Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elkeseredett, netán dühös, mert éppen sorban áll egy benzinkútnál az új matricájára várva? Már tizedszer kapja ugyanazt a hibaüzenetet az online értékesítési rendszeren? Hagyja a francba, és spórolja meg a nagy megdöbbenést! Tudja, mennyi elfuserált kormányzati beavatkozáson esett át az elmúlt öt évben? Ha van gyereke, valószínűleg sejti, mi zajlik az iskolákban, ha kereskedő, az új pénztárgépével kell vacakolnia, esetleg pórul járt a chipsadóval vagy az e-útdíjjal. Közben fizeti a folyton változó tranzakciós adót, és nézi, miként szórja a kormány a pénzt az elbaltázott devizafalura, és hogyan osztja ki a haveroknak a trafikokat, de még azt is elrontja. Ennyi mellényúlás után kormánynak sem lehet könnyű lenni.
A gyorsforgalmi közlekedést alaposan megborító kibővített matricás rendszer emlékezetessé tette az évkezdetet. A vásárlási terhelést nem bírta az online értékesítési rendszer, a fizikai árusító helyeken nem volt ritka a többórás sorban állás, az autósoknak gyakran fogalmuk sem volt, hogy éppen illegálisan közlekednek, vagy legálisan, a belvárosra zúdult egyes elkerülő utak forgalma, teljességgel hatástalan, sőt félrevezető volt a kommunikáció, és már most a korrekcióról beszélnek a kormányoldalon.
Vagy itt van az ital-nagykereskedő piac körüli felfordulás, amelynél a Fidesz két fajsúlyos, a fiatalabb korosztályba tartozó politikusa, Lázár János és Gulyás Gergely került egymással heves szóváltásba. Az italkereskedő cégek pedig csak kapkodják a fejüket, hogy éppen melyik szabály van hatályban, mi lesz helyette és mikor, mert attól függ, egy-két hónap múlva vége van-e a dalnak, vagy folytathatják a működésüket.
Ez a két, most kibukott ügy korántsem különleges jelenség a kormányzó pártszövetség által jegyzett időszakban. Összegyűjtöttük, milyen, már ötletnek is alaposan elfuserált, újításokkal szálkásította az állampolgárok idegrendszerét a két Orbán-adminisztráció. Azokat vettük számba, amelyeknél nem volt elég idő felkészülni, ezért hetekbe-hónapokba telt, mire kialakultak a végleges szabályok, addig azonban magánszemélyek vagy vállalkozók tömegei őrültek bele az átgondolatlanságba és a félremenedzselésbe.
Nekiestek az oktatási rendszernek
Melléfogások sorozatává nőtte ki magát az oktatási rendszer átalakítása. A bajok ott kezdődtek, amikor 2013. január elsejétől államosították az általános és a középiskolák többségét, és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) gondnoksága alá helyezték. A Klik szerint persze minden a lehető legnagyobb rendben ment az átvételnél, az iskolák és a szülők szerint viszont óriási volt a káosz. Hosszú és bonyolult lett mindennek az elintézése, hónapokat késett a tanárok fizetése, és például volt olyan középiskola, ahol kikapcsolták a telefonközpontot, mert a Klik nem fizette a számlát. Máshol olyan körlevelet küldtek a pedagógusoknak, hogy bánjanak takarékosan a krétával, mert ha elfogy, nem tudják, mikor tudnak újat rendelni (erre mondta azt Hoffmann Rózsa akkori oktatási államtitkár, hogy egy elkötelezett pedagógus saját pénzéből is vehet krétát, ha éppen elfogy az iskolában).
Rosszul sült el a mindennapos testnevelés is, azzal ugyanis nem számolt a kormány, hogy erre nincs elég tornaterem, és az iskolák többségének megoldhatatlan feladatot jelent az új ötlet. A torna erőltetéséből folyosókon, udvarokon megtartott órák lettek, de sok helyen elég fürdőhelyiség sem volt, izzadtan mentek be a következő órára az iskolások.
A másik nagy mellényúlás az iskolai tankönyvbotrány lett: a kormány megszüntette az iskolai tankönyvválasztás szabadságát az államosított iskolákban, mellyel a két államosított kiadót hozzák helyzetbe a piacon. Ezzel minőségi tankönyveket dobott ki az ablakon a kabinet, és helyettük sokak szerint rendkívül rossz minőségű tesztkönyvekből tanulnak a diákok. Ráadásul az egyéves tesztidőszak után ezek hivatalos tankönyvekké válhatnak. Eközben az államnak és a családoknak csak minimális megtakarítást hozott az intézkedés.
Leszerepelt a 2013-ban indult állami tankönyvterjesztés is, ugyanis teljes káosz lett belőle. Volt olyan iskola, ahol bizonyos tantárgyakhoz tavaly egész évben nem érkezett meg a könyv, és idén ismét vannak ilyen intézmények. Pedig a felelős intézmény, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) idén már nem akart hibázni, és a feladatba bevonták a postát, a rendőrséget, és a közmunkásokat is. Egyelőre azonban maradtak a bakik.
Abszurd helyzetek kerekedtek a pedagógus-életpályamodellből is. Ennek egyik része az, hogy hiteltelen és megalázó adminisztrációra kényszerítik a pedagógusokat: kötelező portfóliót készíteniük, amiben saját maguk eddigi teljesítményét is értékelniük kell, illetve vázlatokat kell bemutatni akár évtizedekkel ezelőtti óráikról is. Lényegében arra kényszerítenek több évtizede tanító, egyetemek által kiadott szakvizsgával rendelkező pedagógusokat, hogy visszamenőleg, dokumentumokkal igazolják eddigi pályájukat.
Online pénztárak – elnyúló szignál
A 2012 októberében bejelentett gazdaságfehérítő elképzelésnek (mely szerint a kereskedelemben használt kasszákat olyanokra kell lecserélni, melyek internetes kapcsolat révén be van kötve a NAV-hoz) több szempontból már azelőtt „véres volt a nyaka”, hogy az elképzelés valóra vállhatott volna. Már az is problémát okozott, hogy senki nem tudta megmondani, 100 vagy inkább 210 ezer pénztárgépet kellene rövid idő alatt lecserélni.
A technikai paraméterezés rögzítése után aztán már nemcsak az derült ki, hogy az adóhatósági kapcsolatot biztosító részegység gyártásának kizárólagosságán a miniszterelnök barátja hízik, hanem az is, hogy nincs olyan pénztárgépgyártó, aki az eredetileg szabott határidőre az új kasszákat engedélyeztetni, legyártani és üzembe helyezni is képes volna. Az eredeti határidőhöz (2013 április) képest négyszer is toltak a start időpontján (2014-re is átnyúlt végül) , azonban az egymást felülíró határidők oka és okozata is egyre inkább összekeveredett.
Miközben a kiskereskedőket 100-170 ezer forintos kiadásra kényszerítették, a Patkós Cassa lelépett több mint ezer kiskereskedő előlegével, majd 2013 októberében két nagy piaci szereplő, az Alt Cash és a Japan Cash is azzal szembesült, hogy miközben több tízezer gépet már megrendeltek, több kasszatípusukhoz a már megszerzett hatósági engedélyt egyszer csak visszavonták. Noha ez a piaci vákuum több forgalmazót is jobb helyzetbe hozott, de a pluszmegrendelések miatti csúszások a pénztárgépcseréhez igényelhető állami támogatások rendszerét is alaposan összezavarták. Az sem segített, hogy az online pénztárgépek hatósági engedélyét kiadó Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) főigazgatóját váratlanul kirúgták – azt követően, hogy a hivatalában házkutatást tartottak a Nemzeti Nyomozó Iroda emberei.
A helyzeten a kormányzat újabb és még újabb határidőkkel enyhített, meg azzal, hogy végül átvállalta a károsultak ügyének rendezését. Azt azonban így sem tudta meggyorsítani, hogy a kiskereskedelem számára 2014 nyarától hamarabb biztosítani lehessen az elegendő új e-kassza legyártását. Így aztán az új rendszer több mint 18 hónap után tudott csak munkába állni. Bár most már „túl vagyunk” mindezeken, a felfordulással vágott sebekre a kormányzati oldalon járt csak gyógyír: a NAV 50 milliárd forinttal több adóbevételt könyvelt el, mint korábban, a leginkább szürkének tartott kiskereskedelmi területeken.
Kínos lett az ócsai devizástelep is
Az ingatlanukat elveszített devizahiteleseknek épített ócsai lakóparkból melléfogások sorozata lett, a projektfalu a problémák politikai félrekezelésének szimbóluma is lehetne. A devizahitelesek egyre erősödő panaszára 2011 elején találta ki a kormány, hogy Budapest közelében egy komplett települést épít azoknak, akik nem képesek fizetni a hitelüket és kilakoltatják őket. Az ötlet már az elején nem stimmelt, a település és a házak kiépítésének teljes költsége miatt ugyanis legalább tízszeres áron mentett meg egy családot a kormány, mint egyébként tehette volna (például a Nemzeti Eszközkezelő által megvásárolt lakásokkal). Ennyiért Budapesten új építésű lakásokat is lehetett volna venni.
Az építkezés sem haladt a tervek szerint: 2011-ben kezdték volna, és az első lakók 2012 tavaszán költözhettek volna be, ehelyett 2012 őszén láttak hozzá, és 2013 júniusában volt az első beköltözés. Azt is tervezték, hogy energiahatékonysági szempontból príma minőségű ingatlanokat építenek, a megvalósítás során viszont úgy döntött a kormány, hogy bármilyen energiahatékonyságú ház megteszi.
A tervezett 500 házból végül csak 80 épült meg. Nagy érdeklődés azonban nem volt a lakásokra, ugyanis 25 még tavaly júniusban is üresen állt, és csak tavaly novemberben jelentették, hogy megtelt a lakópark. Az biztos, a kormány mindent megtett, hogy minél előbb megteljen a falu, tavaly januárban megnyitották azok előtt is akik nem devizahitelesek, ugyanis katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítették át.
NETA: a hamburgeradótól a pálinka megsarcolásáig
| Kilőtte volna a netet a netadó |
Azt még nem tudni, mi lesz a netadóról szóló konzultáció eredménye, a tavaly novemberi demonstrációk miatt egyelőre meghátrált a kormány az új közteher bevezetésétől. Az új elvonásról annyi azért kiderült, hogy ez is jó nagy zűrzavart okozott volna a bevezetésekor. A Nemzetgazdasági Minisztérium elsőre százmilliárdokkal számolta el az adóból várt bevételt. De még ennél is nagyobb problémának ígérkezett, hogy vidéken az új adó gyakorlatilag lekapcsolta volna a netet, ugyanis a kis internetszolgáltatók azonnal beadták volna a kulcsot (az elvonás ugyanis bőven meghaladta volna a bevételüket). Áthárítani sok esetben nem tudták volna, ugyanis az ügyfelek nagy részének hűségszerződéssel szolgáltatnak, így a díjak emelése szerződésszegés lett volna. |
A népegészségügyi termékadó (neta) a közszájon annak ellenére chipsadóként marad ismert, hogy az egészségesebb táplálkozásra hivatkozással kivetett adóban soha nem a ropi-sós puffancs-, illetve chipskészítők jelentették a legnagyobb tételt. A valójában az egészségügyi dolgozók bérkiegészítését finanszírozó netát 2011 szeptemberében vezetették be. Az eredetileg hamburgeradóként felbukkanó büntetőadót lényegében minden után fizetni kell, amit a kormány túl sósnak (ropi, sóspálcika, puffancs stb.), túl édesnek (csoki, cukor, kakaó stb.) vagy egészségtelennek (mint az energiaital) titulált. A kormányzati logika csak a bevétel nagyságával dolgozott, azt a háttérben nem is vizsgálták, hogy melyik szektor mit képes tolerálni. Egyszerűen csak visszaosztották a szereplőkre a 20 milliárd forintos tervezett bevételt, és az sem hatotta meg a kormányzatot, hogy az érintett cégek között volt olyan, mely szinte azonnal létszámleépítést jelentett be, illetve a tervezett beruházása elhalasztását.
Ez a baltával műtés azonban még így sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; már 2011-ben sem sikerült az első negyedévre kalkulált 5 milliárd forintot befolyatni az államkasszába. Az elmaradások korrigálása érdekében a neta alá eső termékköre először 2012 januárjában módosult (és bár akkor több szigorító tételt is enyhítettek, az adózás alá vont termékek köre és az adóztatási szintek is folyamatosan változnak), idén januártól pedig az alkoholos italok is a „chipsadó” hatálya alá kerültek.
Majdnem krízis lett a tranzakciós adóból
Kezdetben tele volt tervezési hibákkal a 2012 elején kitalált (2013 januárjától hatályos) tranzakciós adó is. Az új adónem első változatában nem számoltak azzal, hogy a vállalati pénzforgalom jelentős része külföldre távozhat. Ugyanis a cégek pénzmozgásával kapcsolatban semmilyen felső plafont nem határoztak meg, és az adó vonatkozott a cégek saját számlacsokrán belüli pénzmozgatásra (az úgynevezett cash-pooling szolgáltatásra) is. Ha ezt a problémát nem kezelik, abból komoly pénzügyi krízis következett volna, végül azzal hárították el, hogy a tranzakciónként fizetendő adó maximumát 6 ezer forintban szabták meg, és kivették a cash-poolingot a hatálya alól.
Ezzel azonban még messze nem ért véget az új adónem igazítgatása. Tavaly júniusban a kormány változtatni kényszerült, ugyanis túl nagy bevételre számított az új elvonásból, ami nem folyt be a költségvetésbe. Ezért a bankokat egyszeri befizetésre kötelezték, amelynek mértéke a 2014. január-áprilisi illetékkötelezettség 208 százaléka, mintegy 75 milliárd forint volt. Emellett a készpénzfelvételre eltörölte a 6 ezer forintos felső korlátot, és az először egynek mondott után kettőre, illetve háromra, majd onnan hat ezrelékre emelte a tranzakciós illeték kulcsát. Ezzel együtt az átutalásoknál kettőről három ezrelékre emelkedett az illeték, de ott maradt a 6 ezer forintos korlát.
És még ezzel sem volt vége, a kormány ugyanis belegabalyodott abba az ígéretébe, hogy a bankoknak nem engedi meg az új teher áthárítását az ügyfelekre. A törvényben azonban ezt a lehetőséget meghagyta, és a bankok éltek is vele. A helyzetet 2014 márciusában a Matolcsy György vezette jegybank próbálta orvosolni azzal, hogy egymilliárdos gigabírságot vetett ki 35 pénzügyi szervezetre, amiért jogszerűtlen módon emelték meg a fogyasztók díjait és költségeit.
A bírság mellett arra is kötelezte a bankokat, hogy fizessék vissza az ügyfeleknek a továbbterhelt tranzakciós illetéket, ez nagyjából tízmilliárd forint volt. Ezt azokkal a számlacsomagokkal kapcsolatban tehette meg az MNB, ahol a bankok a tranzakciós illeték miatt változtattak azokon a feltételeken, amelyekkel becsábították az ügyfelet. Más számlacsomagoknál (például azoknál, amiket a tranzakciós illeték bevezetése után indítottak az ügyfelek) azonban az MNB sem tudja megakadályozni a tranzakciós illeték áthárítását. Utóbbit a kormányoldal még azzal az öszvérmegoldással próbálta enyhíteni, hogy egy törvénymódosítással bevezette a havi kétszeres ingyenes készpénzfelvételt 150 ezer forintig. Azonban ez is csak tüneti kezelés egy rossz rendszeren, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy a tranzakciós illeték bevezetése óta 340 ezer lakossági bankszámla tűnt el.
Jól elintézték a trafikügyet is
Lázár János „jól elintézte a trafikügyet”, de annyira azért mégsem sikerült az új rendszer, hogy ne legyenek belőle komoly problémák. Rögtön a tavaly júliusi induláskor kiderült, a települések forgalmas helyeire túl sok dohánybolt települt, máshova viszont túl kevés jutott. A rendszerrel a kistelepüléseken élő dohányosok jártak a legrosszabbul, ugyanis az ezekre a helyekre meghirdetett 1417 koncesszió senkinek nem kellett, így a kistelepüléseken továbbra is a kijelölt boltok árulhattak dohányterméket.
A trafikrendszer ösztönözte a rablásokat, egyes vélekedések szerint azzal, hogy a lesötétített üvegen nem lehet belátni az üzlethelyiségbe. Az alkalmazottak pedig többen arra panaszkodnak, ilyen helyen dolgozni sokszor szorongást vált ki belőlük. Emellett az új rendszer nagy eredménye az is, hogy szárnyal a dohánytermékek feketepiaca. A trafikrendszer indulása egyébként abból a szempontból sem volt sikeres, hogy sok koncessziónyertesnek sem hozta meg a remélt hasznot, így kénytelen volt bezárni. Ebből jött ki a tavaly tavasszal élesedett törvénymódosítás, amellyel a benzinkutakról és a hipermarketek mellől eltiltották a dohányboltokat, hogy nagyobb legyen a települések többi részén működő trafikok forgalma.
E-útdíj: nem a megtett km számít
A 2011 áprilisában bejelentett e-útdíj-rendszer bevezetésének eredeti startja 2013. januárban lett volna. Akkor azonban az egész alapozás épp megbukott azt követően, hogy a végig botrányos kiválasztási szisztémában győztesnek hirdetett Getronics bedobta a törölközőt. Hiába hekkelte meg a szaktárca a cég felszínen tartása érdekében még a közbeszerzési törvényt is, ahhoz, hogy az egész menetet ne kelljen megint a legelejéről elindítani, Orbán Viktor azzal állt elő, hogy a kormány majd megoldja okosba'.
Így lett a 42 milliárdos tenderből nemzetbiztonsági kockázat miatt titkosított ügy, és így lett annak abszolút nyertese az addig 21 főt foglalkoztató i-Cell, mely áprilistól júliusig úgy „építette fel” a rendszert, hogy annak működéséhez szükséges tételekből amit lehetett, áthárított a fuvarozókra, a flottakövetési rendszereket működtetőire és az államra.
Miközben a kormány meg sem hallotta az iparági érveket és ellenérveket, májusban már a törvényt is elfogadták – ami az árakat ugyan nem tartalmazta, de azt igen, hogy ha törik, ha szakad, a startra július 1-jén sor kerül. Ami előtt 13 nappal meg is jelentek a pontos paraméterek, de aztán az egész rendszer az indítás utáni percekben „beleállt a földbe”: a számítógépes rendszer lefagyott, és ha éppen működött is, sokszor rossz adatokat rögzített, és a külföldi fuvarozók tájékoztatása is sok kívánni valót hagyott maga után.
A kezdeti problémákat az ÁAK letagadta, de azokon hetek, hónapok alatt mégiscsak átrágta magát a rendszert üzemeltető, és novemberben a miniszter már úgy emlékezett, hogy az átállás botrányoktól mentesre sikerült. Ehhez persze az is kellett, hogy júliusban lefejezzék a sztrádacéget, majd – elvarrva a szálakat – más cégbe tegyék át az egész tevékenységet.
Noha az e-útdíj-rendszerben továbbra sem a megtett kilométerek után fizetnek a fuvarozók, és a működtetéshez szükséges a rendőri közreműködés is, a gépezet kétség kívül működik. A kiépített infrastruktúra suta és buta (ahhoz képest, ami lehetett volna), egyelőre produkálja az elvárt bevételi számokat. Tavaly a tervezett 150 milliárd forintos állami bevételt sikerült majdnem 2 milliárddal megfejelni. Hogy eközben az Európai Bizottság kötelességszegési eljárását csak azért úszta meg a kormány, mert az EB eljárási hibákat vétett? A kormány szerint a számok magukért beszélnek.
* * * Már teljesen ingyenes bankszámlák is elérhetőek
Sokan fizetnek éves szinten több tízezer forintot csak azért, mert van saját bankszámlájuk. Azonban léteznek már teljesen ingyenes számlacsomagok is! A Bankmonitor bankszámla kalkulátora – a bankolási szokásai alapján - mindenkinek személyre szabottan megmutatja az elérhető legkedvezőbb ajánlatokat.
