hvg.hu: Miért döntött úgy, hogy leépíti a sikeres zenei karriert, és a fotós, vizuális munkák felé fordul?

Éder Krisztián: Azt vettem észre két és fél évvel ezelőtt, hogy kiégett belőlem az a fajta ösztönös akarás a zene iránt, ami 17 évesen még megvolt bennem. Én szenvedély nélkül általában semmit nem tudok hosszú ideig csinálni. Mindig ez volt a fő mozgatórugó. A popba gyakorlatilag tinédzserként csöppentem bele, úgy, hogy akkor nem volt – szerintem nem is lehetett – kiforrott elképzelésem a személyes jövőmmel kapcsolatban. Időközben azonban felnőttem, elvégeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, hosszú távon pedig már mást tartok fontosnak, mint amit korábban annak hittem. Ettől függetlenül elképzelhetőnek tartom, hogy legyenek a jövőben zenei érintettségű anyagaim.

Éder Krisztián

Stiller Ákos

hvg.hu: Az, hogy fokozatosan leépítette a zenei vonalat, például kevesebb koncertet adott, mennyire érintette anyagilag?

É. K.: Tisztában voltam azzal, hogy ha beoffolom a popzenét, eltűnnek a fellépések, amikből addig éltem. Ráadásul, mivel én szerző is voltam, nemcsak előadó, a jogdíjak meghatározó részét képezték a bevételeimnek, ám most ezek is csökkentek. De számoltam ezzel a "veszteséggel", és úgy döntöttem, hogy kockáztatok, és váltok, hiszen fontosabb volt, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék, mint hogy anyagi biztonság legyen mögöttem.

hvg.hu: A címlap és divatfotózásból meg lehet élni Magyarországon?

É. K.: Szerintem meg lehet. S bár ez egy sokkal kisebb piac itthon, mint külföldön, ha up-to-date vagy és nem kényelmesedsz bele az adott lehetőségeidbe, akkor folyamatosan dolgozni tudsz. De nagyon könnyen kicsúszhat a kezedből az irányítás. Egy-két rosszul sikerült munka, és megcsinálja helyetted más jobban és gyorsabban az anyagot.

hvg.hu: Az SP-ként megszerzett hírnév mennyire befolyásolta a divatmagazinokat, kiadókat abban, hogy fotósként önt választották a sok hazai tehetség közül?

É. K.: A tapasztalataim azt mutatják, hogy az első 1-1,5 évben pontosan azért nem jutottam felsőbb kategóriás munkákhoz, mert volt egyfajta előítélet a személyemmel kapcsolatosan, amit nagyon nehezen tudtam áttörni. Ha fotósként nem bizonyítottam volna, akkor csak a két szép szememért nem foglalkoztatnának a kiadók. Persze az egyértelmű, hogy teljesen más kapcsolati tőkével rendelkeztem 2-3 éve, mint egy velem egykori szaktársam, de nem gondolnám, hogy könnyebb az én utam, sőt.

hvg.hu: Kreatív munkáit a saját cége menedzseli. Vállalkozóként a hosszú távú tervezés mit jelent önnek az üzleti életben?

É. K.: Nagyjából ugyanazt jelenti, mint ahogy a kreatív pályáról gondolkodom, mivel ezeket nem tudom magamban elválasztani. Igyekszem hű maradni magamhoz, és olyan produktumokat létrehozni, amik hitelesek és őszinték, ha az az eset áll fent, hogy ezért még pénzt is kapok, az egy nagyon jó párosítás. A cégem egy szükséges kellék, ami ennek az alkotási folyamatnak az üzleti-kiszolgáló hátterét adja. Ugyanakkor egy alkotó ember életében – művészt azért nem mondanék, mert ettől még messze vagyok – nem szabad, hogy az anyagi oldal legyen az elsődleges motiváció. És ha belegondol, a nagy szakmai vagy életmódváltásokat sem lehet rövid távon megoldani, hiszen épp az a lényege, hogy mostantól tartósan teljesen mást csinálsz, és majd elválik, hogy ez sikeres-e vagy sem. Én bízom az álmaimban.

Stiller Ákos

hvg.hu: Pályája jelenlegi szakaszában mi fér bele a hosszú távú tervezésbe? Hajlandó lenne például reklámarc lenni milliókért, mint nemrég egy volt pályatársa egy telekommunikációs nagyvállalatnak?

É. K.: Ez jó kérdés. Legtöbbször kereskedelmi csatornák keresnek meg, hogy szerepeljek a klasszikus celebműsoraikban, de ezeket mindig köszönettel elhárítom, mert nem szeretnék olyan műsorokban részt venni, amelyek nem a produktummal foglalkoznak. Ha kapnék egy nagy kampányfelkérést egy multitól, az lenne az elsődleges, ami alapján döntést hozok, hogy a terméken keresztül mit közvetítek, milyen platformon jelenek meg, és ez mennyire illik bele az én "személyes márkámba". A lényeg egy ilyen helyzetben mindig az, hogy az adott brandet és annak üzenetét, mennyire tudom összeegyeztetni saját magammal.

hvg.hu: Azt a kifejezést használta, hogy személyes márka. Mi a ön személyes márkája, ezt hogyan és mire használja?

É. K.: Nagyon sokan azt gondolják, hogy a személyes márka felépítése esetemben tanult dolog. De igazából már kamaszkoromban azon agyaltam, hogy az első zenei projektem mellé miként lehet majd brandet építeni, valahogy mindig is foglalkoztatott a munkafolyamat ezen része is. Fontos volt az arculat, az üzenet, az, hogy hova pozicionálom magam, és hogy azt miként tudom véghez vinni. Ahogy idősebb lettem, és az internet mindannyiunk életének szerves részévé vált, sokkal tudatosabban kezdtem használni az internet nyilvánosságát erre a célra. Ehhez persze az is kellett, hogy olyan emberekkel dolgozhassak, akiknek van rálátásuk erre a témára. Ma már pedig kifejezetten azt gondolom, hogy bármilyen brandről is legyen szó, máshogy nem juthatsz előre, csak ha tudatosan és hitelesen építed a személyes márkádat. Minden egyes megjelenés, poszt, cikk vagy munka téged és a brandedet határozza meg, így nagyon fontos, hogy felelősségteljesen kezeljem a social felületeimet és a rólam megjelenő cikkeket.

hvg.hu: A szakmában kőkemény vállalkozó hírében áll, aki jól tárgyal és keményen alkudozik anyagi ügyekben, amellett, hogy – mint fogalmaztak a forrásaim – alázattal viszonyul a munkákhoz, felkérésekhez. Ez így van?

É. K.: Szerintem igen. Az alázat elengedhetetlen a sikerhez. A másik az emberi oldal. Öt-hat éves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy ha nem állsz keményen egy tárgyaláshoz, és nem képviseled határozottan az elképzelésed, akkor azt nem is tudod véghezvinni. Egy fővilágosító barátom mesélte, hogy ő a pályája elején finoman és kedvesen próbált beszélni a stábtagokkal. Így viszont nem hallgattak rá, és sosem tudta elérni azt, amit szeretett volna. Most elég kemény és határozott a forgatásokon, aminek köszönhetően nem csak az egyik legjobb fővilágosító, de menő operatőr is lett az ázsiai piacon. Bár én nem kiabálok a megbeszéléseken, igyekszem következetesen képviselni az álláspontomat üzleti tárgyalásokon.

Stiller Ákos

hvg.hu: Amikor megbeszéltük az interjút, azt mondta, hogy a cége anyagi ügyeiről nem akar részletesen beszélni. Miért?

É. K.: Mert úgy érzem, hogy ez csak engem és a könyvelőmet érinti.

hvg.hu: Értjük. Azt azért elárulja, sikerült-e személyi asszisztenst találni?

É. K.: Még nem sikerült, sajnos. Eddig 120-an jelentkeztek a felhívásra, egyelőre nem jutottam el odáig, hogy döntést hozzak. Nagyon fontos, hogy kire esik a választás, mert ez egy bizalmi viszony, és az se mindegy, ki az, aki "képvisel". Alapvetően egyébként azért van szükségem asszisztensre, hogy kizárólag a kreatív dolgaimmal tudjak foglalkozni. Rengeteg időmet elveszi, hogy árajánlatokat írjak, szervezzem a fotózásokat, a stábot, és az ehhez hasonlók. A munkaerő-felvétel a cégem szempontjából is fontos, hiszen egy elnyert állami támogatás miatt amúgy is bővítenem kell a vállalkozásomat, vagyis fel kell vennem egy teljes állású munkaerőt.

hvg.hu: Mi volt ez a pályázat, mire és mennyi támogatást kapott?

É. K.: A cégem 4 millió forint vissza nem térítendő és 4,6 millió forint visszatérítendő támogatást kapott az Új Széchenyi Terv keretében, a mikrovállalkozások fejlesztése című pályázati kiíráson 2012-ben. A támogatás induló vállalkozásoknak szólt, és az én esetemben kizárólag ingatlanbeszerzésre lehetett fordítani, úgyhogy ebből és a megtakarított pénzemből vettem ezt az ingatlant, ahol most beszélgetünk, és amelyet kreatív műhelyként rendeztem be, építtettem át.

Palvin Barbarát is fotózta

ederkrisztian.com

hvg.hu: Fotósként a nagyközönség főként divat- és címlapfotózásairól ismerheti. Más műfajok is pörgetik a fotózáson belül?

É. K.: Bár a fő profilom a divatfotózás és a beauty, rengeteg portréanyagot készítek, színészekről, énekesekről, közéleti személyiségekről, amit nagyon izgalmasnak találok. Ezek mellett vannak olyan szociálisabb jellegű témák, amik nem csak fotósként, hanem magánemberként is foglalkoztatnak. Ilyen volt például egy anorexiás lányról készült egyetemi tervezési anyagom vagy az Egyenlők nevű rapformációnak készített dokumentarista kisfilmem, amit a tatabányai Mésztelepen, az ország egyik legszegényebb területén forgattunk. És egyébként a nagy fotós személyiségek munkái is ámulattal töltenek el, mint például Will McBride, Hedi Slimane, David Sims, Lachlan Bailey fotói, ezek igazán pörgetnek.

hvg.hu: Az elmúlt nyolc év alatt milyen kép alakult ki önben a hazai kreatív iparról? Mennyire hatja át például ezt a területet a magyar üzleti életre egyébként jellemző uram-bátyám világ?

É. K.: Abszolút áthatja, és ez a hozzáállás szerintem a cégmérettől független, mindenhol tapasztalható. De azt gondolom, én kicsit máshogy működöm. Igyekszem olyan tehetséges emberekkel körbevenni magam, akik inspirálnak és építenek emberileg és művészileg egyaránt. Az én esetemben az az elsődleges egy munkánál, hogy minden szekcióra lebontva, a legprofibb embert válasszam. A munkatársaim, nagyon sokszor a legjobb barátaim. Akiknek bízom a szakértelmében és merek nekik művészi szabadságot hagyni. Szerintem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki profi dolgokat hozzon létre.

hvg.hu: Egy időben volt egy webshopja, ami Magyarországon nem elérhető ruhamárkákat forgalmazott, illetve létezik egy saját ruhamárkája is, a Twinset. Ezekkel mi a helyzet?

É. K.: Ezekkel leálltam, mert nincs rájuk időm, és kellő motivációm se. Másrészt – bár szerintem muszáj több lábon is állni – mostanra tisztult le bennem, hogy nem jó, ha túl sok mindennel foglalkozom üzletileg. Tapasztalatszerzésnek kiválóak voltak, s bár sikeresen működtek, nem akartam magam szétforgácsolni.

hvg.hu: Ezek szerint nem abba az irányba megy, mint sok celeb, hogy a hírnevét kihasználva éttermet, kávézót, fitnesztermet nyit.

É. K.: Elképzelhető, hogy eljön az életemben az a pont, amikor mindent félretéve, egy új dologba kezdek, de most ez egyáltalán nem aktuális, és nem is tartom valószínűnek, hogy az arcommal adjak el egy kávézót vagy egy fitnesztermet. Jelenleg a fotós pályám az elsődleges, így minden szempontból erre akarok koncentrálni.

Stiller Ákos

hvg.hu: Most 25 éves. Hol szeretne tartani öt év múlva fotósként?

É. K.: Jelenleg az a legfontosabb, hogy a portfóliómat olyan irányba építsem, hogy 2-3 éven belül el tudjak helyezkedni párizsi vagy milánói fotóügynökségeknél. Ez a tervem. Ezért az összes hazai és külföldi munkámat úgy vállalom el, hogy azok mennyire segítik ennek a célnak az elérését.

hvg.hu: Ezek szerint ez ki lett mondva, hogy külföldön szeretne dolgozni?

É. K.: Külföldön is szeretnék dolgozni. De nem azért, mert itthon nincsenek lehetőségek és annyira borzasztó lenne a helyzet, mert én ezzel egyáltalán nem értek egyet, hanem mert a divatszakma csúcsa külföldön van, és ez itthon élő, itthon dolgozó fotósként nem elérhető magaslat. Tűzközelben kell lenni ahhoz, hogy belekerüljek a kinti vérkeringésbe.

hvg.hu: És utána? Van-e például tízéves terve?

É. K.: Konkrétum nincs. Hűen szeretném képviselni magam és az elképzeléseim.