Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Volt és jelenlegi dolgozók írtak többtucatnyi elkeseredett levelet a tiszaújvárosi Jabil üzemben kialakult állapotokról, munkakörülményekről és bánásmódról. Volt azonban olyan elbocsátott dolgozó is, aki pozitívan nyilatkozott a vállalatról. Eközben a társaság leginkább a mintegy 700 fős létszámleépítéssel van elfoglalva.
Általánossá vált a heti öt-hat napban megkövetelt túlórázás, és csak annak a dolgozónak adnak 1-2 havi fizetésnek megfelelő végkielégítést, akik önként távozik, miközben az üzemben mondvacsinált indokkal osztogatják a fegyelmiket a vezetők, és a leépítés is igen durva módszerekkel zajlik Tiszaújvárosban – legalábbis erről tanúskodnak a hvg.hu-hoz érkező olvasói megkeresések. Mint azt a napokban megírtuk, a Jabil Circuit Magyarország Kft. borsodi üzemének volt és jelenlegi dolgozói embertelen munkakörülményekről és bánásmódról számoltak be. És bár az amerikai elektronikai gyártó a hvg.hu-nak tagadta a felhozott vádakat, azt elismerték, hogy az üzemben komoly létszámleépítésre készülnek. Az ügy mindenesetre nagy port kavart.
Cikkünk megjelenése óta tucatszám érkeznek a szerkesztőségbe megkeresések, telefonhívások, levél- és email-beszámolók. Ezekből idézünk.
A Jabil és a Munka törvénykönyve |
A Jabil Circuit Magyarország Kft., mely a 2012-es cégadatok szerint 6428 főt foglalkoztatott, hivatalosan 673 dolgozótól válik meg decemberben. Október óta az alkalmazottaknak a korábbinál több túlórát kötelező vállalniuk, de a cég szerint ez csak átmeneti helyzet, és betartják az erre vonatkozó törvényi előírásokat. A Munka törvénykönyv e témában azt rögzíti, hogy csak úgy rendelhető el kötelezően túlóra, hogy az így ledolgozott munkaórák száma három hónap alatt nem haladhatja meg azt, amennyit a munkások a heti 40 órás, normál munkavégzésben dolgoznának. Munkaügyi szakértők lapunknak elmondták: lehet a kötelező túlóráztatás szabályos, de az egészségre nem lehet ártalmas, a kötelező túlóra igényének rendkívüliségét igazolni kell tudni, az viszont jogellenes, ha bebizonyosodik, hogy a túlórát az elbocsátások miatt, az előrelátható munkaerőhiány miatt rendelik el. A Jabil – mely március óta a magyar kormány stratégiai partnere is – évek óta a magyarországi top 50 cég között található, mely 2011-ben 446 milliárd forintos forgalmat bonyolított, és 6,8 milliárd a mérleg szerinti eredménnyel zárt. |
Háromféle ember létezik Borsodban
„Akkor tehát öntsünk tiszta vizet a pohárba. Borsod megyében háromféle ember létezik. Aki a Jabilban dolgozik, aki ott dolgozott, és aki ott fog. Ez annak köszönhető, hogy a környéken nincsen más munkalehetőség. Ha lenne, akkor az embereknek eszük ágában sem lenne odamenni dolgozni. Alkalmazzák a tartósan munkanélkülieket, felveszik utánunk az állami támogatást, aztán amikor már lejárt ennek az összege, akkor elküldik őket és vesznek fel újakat. Ezt számtalanszor eljátszották már (…) van olyan, aki már negyedjére dolgozik a Jabilban rövid időn belül” – írta egy olvasónk. Szerinte „a munkakörülmények elfogadhatók, viszont a vezetés és a szabályok, amiket kitalálnak odabent, azok nem”.
„Én is a Jabil munkatársa voltam, (…) 'önként' számoltam le” – így kezdődik egy hosszú beszámolónak is beillő email arról, milyen körülményeket látott és tapasztalt maga körül a cég egy dolgozója az utóbbi időben. Mint írja: nem segítették őket az új munkafolyamatok megismerésében, nem szóltak hozzájuk egész nap, és az is csak a könnyebbik útnak számított, ha grimaszok és szúró tekintetek között kellett az új területen dolgozniuk. „Van olyan kolléganőm, aki gyomorfekélyt kapott és idegronccsá vált. Két gyereket nevel egyedül” – áll a levélben.
Nem mindenki panaszkodott
Egy neve elhallgatását kérő volt jabilos dolgozó, aki felmondott, férjét pedig elbocsátották, szintén keserűen számolt be a leépítés módszeréről. Azt mondta, a cég nemtelen módszerekkel próbálja elérni, hogy olcsóbb legyen a leépítés: férjét például olyan ügyben vádolták meg mulasztással, amelyhez nem is volt köze. A férfi sikeresen megvédte magát, pár nap múlva mégis kirúgták.
Ennek ellenére a volt dolgozó pozitívan nyilatkozott a cégről. Elmondása szerint a munka nem volt megerőltető, a hangulat pedig családias volt. Korábban a cég a dolgozókkal korrekt volt, és nagyon pontosan fizetett. A dolgozó egyébként azt is megértette, hogy a cégnek most el kell bocsátania embereket, hiszen, mint mondta, „bérgyártó cég, ha nincs munka, szabadulnia kell a munkásoktól”.
Önként is felmondhattak
Egy másik beszámoló így szól: „Két és fél évet dolgoztam ott, határozatlan idejű szerződéssel. A fizetett szabadságomat töltöttem, amikor megszólalt a telefonom délután fél 3 körül, hogy 5-re mindenképpen menjek be tréningre. Fura volt, de bebuszoztam. Ahol a 4. számú tréningterem végében már ott gubbasztott a biztonságért felelős személy. Öt körül megjelent a komplett gyárvezetés és közlik velem és kb. 30 társammal, hogy mi vagyunk azok a 'szerencsések', akik beleestünk a csoportos létszámleépítésbe. És hogy mennyire sajnálják, és együtt éreznek, és …. blablabla-blablabla. A teremben volt, aki 10 éve volt a munkásuk, voltak 2 gyermekes családapák, nők, férfiak, idősebbek és fiatalok vegyesen. Kaptunk egy nyilatkozatot két példányban, hogy december 11-ével megszüntetik a munkaviszonyunkat, de remélik, hogy addig is tisztességesen és becsülettel végezzük a munkánkat. Indoklás, visszaigazolás semmi, hogy miért pont mi. És úgy hallom, hogy ez volt a 'humánusabb' megoldás, mert a sori dolgozókat húszasával vezettették ki a munkaterületükről – tekintet nélkül arra, hogy milyen szerződéssel dolgoztak a cégnél. Volt, aki úgy tudta meg, hogy már nem dolgozik a cégnél, hogy a belépő kártyája nem engedte be a gyár területére”.
„A felső vezetőség a szakszervezetekkel egyeztetve leküldött egy körlevelet, aminek alapján, aki önként jelzi, hogy leszámol, és nem várja meg, hogy elküldjék – ezzel is könnyítve a HR munkáját –, az a csoportos létszámleépítés keretein belül, ugyanazon feltételekkel és közös megegyezéssel távozhat. Annyian adtuk be a felmondásunkat, hogy nem maradt volna, aki a decemberig vállalt gyártást megcsinálja, ezért van, akit csak december 11-gyel tudtak engedni leszámolni. És még így is, hogy ennyien 'felmondtunk önként', ezen felül is több száz embert küldenek el” – írta egy olvasónk. Állítja, a leépítések bejelentésekor azt mondták nekik, hogy az nem érinti majd az egyedülálló szülőket, a nyugdíj előtt állókat, és azokat sem, akik egy családból többen dolgoznak a cégnél. „Hát akkor elmondom: akik tőlünk megmaradtak, az a 4 dolgozó mind egyedülálló, egyiknek sincs gyereke, háza, hitele. Közben meg elküldtek háromgyerekes családapát, meg nyugdíj előtt állót” – írta a volt dolgozó.
Az alábbi beszámoló szerzője élt a közös megegyezés lehetőségével. „A művezetőm szólt, hogy ha nem számolok le, akkor ők megteszik, vagy kirúgnak. Miért döntöttem így? Elsősorban a 12 óra állás miatt, illetve a 4,5 óra buszozás miatt, ami nagyon fárasztó. Az nem normális, ha az embernek 25 éves korában meszesednek az ízületei a sok állástól. Az orvos egyből megmondta, hogy mit dolgozok, pedig nem ismer. A térdeim szerinte olyan állapotban vannak, mintha elmúltam volna 50 éves” – írta a cégtől már leszerelt dolgozó.
Megfélemlítve
„Több hónapon keresztül nem azt a bért kaptam, amit ténylegesen ledolgoztam, mert 'valamit' a bérszámfejtésnél állandóan elszámoltak. Naponta jártam reklamálni, amit annyival intéztek el, hogy a következő hónapban majd megkapom” – írta egy, a cégtől már távozott művezető. Leírása szerint az utóbbi időszakban az emberek már gyomorideggel jártak be dolgozni, mert azzal bíztak meg egyeseket, hogy figyeljék mások munkáját és riportoljanak a felső vezetésnek arról, hogy kinek lehet fegyelmit adni – megkönnyítve ezzel a létszámleépítést. „A Jabilban meg vannak félemlítve az emberek ...”
12 óra, kis szünettel
„Nem szeretném, ha a nevemet kiírnák, ugyanis titoktartási szerződést írtam alá. Ha nem tettem volna, nem tudtam volna leszámolni, csak simán kirúgtak volna” – kezdi levelét egy volt technikus, aki 3 és fél évig dolgozott a cégnek. A munkakörülményekről írt, szerinte úgy kellett 12 órázniuk, hogy túlnyomó részt álló, szaladgáló munkájuk volt. „Embertelen körülmények között dolgoznak ott a munkások” – állítja, hozzátéve: nem elég, hogy 12 óra munka alatt kétszer van csak 10-20 perces szünet, de ennyi idő alatt kell megtenni az ebédlőig azt az 5 perces utat, aminek a végén mindig hosszú sor várja az ebédre érkezőket, és képtelenség kivárni a sort. A mosdóba is ez idő alatt kell elmenni.”
Idézet egy újabb emailből, ami a fegyelmikről szól: „Ki van adva a csopiknak, művezeknek, hogy ki kell szórni fegyelmikkel az embereket. Így kezdődött a létszámleépítés: Késel a szünetről? Fegyelmi! Az, hogy 12 órában 45 perc áll rendelkezésre, amit 1 perccel sem léphetsz túl, miközben több 'részleget' is kiengednek egyszerre, így amikor meglátod a sort az ebédlőnél, inkább 12 órán keresztül nem eszel, mert ha igen, esélytelen, hogy visszaérj! Ki kell menned mosdóba? Majd, ha esetleg valaki levált! Ha mégis kimész, mert muszáj, kapod a fegyelmit. Így megy ez.”
Térden állva könyörögtek
„Másfél évet dolgoztam le ott becsületesen, soha táppénzen sem voltam. Kis gyermekemet egyedül, albérletben nevelem. Miután elküldtek a Jabiltól az albérletünket is felmondták a helyzet miatt. (…) Sok hozzám hasonló édesanya térden állva könyörgött, hogy ne küldjék el. De nem törődtek ezzel, sem pedig semmilyen életkörülménnyel. Nem tehettem arról, hogy nem volt végleges szerződésem még másfél év után sem!”
Újabb levél, újabb frontvonal: a Jabillal korábban lehetett tanulmányi szerződést is kötni. A levélíró egy kollégája élt is a lehetőséggel, és levelezőn elkezdte az egyetemi tanulmányait. Aztán a cég, amely eleinte fizette a díjakat, kis idő múlva lejjebb vitte az illető fizetését. Aztán még lejjebb, és mikor szóvá tette, hogy közel a minimálbérért dolgoztatják, azzal szerelték le, hogy ha az átsorolását nem fogadja el, fizesse vissza a cégnek a tanulási költségeit. „Nem tudott mit tenni. Minimálbérből nem tudott megélni, sok volt a hitele, így kiment külföldre” – írta a volt dolgozó.
És végül egy volt csoportvezető leveléből: „Bár már leszámoltam, január végéig jogi állományban vagyok. Több mint 7 évet dolgoztam itt. Papíron elő is léptettek ez idő alatt, amit azonban a fizetésembe nem sikerült átvezetni. A szerződést megkaptam ugyan, de mivel a bér nem egyezett rajta, így nem írtam alá. Ígéretet kaptam egészem a leszámoláson napjáig, hogy a kompenzációt és a szerződésemet megkapom, de sajnos ebből semmi sem valósult meg. (…) Még a leszámolásom napján is kaptam egy ígéretet, hogy megkapom a nekem járó végkielégítést. Aztán az előző, az előléptetésem előtti béremmel számoltak el – miután jó ideig szerződés nélkül dolgoztattak – az ő hibájukból.”
A tiszaújvárosi cégnél a levelekből idézett állításokat szerettük volna kommentáltatni, cáfoltatni, megmagyaráztatni. Egyelőre hiába kerestük a dolgozói érdekvédelmi tanács vezetőjét, a Jabil kommunikációs vezetője is csak azt közölte lapunknak, miután a levelekből idézett információkat meghallgatta, hogy a cég nem kommentálja az itt leírtakat.
