesz Scsaurszki Péter – de az ő cégük valami egészen másban utazik. Tavaly májusban készítettünk egy pillanatfelvételt a Massive Bikesról, az Óbudán készülő örökéletű bringákról, azóta annyi változás történt, hogy a tökéletes magyar kerékpárváz lassan tényleg gyártásra kész állapotba kerül (kész vannak a sablonok, megvoltak az első próbahegesztések is, jelenleg a megfelelő anyagbeszállító kiválasztása zajlik).

Havonta 1-2 újonnan épített és 3-4 átépített, ékszíjhajtásos, zömmel hardcore-prémium kategóriájú veló kerül ki a manufaktúrából. Az expóra kihoztak egy éppen festés előtt álló, de már átalakított kerékpárt is – demonstrálva az átalakításokat. És hozták azt az ígéretet is, hogy egy-egy megrendelést már 6-8 hét alatt képesek teljesíteni.

Kalo-csengőt minden cruiserre!

Persze, Bringaexpóra nem azért jár az ember, hogy árcédulákat bogarásszon. Impulzusokat vadászik, nyálat csorgat, vagy a saját kerékpáros önkifejezéséhez keres ötleteket. Ez utóbbira húzta fel a mozgató rugóját a KaloBike.

A név a gyártás helyét, Kalocsát rejti, a cég, miután az amerikai „beach cruiser” típusú kerékpárokkal kezdett foglalkozni, két éve a kézzel festett kiegészítők felé fordult. Csengőket, sárvédőket festenek és tesznek ötletessé, kívánatossá. Tavaly már mintegy 250 mintával készítettek klasszikus, acélból formált biciklicsengőket. De azt is megtanulták: ne csodálkozzanak, ha az évi néhány ezer, gazdára talált csengőből néhány soha nem lát majd kerékpárt. Vettek már tőlük kocsmai pultra, konyhába és gyerekszoba ajtajára is csilingelő kiegészítőt.

A különböző méretű Kalo-csengők ára egyáltalán nem ijesztő; 1500 forintból így feldobni egy bringát semmi mással nem lehet. A gyártó által hímes tojásként óvott és kínált frappáns kiegészítővel kapcsolatban csak egy dolgot nem értünk: Hogy lehet az, hogy mindezt – Budapest felirattal vagy kalocsai mintával, az végül is már mindegy – nem látjuk viszont a Bubikon? Oda (is) valók!